Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-74
126 A Nemzetgyűlés 74. ülése 1920. nak, korlátozásnak avagy akadályozásnak hivatása gyakorlása közben, törvényhozási működésére irányitva, van kitéve. Ha megvizsgáljuk a panaszban előadottakat, megállapíthatjuk, t. Nemzetgyűlés, hogy a sérelmezett fenyegetés és korlátozás nem érte a képviselőt törvényhozói működésében. Ez nem vonatkozott egyáltalában az ő törvényhozói funkcióira, annál kevésbé, mert hiszen a képviselő ur beszédében elismerte, hogy Páhi községben »gazdálkodás céljából« jelent meg, ott tehát nem mint nemzetgyűlési képviselő, a t. Háznak valamely különös megbízatása alapján járt el, hanem eljárt mint magánegyén, aki saját privát egyéni ügyeit végezte és intézte. A mentelmi bizottság ezt is közölte az ülésen megjelent képviselővel, és a hozzáintézett azon kérdésre, hogy a panaszolt cselekmény miatt mennyiben volt képviselői hivatásában gátolva, illetve korlátozva, azt jelentette ki, hogy ily gátló körülmény nem állott fenn. A mentelmi bizottságban az a nézet alakult ki, .hogy itt közönséges bűncselekményről lehet csak szó, mely ellen a Btk. a rendes eljárás alapján a kellő védelmet megadja és semmi szin alatt sem forog fenn oly deliktum, mely szükségessé tenné azt a különös védelmet, mely az országgyűlési tagot, mint az állami szuverén akaratelhatározásnak közvetlen részesét magasabb szempontból, alkotmányjogi alapon, megilleti. Ezért a mentelmi bizottság tisztelettel azt indítványozza, hogy méltóztassék a mentelmi jog megsértésének megállapítását mellőzni, annál is inkább, mert a mentelmi jog által nyújtott különös jogi helyzet nem tekinthető a jogegyenlőség elvével összeütközésben álló privilégiumnak, mert abban kizárólagosan a törvényhozási funkciót természete szerint megillető különös biztosítás és nem egyúttal a képviselőt, mint magánszemélyt is különösen védelmező szempont nyilvánul meg. Elnök : Kivan valaki hozzászólni? Ha szólni senkisem kivan, a vitát bezárom. Felteszem a kérdést, móltóztatnak-e a mentelmi bizottság jelentését Drozdy Győző nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügyében 'elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Nemzetgyűlés a mentelmi bizottság jelentését elfogadta és eszerint nem látja fenforogni Drozdy G-yőző képviselő ur mentelmi jogának megsértését. Áttérünk napirendünk hetedik pontjára: a kormány programmja felett megindult vita folytatására. Szólásra következik? Szabó Sándor jegyző : Milcsevics János. Milcsevics János: T. Nemzetgyűlés ! A kormány programmja felett megindult vitát nem óhajtom beszédemmel elnyújtani és csak két - aktuális kérdéssel szeretnék foglalkozni. Az igen t. kormány programmjából s az ezt követőleg itt elhangzott beszédekből arra konkluévi július hó 31-én, szombaton, zióra jutottam, hogy az igen t. uj kormány, valamint a kormányzópárt e szerencsétlen ország megmentése érdekében mindent elkövet a belső konszolidáció megteremtésében s erős elhatározással van aziránt, hogy nem tűr meg semmiféle destrukciót, jöjjön az akár jobbról, akár balról, és demokratikus alapon óhajtja a kiengesztelődés politikáját megvalósítani. T. Nemzetgyűlés! Az igen t. kormánynak ez a törekvése a mai rendkívüli körülmények között elsőrangú állami érdek, állami életünk, állami berendezkedésünk létfentartását jelenti. Az igen t. kormányt ebben a törekvésében minden igaz magyar embernek támogatni kötelessége, mert aki ezt nem teszi, aki még ma is puccsokon töri a fejét és gyilkosságokat rendez, az e hazának ellensége és börtönben a helye. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Letünőfélben volt már az a régi hagyomány, hogy az emberek értéke egyéni tulajdonságok szerint Ítéltessék meg. Politikai kalandorok, politikai szélhámosok, hogy önző céljaikat kielégíthessék, kezükbe ragadták a hatalmat és pusztítottak itt életet, vagyont egyaránt. Lebontották a szeretet oltárát is, bálvány éktelenkedett annak helyén, az önzés, a hiúság, a maguk imádása. És előidézték azt a szerencsétlen helyzetet ebben az országban, hogy testvér a testvért, népfaj a népfajt üldözte, engesztelhetetlenül gyűlölte s ezalatt szegény magyar hazánk sorvadt, pusztult s az igaz magyar szivét fájdalom fogja el, ha látja a jelent és mélységes aggodalom gyötri, ha rágondol a jövőre. De most már ismét újjáéledt a magyar közszellem, minden reményünk megvan ahhoz, hogy erős kezek, hazájukat forrón szerető kormányférfiak, megteremtik itt a rendet és felejtetni fogják velünk a bolsevizmus rémségeit, a valódi bűnösök megbüntetésével, de az ártatlanok megvédésével, nem pedig, — mint azt igen sok téves gondolkozású ember óhajtja, — általános munkásüldözéssel és általános zsidóüldözéssel. Megvan a remény ahhoz, hogy az igen t. uj kormány igaz értelemben óhajtja megvalósítani a názáreti bölcsnek azt a mondását, hogy: szeresd felebarátodat, mint tennenmagadat, mert jól tudja, hogy nem gyűlölködéssel, hanem a szeretet melegével kell megragadnunk annak a kezét, akik e szerencsétlen, rombadőlt,, ország ujraépitésének nagy munkájánál velünk együtt dolgozni akar és aki hazáját igazán, őszintén szereti, legyen az ur vagy koldus, vagy bármilyen vallásfelekezetü magyar állampolgár. T. Nemzetgyűlés! Rendkívül vészes felhők tornyosulnak ismét szegény meggyötört hazánk felett, és ha valamikor, ugy most van. arra igazán szükség, hogy lebontsuk az egymás között látszó válaszfalakat, és valamint a haragban élő testvérek, amidőn édesanyjuk halálos ágyánál találkoznak, kibékülnek egymással, egymás keblére borulva, .szorongva lesik a krízis elmultát,
