Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-47

90 A Nemzetgyűlés 47. ülése 1920. évi május hó 26-án, szerdán. Schandl Károly: Itt azonban hiba történt, hogy egy kisebbség, még később egy elenyésző kisebbség Budapest nyakára jött és azután az egész országot megnyergelte. (Az elnöki széket Szmrecsányi György foglalja el.) Ez a fejlődés azért indult meg, mert Budapest vezetősége sem birt elég energiával, elég eréllyel azokkal szemben, akik ezt a destrukciót előidézték. Már régebben a főváros a nemzet önvédelmi harcaiban mindig a feudális hatalom mellett volt és mind messzebb esik a fejlődés ködében az a régi Pest, amelynek 1848-ban Petőfi és Jókai voltak a vezetői. Fővárosunk lecsúszása annak a centralizáló politikának eredménye, amely minden valamirevaló intézményt ide a fővárosba hozott. Szinte erőszakosan telepitettek ide iskolát, gazdasági és kulTurintézményeket, hivatalokat és gyárakat, hogy minél inkább egy helyre központosittassék az ország kulturális, gazdasági és politikai élete. Ha mi rátértünk volna arra a német rendszerre, amely nemcsak egy várost duzzasztott mesterségesen, hanem a vidéki városokat is, — hiszen nem lehet kifogást emelni az ellen, hogy sok magyar város geográfiai fekvése ép olyan kedvező, mint a vidéki német városoké — akkor ma egészen más helyzet előtt állanánk. Szterényi t. képviselő ur azt Emiltette, hogy neki semmi része nem volt abban, hogy, ez a fejlődés, ez a megduzzadás ide vezetett. Én akkor kénytelen voltam egy közbeszólással élni. Ezt most meg akarom magyarázni. Az az iparpártolás, amelyet jó intenciókkal vezetett a kisipar és a gyáripar érdekében is, odafejlődött, hogy sok százmillióval tömtük meg a gyáripart, létesítettünk hatalmas gyárakat, amelyek legnagyobbrészt osztrák érdekeltségeknek a fióktelepei lettek és ez a mesterségesen felduzzasztott gyáripar azután betelepítette, bevonta ide a fővárosba a vidéknek nagy rétegeit is, amelyek itt talán boldogabb életet reméltek, azonban elproletarizálódtak és a munkaerőt a vidékről elvonták. Budapestnek a nagy környékén az utóbbi években erősen lehetett érezni, hogy ez a nemzetköziesitő irányzat, amely itt a gyáripari munkásságban erősen gyökeret vert, a vidékkel is éreztette hatását. Ennyiben volt csak része — mondom — Szterényi képviselő urnák, hogy ez a fejlődés ide vezetett. Mondhatni, amerikai tempóban keletkezett itt egy nagyipari, minden társadalmi homogenitás nélkül egy keleti metropolis, amely korlátok nélkül eresztette be Oroszországból és Galíciából a bevándorlókat, a vidékről pedig azokat, akik könnyebb életre pályáztak. Nem egészen Budapest tehet róla, Elismerem, hogy Tisza Kálmántól kezdve kormányférfiaink egészségtelenül dagasztották itt a fővárost, lehet, hogy a Béccsel szemben való egyensúly lebegett szemük előtt és e tekintetben jó közgazdászok voltak, de társadalmi-politikai szempontból ténykedésük minden kritikán alul állt. Azt is hihették, hogy az osztrák elnyomó törekvésekkel szemben tesznek jó szolgálatot a nemzeti ügynek, azonban épen az ellenkezőjét érték el. Méltóztatott emliteni azt, hogy minden nemzeti mozgalom Budapestről indult ki. En megforditom ezt a tételt. Nemcsak a bolsevizmus indult ki Budapestről, hanem még a darabontkorszakban a darabontokat védő Bacchus-söpredók is innen indult ki. Annakidején, mikor az egyetemi ifjúság leszorult az utcáról hazafias tüntetéseivel, már akkor vette át helyét Budapest utcáin a vörös lobogó és attól kezdve Budapest utcáival együtt mindenkor a nemzetköziségnek, a destrukciónak erőfor kutforrásává vált. Egy nemzetközi népességű, nagyipari gócpontot alkotó, aránytalan nagy ipari proletariátus falanszterévé torzították a magyar fővárost, melyben rövid idő alatt szabadon rendezkedett be egy bizonyos destrukció. Ez a tervszerű destrukció készítette azután elő Budapest népét arra, hogy az idegen uralom megvalósitásának a legelső alkalommal tettrekész eszköze lehessen, a világváros hiu ábrándjában tetszelegve, helyet adva nem is a szélein, hanem a szivében egy hatalmas ghettónak, amelyben az évezredes faji önzés és a titkos összeesküvések szabadon tenyésztek. Hogy mily hatalmat adtunk mi ennek a destrukciónak a kezébe, a nemzetközi bevándorlóknak egyhamar az ország fővárosában való centralizálására és miként lehetett e hatalommal a falu népét elnyomni, azt a legutóbbi idők eléggé mutatják. Tagadhatatlan, hogy a bolsevizmus az országban soha ki nem tört volna, ha Budapest úrrá nem teszi azt az ország fölött és ezért a rémuralom rettenetes bűneiért a főváros is felelős, mely az októberi államcsínynek úgyszólván egyedüli tettese. Mindkét alkalommal innen száguldottak ki a vidékre a felforgatók, hogy mesterségesen forradalmasítsák az országot és mindkét alkalommal a forradalmi oligarchiát Budapest maga erőszakolta az ország nyakára. Aránylag a főváros adta a legkevesebb katonát, de a felforgatásban mindenkor ez a város járt elől. Dédelgették Budapestet a mindenkori kormányok és elhanyagolták a vidéki városokat GS Si falvakat. Vétkezett tehát Budapest az ország ellen, de ezért nem a lakosságot hibáztatom, hanem elsősorban hibáztatom azt a szabadkőmives-klikk uralmat, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) amely Budapestet évtizedeken át vezette. A demokrácia türelmes köpenyegébe rejtőzve, itt a demokráciának teljes ellentéte fejlődött ki. A legexkluzivebb oligarchia volt ez, ( Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) két sajátsággal : a fajisággal és a testvériséggel. Az előbbi a nem keresztények túlsúlyát, az utóbbi a szabadkőműves-páholyok befolyását