Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-73

À Nemzetgyűlés 73. ülése 1920. évi július hó 30-án, pénteken. 109 az eddigi kormányok is az alkalmat több-keve­sebb sikerrel, — szerintem kevés sikerrel, mert kevés bátorsággal — hogy anyagi tekintetben is fcalpraállitsák ezt a nemzetet : akkor az ő figyel­mét kikerüli és egy szóval sem emliti azt. bogy ezek a nagy külső nemzetek már keresték az alkal­mat arra, bogy velünk a maguk testvériségét éreztessék és bogy a mi szimpátiánkat és szivün­ket megnyerjék a háború óta. Gondolok t. i. azokra a nagyszabású akciókra és szeretetmunkákra, amelyeket Anglia, Hollan­dia, Dánia, Amerika, Norvégia, Svédország, Svájc velünk szemben hónapok óta végeznek. (Igaz ! Ugy van !) Száz és százmilliókra mennek a mi érté­künkben a szeretetnek azok az adományai ruhá­zatban, élelmiszerekben, ezer és ezer magyar gyer­meknek maguknál való nyara]tatásában, melyek­nek nyújtása nélkül nem tudom, hogy miképen birta volna ki a magyar társadalom minden itteni elmélkedéseink dacára is, pl. a főváros különösen, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon) elkezdve a csalá­domtól lefelé a legszegényebbig, hogy tudta volna kibirni azokat a helyzeteket, amelyek itt a ruhát­lanság, az éhség, a szükség következtében okvet­lenül beálltak és bekopogtattak elsősorban is — kivétel nélkül mondom — minden tisztviselőnek és minden munkásnak a házában. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Különösen itt Budapesten nincs rá eset, hogy magyar tisztviselő, hacsak von Haus aus nincs nagy vagyona, a maga fizetéséből tudott volna cipőt, ruhát venni, akár magának, akár gyer­mekeinek ... Hornyánszky Zoltán: Nem is vesz! Kovács Emil : ... ha az a 40.000 pár amerikai cipő nem jött volna a gyermekek számára, az a 10—15 millió értékű skót adomány, az az ezrekre menő ebédjótétemény és a jó Isten tudná elszám­lálni, még mi minden nem mutatná, hogy igenis vannak nagy keresztény nemzetek, amelyek tud­ják, hogy nem lehetetlen és nem igaz az, amit a vallástalanság mond, hogy lehet szeretni még ellenségeinket is. Hiszen e nemzetek közül nem eggyel ellenséges viszonyban állottunk. Nem mon­dom, hogy szivünk szerint, de a politikai konstel­láció arra kényszeritett minket, hogy szemben álljunk egy Amerikával, egy Angliával. És ime, ezek vetekednek a semleges államokkal, Hollan­diával, Svájccal és a többivel abban, hogy ide milliókra és százmilliókra rugó segitséget küldje­nek. Azt hiszem, hogy ezèk olyan dolgok, amely mellett a magyar Nemzetgyűlés többé szó nélkül nem mehet el. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbal­oldalon.) Oiesswein Sándor mélyen t. képviselőtársam egy beszédében futólag már tett célzást arra, hogy ezek a nemzetek megérdemelnék, hogy mi magya­rok hálával és elismeréssel gondoljunk reájuk. Akkor azonban ez a dolog a jelenlévők helyeslése mellett, de elhallgatott és azóta semmi jelét nem veszem észre annak, hogy a magyar kormány férfiai cselekedtek volna valamit a tekintetben, hogy ezek a nemzetek megtudják azt, hogy itt egy, lehet, hogy szerencsétlen, de nem közönséges és semmi esetre sem hálátlan nemzet lakik. Azt hiszem, hogy minket magyarokat sok mindenféle vád érhet, elmondhatják rólunk, hogy szorgalmunk vagy kitartásunk talán idegen faj kezébe adta sorsunkat, elmondhatják rólunk, hogy mint politikusok nem voltunk szerencsések a közelmúltban és hogy talán a világháborúban nem azon a helyen állottunk, amely az ő felfogá­suk szerint a helyes, az igazi helyünk lett volna. Viselhettünk valaha háborút népek, nemzetek ellen és ez a háború lehetett szerencsétlen, de csú­fos soha, mert mi nem kértünk, nem követeltünk senki földjéből, senki országából a világon semmit, (Ugy van! Ugy van! a bal és szélsőbáloldalon.) ím csak önvédelmi harcot folytattunk. Mi a vilá­gon mindig megelégedtünk a magunkéval, soha nem voltunk szemérmetlenül tolakodó faj, mi a magunk határai között megéltünk volna a magunk emberségéből békében. Minket nem birvágy, nem hatalomvágy, nem országhóditás vágya vitt bele a háborúba és ezért a mi háborúnk lehetett szeren­csétlen, de csúfos, gyalázatos sohasem volt. (Ugy van ! Ugy van !) De mint ahogy mi a másét sem háborúban, sem békében soha nem követeltük, telhetetlenek nem voltunk, nem is raboltuk el soha másét,» viszont ha önként jelentkezik velünk szemben más nemzetek szeretete, akkor illik hoz­zánk, hogy azt ugy fogadjuk, mint ahogy nemes érzületű nemzethez illik. (Élénk helyeslés.) Finom szövetek, finom edények megőrzik soká az illa­tot, a szint és a nedvességet, amellyel egykor át­itatva lettek. Nemes 'gondolkodású emberek megőrzik sokáig és állandóan a hála érzését azokkal szemben, akik jót tettek velük, és én szeretem hinni és tudni s érzem is, mert ismerem a magam nemzetét, hogy a mi szivünk abból a nemes szövetből van, amely nem a komisz embereké és komisz nemzeteké, amely tud hálát érezni azokkal szemben, akik valaha jót tettek vele. Nem kértük, nem cigánykodtuk, nem köve­teltük, de ha kaptuk és ha voltak nemzetek, me­lyeknél most is a mi gyermekeink ezrei és ezrei szerető atyai és anyai szivet találnak, mert most is ott vannak százával és ezrével, ha van egy Hol­landia, melynek királynőjével szemben bátran elmondhatják a mi bujdosó gyermekeink is, amit valamikor Trója bujdosó és csata vesztett gyerme­kei mondtak Didónak a vendégszeretetéért és nagy­lelkűségéért : Regina, nomen tuum, honos, laudes­que manentur, —- nemes rfeved, dicsőséged és becsületed megmarad a jó szivedért ; amig nekünk örömmel kell látnunk és tapasztalnunk, hogy ma már Svájcnak francia sajtója is szeretettel fordul felénk és a bojkottot, amellyel bennünket meg akarnak fojtani azok, akikkel örökösen csak jót tettünk, (Ugy van ! a baloldalon.) a volt ellenséges nemzetek akarják levenni a nyálainkról ; amikor tiltakoznak az ellen, hogy minket megfojthassa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom