Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-73

HO , A Nemzetgyűlés 73. ülése 1920. évi július há 30-án, pénteken. nak és megmutatják, bogy az a kereszt nem mél­tatlan annak a svájci Bundesratnak a tetején, mert onnan a messzelevő és minket nem ismerő nemzetek keresztényi szeretetének sugarai hulla­nak reánk ; amikor mi örömmel tapasztalhatjuk, hogy Hollandia kimondta, hogy a mi ellenségeink­hez, a bojkottszerző siriai kölykökhöz semmi köze sincs a világon, (Taps a szélsőbaloldalon.) és épen most indit egy hatalmas akciót a mi nemzetünk felsegélyezésére és a bojkottnak tökéletes ellen­súlyozására. Amikor azt tapasztaljuk, hogy Anglia külö­nösen az erdélyi atrocitások felülvizsgálására most küld ki egy felülvizsgáló bizottságot : azt hiszem, hogy ez a Nemzetgyűlés nem lesz méltatlan önmagához és nem cselekszik haszontalan dol­got, amely nem méltó hozzá, ha el méltóz­tatik fogadni szerény indítványomat, amely oda tendál, hogy a kormányzat, illetőleg a kormányelnök ur mint külügyminister bizassék meg a Nemzetgyűlés részéről azzal, hogy azoknak a keresztény nemzeteknek, melyek az ujabb időben ilyen mértékét adták a maguk önzetlen és váloga­tásnélküli keresztényi szeretetüknek, akik a szeretet munkájában mesterünkké lettek és akik nem ugyan a fegyvereinket szégyenitették meg, mert a fegyvereinket nem szégyenitette meg senki, ahhoz nem volt elég erős senki a világon, (Ugy van ! Ugy van l a bal- és a szélsőbaloldalon.) de pirulást hozott a mi keresztényi arcunkra egyik-másik nemzet ezek közül, mert megmutatta, hogy több szeretet él ben­nük irántunk, mint a saját testvéreinkben szen­vedő embertársaik iránt, mert hiszen a budapesti gyerekeket Hollandiába, Svájcba, meg nem tudom hová kell vinni, pedig a Lipótváros hadimilliomo­sainak sokkal hamarabb keze ügyébe esett volna azt a néhány ezer gyereket is felsegíteni, (Ugy van I Ugy van ! a baloldalon.) — mondom — mikor ezek a nemzetek fentartják bennünk azt az ingadozó hitet, melynek tüze már-már kialudni készül, hogy e felett a sok szemét felett is, amelyet felhalmozott egy világliáboru, két forradalom és felvetett minden szennyet és piszkot, efelett is még mindig ott tud ragyogni az a Heine-féle csillag, amely a szeretet csillaga, amely ott ragyog még minden szemét­dombja felett is a szeretetlenségnek, a vérengz ég­nek, az embertelenségnek és a pogány világnéze­teknek, amikor ezek a nézetek fentartják és meg­mentik bennünk azt az idealizmust, hogy van még keresztény szeretet, és még egyszer ragyogni en­gedik nem a mogendóvidot, (Derültség.) hanem a bethlehemi csillagot, (Éljenzés és taps.) amely 2000 esztendő után is ott világit ezeknek a nemzeteknek a szivében, mert az Krisztus maga : akkor kivánatos volna, hogy a mi magyar nemzetünk megtisztelje önmagát azzal, hogy méltónak mutatkozik ezeknek a nemzeteknek nagy lelkéhez és szivéhez. Javasolni bátorkodom, méltóztassanak el­fogadni a következő indítványomat (olVassa) : »Szólitsa fel a Nemzetgyűlés ,a külügyminister urat, hogy Anglia, Amerika, az Egyesült-Államok, Hollandia, Svéd- és Norvégország, Svájc, Dánia illetékes fórumai előtt tolmácsolja nagylelkű segitő­akcióikért a magyar nemzet háláját és köszöne­tét. E köszönet megtörténtét a külügyminister ur a Nemzetgyűlésnek jelentse be. Az érintett nemzetek közül azoknak, akiknek nevéről fővá­rosunkban utca vagy tér még nincs elnevezve — csak egy pár van ilyen — nevéről ilyen tér vagy utca neveztessék el. Végre a Ház e nemes nemzetek iránt érzett hálája jelének felállással adjon kife­jezést.« Mélyen t. Nemzetgyűlés Î Röviden még csak egy-két kérdésre óhajtok kitérni, amelyről a minis­terelnöM expozé szintén megemlékezik. T, i. azok között a kérdések között ? amelyek a bel­politikai helyzetet és a szociális helyzetet érintik, igen fontosnak tartja a kormány elnök ur az anya­és csecsemővédelmet és a tuberkulózis elleni védel­met. Hát ez igen szép és nemes felfogás 1 Nagy álta­lánosságokban beszélni azonban természetesen nem elég. Szerettem volna, ha valami konkrét dolgot is hallottam volna atekintetben, miképen gon­dolja a minister elnök ur hathatósan védelmébe venni a csecsemőket és a tuberkulózis ellen is micsoda konkrét dolgokra gondol. Ilyeneket azonban nem látok az ő beszédé­ben. Látok ellenben, mint budapesti lakos és az itteni viszonyok ismerője, magam körül egy óriási veszedelmet, amely nemzetgazdasági szempontból is 'elsőrangú és imminens veszedelem, amely a legfőbb vagy legalább egyik legfőbb oka a tuber­kulotikus betegségek példátlan nagy számban való elszaporodásának, különösen itt a fővárosban, Budapesten, abban látom az okát, hogy itt a lakásviszonyok olyan rettenetesek, olyan tartha­tatlanok, hogyha ezeken a kormány mielőbb nem változtat, akkor minden szép elmélkedés keveset ér a tuberkulózis és a gyermekhalandóság meg­szüntetésére. Egy más alkalommal fogok magamnak bátor­ságot venni, hogy ezekről a budapesti lakás­mizériákról beszéljek, most csak arra kérem, a kormányelnök mat, hogy necsak a vagonlakók­ról ezekről az életkoldusbottal járó nyomorék­jairól, hanem egyáltalában a budapesti lakosság lakásviszonyainak rendezéséről is méltóztassék gondoskodni, különös tekintettel épen a magyar faj oltalmára. (Élénk helyeslés half elől.) Mert nem az a baj, mélyen t. uraim, hogy nincsen lakás. Dehogy nincs. Budapesten az a baj, hogy bár a háború alatt ez a város is ép ugy, mint más váro­sok, sok-sok ezer embert veszített, akik a harc­téren elestek vagy az ott szerzett betegségek következtében elhaltak, ezek helyébe azonban — mint ezt ugyanolyan jól méltóztatnak tudni, akárcsak én, — beözönlöttek ide tízezer és tizezer számra mindenféle idegenek, (Felkiáltások a szélső baloldalon : Galiciánerek ! Zsidók !) akik — fogadd be a tótot, kiver a házadból — a szegény magyar embereket egyszerűen kiszorították lakásaikból, kiötájgerolták, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) mert a pénz őnáluk lévén, nagyon természetesen mód­jukban volt konkurrenciát csinálni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom