Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-69

A Nemzetgyűlés 69. ülése 1920. évi július hó 22~én

} csütörtökön. 9 tárgyalások megszakításában kimerülni, mert ez nem elég erős rendszabály. Mi, akik Európa Keletét védjük, más segítséget, erősebb, komoly segítséget várunk a Nyugattól, mert ha a Nyugattól cserben hagyatunk, akkor mi sem leszünk képesek kötelességünket a Nyugat iránt teljesíteni, (Ugy van!) Evvel át szeretnék térni külügyi helyzetünkre általában, (Halljuk! Halljuk!) a nagyhatalmakkal és a bennünket környező országokkal való viszonyunkra. A nagyhatalmakkal szemben viszonyunk most már kielégítőnek mondható ; javult avval szemben, ami a békekötés előtt és a békekötés után közvetlenül volt. Gazdasági kapcsolatokat létesítünk, gazdasági tárgyalásokat indítottunk különböző tárgyakról, különböző nagyhatalmakkal. Ezekről a gazdasági tárgyalásokról, — azt hiszem, valamennyi' ről — méltóztatnak tudomással bírni. Nem akarok ezeknek a részleteire e helyütt kitérni; hiszen annak idején elődöm is, valamint én is, mint külügyminister, ezek közül többet ismertettem. Csak azt szeretném itt leszögezni vezérgondolatképen és általános programmom tekintetében, hogy ne méltóztassék soha egy pillanatig sem kételkedni abban, hogy mi Magyarország érdekeit, jövőben újra megszerzendő tekintélyét és erejét bármiféle ilyen tárgyalásban mindig csorbítatlanul fenn kívánjuk tartani és ebből soha egy tapodtat sem fogunk semmiféle ily tárgyalások során engedni. (Éljenzés és taps.) A szomszédainkkal való viszony tekintetében Franciaország szíves készségét ajánlotta fel arra nézve, hogy szomszédaink között és közöttünk közvetít abban, hogy a viszony olyanná vallják, hogy — elsősorban gazdasági téren — tárgyalásokat indíthassunk, hogy megszüntessük azt a lehetetlen szituációt, amely jelenleg KeletEurópában uralkodik. Mi a francia köztársaságnak hálával tartozunk, hogy erre a lehetőséget meg akarja adni, azonban a tárgyalásokra nézve le kívánom szögezni azt, hogy ha mi szomszédainkkal gazdasági tárgyalásokat fogunk megindítani, minden körülmények között elsősorban szem előtt fogjuk tartani azoknak az állapotoknak orvoslását, amelyek minden barátságos érintkezést megnehezítenek, sőt egyáltalában lehetetlenné tesznek. (Igaz! Ugy van!) En azt hiszem, hogy a nagyhatalmaknak volt alkalmuk meggyőződni arról, — talán a csalódásokkal járt németországi népszavazások is bizonyos direktívát mutattak erre nézve, — hogy azok a princípiumok, amelyek professzori módon négy fal között állapítottak meg s amelyeket azután már kevésbé professzori módon és kevésbé konzekvensen hajtottak végre, felhasználván azokat továbbmenő intézkedésekre, mint amilyeneket ezek a princípiumok legmesszebbmenő értelmezésükben megengedtek volna, mondom, azok a rendelkezések, amelyek e princípiumokra való hivatkozással tétettek meg, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IV. KÖTET. nem egészen állanak meg, és hogyha az életben valahol rátapintanak és megpróbálják, vájjon ezek az intézkedések mennyire járnak együtt az élettel és azoknak akaratával, akik felett döntenek, az eredmények nem mindig ezen intézkedések szerencsés volta mellett tesznek tanúbizonyságot. Én azt hiszem, hogy ezekből levonva a tanulságokat, a nagyhatalmak közvéleményében, amelyet volt alkalmam máskor itt jellemezni, bizonyos változást észlelhetünk. Azt hiszem, a nagyhatalmakban most már lesz megértés aziránt, hogy változtatni kell azokon a békeszerződéseken, amelyek Európát ez után az óriási rengés után a nyugalom állapotába akarták hozni, ami azonban ezekkel a békeszerződésekkel természetesen nem sikerülhetett. (Igaz! Ugy van!) Változtatni kell e szerződéseken nemcsak azért, mert e békeszerződések rosszak és lehetetlenek, de már csak azért is, mert hiszen az idők nagyon gyorsan haladnak és változott szituációk előtt is állhatunk. A helyzet sem Ugyanaz minden tekintetben, mint közvetlenül a háború után és én azt hiszem, hogy a nagyhatalmak mind a két szempontot belátták, aminek következtében maguk is keresni fogják azt az utat, amelyen a békeszerződések revíziója gyorsan bekövetkezhetik. (Helyeslés.) Evvel kapcsolatban jelentem azt is a t. Háznak, hogy azokkal az intézkedésekkel kapcsolatban, amelyekről a békeszerződés beterjesztésekor volt alkalmam megemlékezni és amelyek az u. n. kísérőlevélben foglaltattak, amelyek arra vonatkoztak, hogy a határkiigazitó bizottságoknak bizonyos nagyobb jogkör, legalább az indítványozás terén meg fog adatni, erre nézve az előkészületeket akkor azonnal megindítottuk és ma már egy nagy apparátus működik a külügyministeriumhoz kapcsolva, amely a határkérdéseknek és a hat ár megállapító bizottságok munkájának előkészítésével foglalkozik. (Élénk helyeslés.) Méltóztassanak megengedni, hogy most áttérjek annak a programúinak részleteire, amely programmot magunk elé tűztünk, amelynek megvalósítására törekedni fogunk. (Halljuk! Halljuk!) Ebben a tekintetben azonban a feladatot két részre szeretném választani, t. i. az azonnal megvalósítandó intézkedésekre és azután arra a programmra, amely a kormány szándékát, a kormány gondolkozásmódját jellemzi és jelképezi és amelyből annyit fog megvalósítani, amennyit munkálkodása alatt munkálkodásának idejéhez szabva megtehet és megvalósíthat. A legelső, amire szükségünk van, az, hogy erőteljesen kormányozzunk, erősen vegyük kézbe a kormányzatot, a jogrendnek teljes helyreállítását és teljes biztosítását, (Ugy van ! Ugy van !) Akarni fogunk r és merni is fogunk . . . (Egy hang bál felöl: Es cselekedni!) . . . mert akarat, bátorság és cselekvés nélkül nem lehet elérni semmit. Bármi irányban történnék a jogrendnek megzavarása vagy a jogrend megzavarására 2