Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-75
A Nemzetgyűlés 75. ülése 1920. évi augusztus M 2-án, hétfőn. 161 boldogálásunkat az Ur Isten szabad ege alatt keressük, minden egyéb foglalkozási ágtól eltérnek, a természetnek sajátossága forraszt egybe és épen azért egymáshoz való viszonyunkat, ha tintával és papirossal lehet is esetleg kereteiben vázolni, de annak valódi súlyát és sankcióját sohasem a paragrafus szigora, hanem csak egymásra való utaltságunk szükségességének érzete adhatja meg. Történelmi igazság az, hogy időről-időre megvalósitandó reformok nélkül fejlődő életet nem élhetünk, de ugyancsak a tapasztalat bizonyítja azt is, hogy csak azok -a reformok váltották be az alkotásokhoz fűzött reményeket, amelyek életerős fán csüngve, hasonlóan a hatalmas természet fejlődéséhez, bevárták az érlelő napsugarat. így a mezőgazdasági érdekképviseletnek is megvan a maga történelme és múltja nemzetünk közgazdasági és politikai életének történetében, ahogy azt az előadó ur oly részletesen és kimeritően kifejtette. De ha épen ezen ismertetés alapján látszólag talán az a 42 esztendő, ahonnan az érdekképviselettel való komoly foglalkozás időszakát számithatjuk, túlhosszu idő is, viszont, ahogy ő is felhozta, ha a szabadtársuláson alapuló gazdasági szervezeteknek, nevezetesen a gazdasági egyesületeknek több, mint egy évszázadra volt szükségük, hogy felvirulhassanak, — mert ahogy elmondta, hogy 1766—1868-ig dacára a politikai momentumoknak, amelyek belejátszottak, mégis csak 28 gazdasági egyesület alakult az országban — ugy szerintem inkább akkori vezető politikusaink és agráriusaink bölcsességét és előrelátását bizonyítja az, hogy már 1879ben a székesfehérvári gazdakongresszuson hangoztatták a mezőgazdasági érdekképviselet szükségességét, semminthogy csökönyösséggel vagy maradisággal lehetne vádolni a foglalkozásánál fogva úgyis bizonyos mértékű mindig inkább a konzervativusmus felé hajló gazdaközönségünket. Bevallom őszintén, hogy mielőtt e kérdéssel alaposan foglalkozhattam volna, én is azon a véleményen voltam, hogy a szabadtársuláson alapuló, jelenleg fennálló gazdasági szervezeteknek a haladó kor igényeihez alkalmazkodó átformálásával — ahogyan ezt Frühwirth Mátyás t. képviselőtársam is felhozta az előbb — ugyanezt a célt szolgálhatjuk és tulajdonképen az állami kiépítés talán felesleges is, mert a szabadtársulással mégis csak jobban szolgáljuk az autonómiát, mentesítjük az államot ujabb hivatalnoki apparátus beállításától, viszont igaz az is, hogy a kamarai illetékkel közvetve mégis csak az államkincstárt gyengitjük, mert ugyanazt az összeget ugyanazok az adóalanyok esetleg más címen is befizethetnék az állampénztárnak. Tapasztalataimat szűkebb hazámból, Zala vármegyéből merítettem, ahol a gazdaközönség bizalma engem állított a gazdasági egyesület élére, S igy alapos tapasztalat alapján elmondNEM'ZETGYÜLESI NAPLÓ. 1920—1921. — IV. KÖTET. hatom azt, hogy ott mindenkor gondosan őrködtünk azon, hogy a vármegyei gazdasági egyesület életében a kisgazda-osztály is élénk részt vegyen, a bizottságokban is dolgozzék és hogy az anyaegyesület ellenőrzése alatt működő járási gazdakörökben a földmiveléssel foglalkozók minden rétege ne csak a tagok névjegyzékében szerepeljen, hanem ténylegesen tevékenykedjék is. Belátom azonban, hogy ez általánosságban tényleg nem igy van. Meglehetős zűrzavar és összevisszaság van e tekintetben az országban. Egyik vármegyében külön működnek a gazdasági egyesületek, a másik vármegyében a gazdakörök alá vannak rendelve az anyaegyesületnek. Már pedig a gazdaközönség egyöntetűségét és teljes tömörítését — ami egyik főerőforrása a gazdaközönségnek — csak az állami kiépítéssel érhetjük el. Jobban biztosítva látom ez utón a közigazgatással való harmonikus együttműködést is. Annak reformja előbb vagy utóbb mégis csak aktuálissá válik és talán célszerű ránk, gazdákra is, ha a mi szervezetünk kiépítése megelőzi a közigazgatás reformját, ugy hogy majd az lesz kénytelen ehhez simulni, semhogy mi újra elhalasszuk ezen a cimen érdekképviseletünk kiépítését, amint a 90-es években, a lex Szapáry idején történt. De remélem azt is, hogy a földmi velésügyi minister ur, akinek a javaslat 46. és 56. §-ai megadják a jogot, hogy a mezőgazdasági kamarák és az országos kamara vezetői állásait legalább is elsőizben betöltse, ezen állások betöltésénél elsősorban a menekült tisztviselőkre lesz tekintettel. (Helyeslés.) Rubinek Gyula földmivelésiigyi minister: Grazdákra ! Tarányi Ferenc: Azt hiszem, ők nagyon szívesen elfogadnák ezeket az alkalmazásokat és ebben a tisztviselők elhelyezése nehéz kérdésének egyik részbeni megoldásának lehetőségét is látnám. A menekült tisztviselők nagy része közigazgatási tisztviselő, tehát gyakorlati ismeretekkel mindenesetre rendelkeznek; a törvényjavaslat feljogosítja a földmivelésügyi ministert arra is, hogy az alaki képesítés alól esetleg felmentést adhasson. Még egy nagyon fontos indok szól szerintem amellett, hogy elsősorban a menekült tisztviselőkre legyünk tekintettel, t. i. az, hogy a mezőgazdasági kamarák tevékenységét nagyon szépen össze lehetne kapcsolni az irredentizmus eszméjének szolgálatával, mert hiszen a nemzeti együvétartozás érzését a gazdasági tevékenység ezernyi szálával sokkal eredményesebben és hathatósabban lehet szerintem szolgálni, mint még oly gyönyörű szónoklatokkal vagy falragaszokkal, vagy más ilyenféle útonmódon. Csak egy gondolat ez, amelyet fel akarok vetni. Amennyiben a kettő összeegyeztethető, nemzeti szempontból is kötelességünk volna erre tekintettel lenni. (Az elnöki széket BakovszJcy István foglalja el) 21
