Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-75

160 A Nemzetgyűlés 75. ülése 1920, gazdaságokat, faiskolákat, baromfitelepeket, földmivesiskolákat, téli tanfolyamokat, mezőgazdasági háztartási iskolákat, műtrágyaüzletet, mezőgazdasági és erdészeti szaktanácsadói intézményt tartanak fenn, tenyészállatokat szereznek be, üzemterveket, épületterveket dolgoztatnak ki a gazdák részére, közvetítőirodákat, mezőgazdasági könyvelési tanfolyamokat tartanak, kiállításokat rendeznek, melyek nagyrészt jövedelmeznek is annyit, mint amennyibe kerülnek. A 13 porosz kamara 1904-ben 8 millió márkánál többet költött, de csak másfél millió márkát vetett ki a földbirtokosságra, mert 6"5 milliót a saját egyéb bevételei fedeztek. E számok aránya mutatja, mily bőséges kárpótlást nyert a gazdaközönség a kamarai illeték fejében, mely átlag a földadó tiszta jövedelem fél százalékánál is kevesebb«. Ezek az adatok is igazolják azt, bogy nálunk is ezek a kamarák hasonlóképen fognak dolgozni és szükséges bevételeiket hovatovább maguk szerzik meg, ugy hogy sem a földbirtokos osztályt, sem az államkincstárt súlyosan megterhelni nem fogják. T. Nemzetgyűlés ! Evvel befejeztem a törvényjavaslat ismertetését. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy mielőtt beszédemet befejezném, a hála és elismerés zászlaját hajtsam meg — azt hiszem, az egész magyar gazdatársadalom nevében is — Ilubinek Gyula földmivelésügyi minister ur előtt. (Éljenzés.) Az ő egész közéleti pályáját úgyszólván végig kiséri ez a kamarai kérdés. Az ő energiájának, buzgalmának, kitartó szorgalmának köszönhető, hogy ez a kérdés harminc esztendőn keresztül mindig a felszínen maradt. (Éljenzés.) És bár igaz, hogy nem lehet egy férfiúnak nagyobb jutalma, mintha egy emberöltőn át való munkásságának eredményeit célhoz vezérelheti s azokat önmaga érvényre juttathatja. Mégis nemcsak a Nemzetgyűlés, de a gazdatársadalom nevében is fogadja a földmivelésügyi minister ur hálás köszönetünk és elismerésünk kifejezését azért, hogy ezt a törvényjavaslatot akkor, mikor a legnagyobb szükség parancsolta, a Ház asztalára tette. Én csak azt kivánom, hogy azok a remények, amelyeket a földmivelésügyi minister ur és mi mindnyájan, valamint a magyar gazdatársadalom e javaslathoz fűznek mezőgazdasági kultúránk fejlődésére és hazánk javára is váljanak. (Helyeslés és éljenzés.) Tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy e törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni és törvényerőre emelni méltóztassék. (Elénk éljenzés és taps.) Elnök : A végleges házszabályokat előkészítőbizottság előadója kivan szólni. Hencz Károly előadó : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém a végleges házszabályok előkészítésére kiküldött bizottság jelentését tisztelettel beterjeszteni. Kérem, hogy azt kinyomatni, szétégi auguszius hó 2-án, hétfon. osztatni és annak idején napirendre tűzetni méltóztassék. Elnök ; A végleges házszabályok előkészítésére kiküldött bizottság jelentése ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. Ki következik szólásra? Bródy Ernő jegyző: Tarányi Ferenc! Tarányi Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! A mezőgazdasági érdekképviseletekről szóló törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. Igen t. képviselőtársam előadói beszédében ezt a javaslatot olyan kimerítően megvilágította és ismertette minden oldalról, hogy ha én ennek dacára, habár csak igen röviden, de néhány szóval mégis felszólalok ennél a törvényjavaslatnál, annak tisztán és kizárólag egyedüli indoka az, hogy mint szívvel-lélekkel magyar gazda ugy érzem, hogy egész gondolat- és érzelmi világomat megtagadnám akkor, ha némán haladnék el a Nemzetgyűlésnek első demokratikus agrár-törvényjavaslata mellett. (Helyeslés.) Mert hiszen igaz, hogy az az erkölcsi piedesztál, amelyre minket mindnyájunkat választóink bizalma állított, elsősorban kötelességünkké teszi azt,, hogy e maroknyi nemzet érdekeinek összességét szolgáljuk, de épen, hogy ezt a kötelességünket minél tökéletesebben teljesíthessük és hogy abban harmonikus összhangot teremtsünk, dolgozzék ki-ki saját szakmájában tudásának és tapasztalatainak megfelelően. Különösen fontos ez épen napjainkban a mezőgazdaság körébe vágó törvényjavaslatok tárgyalásánál, mikor minden kellőképen meg nem fontolt lépés vagy még oly jóhiszemű botlás is egész állami gépezetünk fennakadását vonná maga után, mert tudjuk és érezzük sajnos mindnyájan, hogy hasonlóan a szerencsétlen fuldokló hajótöröttekhez, akik az utolsó hajóroncsba kapaszkodnak, ugy ma a magyar föld termőerejének okszerű konzerválása és a lehetőség határáig való fokozása a lét vagy nem lét problémájává nőtt. (Igaz! Ugy van!) Az első lépés, amelyet e téren kétségtelenül tennünk kell, az, hogy az u. n. virágos forradalomban az ismeretlenség homályából hirtelen felbukkant modern agrárpolitikusok kontár munkájának sporadikus eredményét, az egymással szembeállított munkaadó és munkás, sőt részben még a kis- és nagygazdák között támasztott érdekellentéteket is minél gyorsabban és gyökeresebben eltávolítsuk. (Helyeslés.) Erre ez a törvényjavaslat segédkezet nyújt akkor, mikor a mezőgazdasági bizottságokban és kamarákban egyesíteni akarja a földmiveléssel foglalkozók minden rétegét azért, hogy ott saját hatáskörükben reparálják az esetleges érdekösszeütközéseket és határozzanak saját sorsuk és dolgaik felett. Távolról sem akarnék romantikát belevegyiteni felszólalásomba, de tény az, hogy minket mindnyájunkat, kik földmiveléssel foglalkozva