Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-77

A Nemzetgyűlés 77. ülése 1920. évi augusztus hó 4-én, "szerdán. 211 kisgazdával találkoztam, aki azt mondta : igenis, én odaadom. De ha odajő a .másik, aki számit, és aki önző, az azt számítja, hogy hogyan ér neki többet a búza, ha odaadja 3—400 koronáért vagy ha feleteti az állataival. (Zaj. Félkiáltások a jobboldalon : Ez a betegség !) Ezt nem lehet igy megakadályozni, amint gondoljuk, mert nem lehet minden házhoz katonaságot állítani. Meg kell találni a módját annak, hogy a termelő is megtalálja a maga számadását, hogy a termelő ne legyen elkeseredve és ne legyen kitéve annak, hogy azon működjék, hogy ne termeljen s ebből kifolyólag meg kell találni a módját annak is, hogy a fogyasztó lehető legolcsóbban jusson hozzá a terményekhez. Ez a célunk ugyebár. De egyoldalulag csak azt mondani, hogy szállítsuk le a gabona árát és ezen az alapon adjunk olcsó lisztet, a célt igy elérni nem lehet, mert, amint mondtam, a termelés meg fog csökkeni és minthogy Magyarország egyedül a gabonatermeléséből javíthatná meg a valutáját és közállapotait, amig a termelést nem tudjuk fokozni, Magyarország pénzének értéke sohasem lesz. Kell tehát, hogy óriási feladatunk legyen az, hogy Magyarországon a termelés fokoztassék (Ugy van! Ugy van!) ós a gazdatársadalomnak kedve is legyen termelni, ne pedig csak erőszakosan termeltessünk vele, mert evvel célt érni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Előttem az a cél lebegett, amikor azt a javaslatot tettem, hogy ne folytassuk a régi rendszert, hogy az összterményt lefoglaljuk, maximáljuk és azután rekviráljuk. (Mozgás.) Mert ez is rettenetes. Én tudom, mi a rekvirálás s tudom azt is, hogy. mi a rekvirálásnak végrehajtása. Meg kell mondanom azt is egész nyíltan, hogy a népünk most már nagyon megtanulta a rekvirálás elől az eldugást. (Zaj.) En nem csinálok belőle titkot. Nyomtató lónak nem lehet bekötni a száját. (Zaj.) En ismerem a viszonyokat. A nagybirtok el tudja számolni, a kisgazda el tudja dugni. (Ugy van! Ugy van! Tapsok.) En nyíltan beszélek. De megmondom ennek a következményét is. (Zaj. Elnök csenget.) Jöjjön ide egy kormány és mondja ki azt, hogy az utolsó szemig lefoglalja, elrekvirálja a gabonát. Mit kellene neki tenni ? Ami hadsereg, katonaság van Magyarországon, azt mind a falu ellen kellene vezényelni és háborút kellene folytatni a legmegbízhatóbb elem, a magyar gazdatársadalom ellen. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Mert máskülönben a gabonát összegyűjteni nem lehet. (Nagy zaj.) Fábián István: Szigorú büntetést kell kiszabni ! (Mozgás. Felkiáltások a baloldalon : Hol az áldozatkészség?) Szabó István (nagyatádi) kbzélelmezésügyi minister : Ezt nekünk kerülnünk kell. TaVasszal, áprilisban és május elején a legjobb gabonatermésre volt kilátás ; a számítás, amit mi akkor tettünk, az volt, hogy ha elvesszük a termésnek egy részét, annyit, amennyi az ellátatlanoknak szükséges, még mindig marad a szabadforgalomban egy jókora mennyiség a gazda rendelkezésére, amely azután a gazdának is kedvet ad arra, hogy a jövőben is vessen, még pedig ugy, hogy termeljen is, ne pedig ugy, mint Oroszországban, ahol — foglyoktól tudom — rákényszeritették a gazdákat a vetésre, de azok ugy dolgoztak, ha már kell dolgozni, hogy a föld ne teremjen. Nekünk olyan intézkedéseket kellett tennünk, hogy gazda ugy dolgozzék, hogy a föld, ha bevetik, teremjen is. Az volt a számítás, hogy a gazda leadja a termények bizonyos részét, a másik részét pedig a szabadforgalomban értékesiti. De ne gondolja a t. Nemzetgyűlés vagy a t. előttem szóló, hogy nekem vagy azoknak, akik ezt a rendszert felállították, az lett volna a célunk, hogy a szabadforgalomban 2000 koronáért adjuk el a búzát. En be merem vallani azt is, hogy az az intézkedés, amelyet én a közélelmezési ministeriumban kiadtam, hogy kereskedők nem vásárolhatnak, s hogy külföldre az állam beleegyezése nélkül senki sem vihet gabonát, azt célozta, hogy magánforgalomban a gabonának ára ne menjen fel nagyon magasra. Ezt gazda létemre be merem vallani teljes nyíltsággal. A gazdatársadalomnak semmiféle olyan szándéka nem volt, — legalább azoknak, akikkel együtt dolgozom — hogy azért legyen szabadforgalom,- hogy a szabadforgalomban a gabona ára iszonyú magasra emelkedjék és én még mindig azt hiszem, — lehet, hogy csalódtam a hitemben, mert hiszen a termésben már csalódtam — hogy eltekintve egyes megrohanásoktól, ez jónak fog bizonyulni. Vannak gazdag emberek, akik most hírtelen akarnak bevásárolni és minden árat megadnak. Yannak gazdák, akiknek azt hirdették még a választások alatt is, hogy 5000 korona lesz a búza ára. (Nagy zaj.) Gaal Gaszton: Ministerek mondották! Szabó István (nagyatádi) közélelmezésiigyi minister: Ilyen kortesfogások is voltak, tehát lehetnek olyan gazdák, akik kérnek ilyen magas árakat. Gaal Gaszton : Halier mondotta ! (Nagy zaj és ellenmondás a baloldalon.) Szabó József (budapesti) : Halier ép az ellenkezőjét mondotta! (Zaj.) Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : En azt hiszem, hogy amikor egy kissé leülepedik Cz a vásárlási láz, sőt már megvannak a jelek rá, nem lesz igen nagy különbség a szabadforgalmi árak és a maximált árak között. En tudok eseteket, hogy a gazda 750 koronáért nem tudta a piacon eladni a búzát, (Ellenmondások balfelöl.) pedig ha valaki a szabadforgalomban 7—800 koronáért vehet búzát, az nem sokkal drágább, mint a maximális áron 500 koronában előállított lisztmennyiség. Budaváry László : Miért nem adják a múlt évi lisztet múlt évi áron ? (Zaj. Elnök csenget.) 27*