Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-77

210 A Nemzetgyűlés 77. ülése 1920. Kerekes Mihály: A nagybirtok most is tököt termel. (Felkiáltások a baloldalon : Csődbe is jutott vele!) Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister: Nagyon szomorú, bogy igy van, de én tudom, hogy igy van. Az emberek legnagyobb része önző. (Igaz! "Ugy van!) A háborús kon­junktúrák, a háborús viszonyok, amelyek az emberek ezreit juttatták hirtelen meggazdago­dáshoz, felébresztették a vágyat a társadalom majdnem legnagyobb részében a hirtelen meg­gazdagodásra. Majdnem mérhetetlen az akarat, ami erre irányul és mindenki azt nézi, hogy neki mi előnyösebb és ahhoz nyúl, ami több jövedelmet hoz. Nagyon sajátságos, hogy a mostani időben, amidőn a pénznek alig van értéke, mégis mindenki a több és több pénz után fut, pénzt akar gyűjteni. Sajnos, ez igy van, és ma már minden téren számolni kell az emberi önzéssel. (Igaz! Ugy van!) Es nem minden gazdára áll az, amit a fogyasztók között szeretnek hirdetni, hogy a gazdáknak még a szalmazsákjuk is bankóval van megtöltve. (Moz­gás a jobboldalon.) Kovács Emil: Ezt visszavonjuk! Csak a tárcájuk ! Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : Erre sem akarok kitérni, csak annyit mondok, hogy a gazdáknál is ugy van, mint máshol, mint az iparban és kereskedelemben, hogy vannak, akik hirtelen meggazdagodtak, de mellettük ott van a tízszer annyi, aki a megél­hetését sem tudja előteremteni. Általánosítani nem lehet. Kovács Emil : Tisztviselőt mondjon olyat, aki milliomos lett! (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister: Már most, az a termelő, az a földet­turó kisgazda, vagy az a nagygazda, aki intézi gazdaságának sorsát, már a háború utolsó évei­ben elkezdte számítani, hogy melyik termény ad neki több hasznot és annak a terménynek mikénti felhasználása juttatja őt nagyobb jöve­delemhez. Ez már meglátszik, és miután a múlt években, nem tudom, az iparnövények termesz­tése, a kerti növények, magvak termesztése sok­kal nagyobb jövedelmet adott, mint a búza és a rozstermelés, megcsökkent Magyarországnak a termelése. Sajnos, hogy igy van, de én látom a statisztikából, amely hozzám beérkezik, hogy a termelés nagyon megcsökkent. Azt is meg kell nyíltan mondanom, hogy elsősorban a nagy­birtokon csökkent meg. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl Zaj.) Itt is van azonban különbség. Vannak nagybirtokok, — el keli ismernem —" melyek be voltak rendezve a gőzeke-, vagy motoreke­szántásra és nem kapták meg a benzint vagy szenet és nem tudtak ugy szántani, mint kellett volna, Ilyenek is vannak. De igen sok esetben számításból is történik; látja az ember, hogy egész táblákat, amelyeken jó gabonát lehetne évi augusztus hó 4-én, szerdán. termelni, más növények termelésére használnak fel, pedig azt is csak munkálni kell. Csernus Mihály : Rendelettel kell kényszerí­teni őket! (Nagy zaj és ellenmondások a jobb­oldalon.) Gaal Gaszton: Ez bölcs beszéd! Ismeri az életet, aki igy beszél. (Nagy zaj.) Kényszerí­teni bevetni ! (Folytonos zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek! Szabó István (nagyatádi) közéíelmezésügyi minister: En megmondom, hogy mit szándé­koztunk tenni, azért, hogy büntessük azt, aki nem- vet, de ebben az esztendőben még nem volt bátorságunk ezt keresztülvinni, dacára annak, hogy sokat foglalkoztam vele. Azt ter­veztük ugyanis, hogy a beszolgáltatandó mennyi­séget ne a bevetett területre vessük ki, hanem a szántóterület összességére, tekintet nélkül arra, hogy mennyi őszit vetnek. (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj jobbfelöl.) Ez olyan rendszabály, amely bünteti azt, aki kevesebbet vet be a szántóföldjéből, mint amennyit kellene. (Helyes­lés a báloldalon.) Legyenek megnyugodva a t. képviselő urak . . . (Folytonos nagy zaj. Fel­Máltások : Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Sándor Pál : Eddig még minden ministert meghallgattak. Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister: A t. Nemzetgyűlésnek tudomására hozhatom, hogy a legkomolyabban foglalkoztunk ezzel a témával, és ha nincs a Tiszántúl és a Duna-Tisza közén román megszállás, amely miatt sok helyen nem lehetett vetni, különösen a nagybirtokoknál, ezt a rendeletet adta volna ki a kormány, egészen el volt rá határozva, de nem adhattuk ki azért, mert tényleg vannak birtokok, ahol lehetetlenség volt bevetni a te­rületeket. De már kilátásba helyeztük, sőt azt is elhatároztuk, hogy ha mi adjuk ki a ren­deletet, —- már előre jelezzük — hogy a jövő évi kivetés már igy fog történni a szántóföldek egész területére. (Helyeslés.) Ezt csak azért vetem közbe, mert egy közbeszóló azt mondta, hogy kényszeríteni kell a termelőket. A kényszerítő eszközökben válo­gatni kell, de ez az eszköz is elég arra, hogy a gazda bevesse azt a területet, amelyre szük­ség van. De én tovább megyek, t. Nemzetgyűlés! Nem csinálok titkot semmiből. Én megmondom a nagygazdának a hibáját s meg merem mon­dani a magamfajtáju kisgazdának is a hibáját a szemébe. A kisgazdáknál a bevetett terület nem igen csökkent; igen kevés hányadról lehet csak szó; a Msgazdák bevetették a területeket, ugy amint szokták. Kuna P. András : Némelyiket még kétszer is. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister: De ott is van hiba, ott is van olyan eljárás, amely a közérdeknek meg nem felel. Itt sem lehet általánosítani. Igen sok hazafias

Next

/
Oldalképek
Tartalom