Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-47
A Nemzetgyűlés 47. ülése 1920. évi május hó 26-án, szerdán. 91 uralmát biztosította a közgyűlésen és a városházán egyaránt. A városi tisztviselők saját vallomásaiból és panaszaiból tudom, bogy a tisztviselők közül csak annak lehetett reménye az előlépésére, aki felszólítás folytán a szabadkőműves-páholyba belépett, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) azok a tisztviselők, akik keresztény érzelmeikről csak véletlenül is tanúságot tettek, azok előlépésre nem számíthattak. E mellett még a páholy-testvéreknek el kellett járniok a kerületi klikkek kaszinóiba, ott borgazdaságokat vállalni és a kerületi maharadzsák kegyeiben fürdőzni, s amikor elkövetkezett a tisztújítás, akkor aránylag egy vagyont kellett költeniök a nyomtatványokra, hogy véletlenül bekerülhessenek az előlépők közé. (Ugy van! Ugy van!) A főváros lakosságának nagy többsége keresztény, ezt tagadni nem lehet, azonban a fővárosi közgyűlés nagy többsége nem keresztény. Tehát nyilvánvaló, hogy itt egy kisebbségi uralom van, tehát ez nem demokrácia. (Ugy van! Ugy van!) Azonban ez a klikkuralom époly korrupt is volt, mint amilyen téves és hibás utakon haladt a főváros pénzügyi gazdálkodása. Az, hogy a kisgazda- és a földmivespárt csak hallgatólagosan is hozzájáruljon ennek a rendszernek a fentartásához, annál kevésbé lehetséges, mert hiszen a már elmondottakon kivül ez a fővárosi klikkuralom minden alkalmat felhasznált, hogy a földmivelő törekvésekkel szembeszálljon. Elég talán hivatkoznom a drágasági ankétekre és a főváros agrárellenes akcióira. Itt kezdődött a földmivelők ellen az a hangulatkeltés, amely a háború alatt valóságos parasztgyülöletté fajult. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Eendkivül sajnálom, hogy az igen t. demokratapárti képviselők közül senki sincs jelen; azt hiszem, ők is tanúsíthatnák, — elsősorban Pető Sándor képviselő ur —• hogy azokon az ankéteken milyen igazságtalan vádak hangzottak el a földmivelőosztállyal szemben, (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon) olyan helyzetben, amikor az nem volt itt és nem védekezhetett ; hogy Eulenburg Salamon és Glücksthal Samu és a többi fővárosi bizottsági tagok, milyen féktelen gyűlölettel beszéltek a f öldmivesnépről és ezzel szították annak a szakadéknak a széjjelválását, amely a főváros és az ország között támadt. Természetesen akkor ők voltak felül és.akkor a gyűlöletet fejlesztették, most pedig, amikor alulra kerültek, azt kívánják tőlünk, hogy egyszerre mindenről, az egész múltról megfeledkezzünk, ölelkezzünk össze, mintha misem történt volna. ( Ugy f van ! Ugy van ! a bal- és a jobboldalon. Zaj.) En hajlandó vagyok arra, sőt abban az irányban dolgozom, hogy Budapest az országgal kibéküljön ; azonban el kell ennek útjából hárítani azokat az akadályokat, amelyek évtizedek során felhalmozódtak a vidék és a főváros között. (Élénk helyeslés a bal- és a jobboldalon.) Ennek a rezsimnek a védőszárnyai alatt — és ez rendkívül fontos körülmény, t. Nemzetgyűlés, — végezte bomlasztó munkáját az a nemzetközi radikális irányzat, amelynek melegágya a városháza, fütőkamrája pedig a fővárosi könyvtár volt. A szabadtanitás örve alatt valósággal kezére játszott a főváros a Jászi-féle országrontó irányzatnak, amellyel a pécsi szabadtanitási kongresszuson ütköztünk meg először. Bárczy István igen t. képviselő ur bizonyára emlékezik arra az alkalomra, midőn ez a kongresszus készült. Ennek a kongresszusnak előkészülete a budapesti városházának a tanácstermében volt és Bárczy István akkori polgármester ur elnökölt rajta. Akkor mi néhányan, még fiatal egyetemi hallgatók, szintén meghívást nyertünk oda, mint a »Széchenyi-Szövetség« tagjai, hogy részt vegyünk ezen a kongresszuson, és bár nemzetünk jobbjai részéről, úgymint Prohászka Ottokár, az egyetemről Concha Győző és mások részéről azt a tanácsot kaptuk, hogy ne vegyünk részt, mert félő, hogy a kongresszus egyoldalú lesz, én ott felszólaltam és megkérdeztem őt, hogy megvan-e a garancia arra, hogy ez a kongresszus a nemzeti konszolidációt fogja szolgálni és nem a destrukciót. Elismerem, Bárczy István t. képviselő ur tárgyilagosan fogta fel a helyzetet és vele szemben semmi kifogásunk nem is lehet ebből a kongresszusból. Azonban voltak ott nagyon sokan, akik a lehető legnagyobb animozitással fordultak felénk és úgyszólván letorkoltak bennünket, mintha felesleges lett volna a mi aggodalmunk. T. Nemzetgyűlés ! A pécsi szabadtanitási kongresszuson ütközött össze a nemzeti irányzat és a nemzetközi radikális irányzat. Ott vívta első csatáját, ott bontakozott ki 1908-ban, milyen következményei lehetnek ennek a veszedelemnek. Most én csupán csak tanuságtételre akarom hivni Bárczy István t. képviselőtársamat, hogy igenis, a mi aggodalmunk alapos volt, mert hiszen azóta az ő utjai is elváltak azokétól, akikkel akkor még félig-meddig paralel működött, t. i. Jászi Oszkároktól, s ma már bizonyára ő is igazat ad nekem abban, hogy ha akkor a nemzet mindazon rétegei, amelyek a konszolidációt akarták szolgálni, erőteljesen szembeszálltak volna azokkal, akik a destruktív irányt előmozdították, akkor ma más helyzetben lenne ez az ország. (Igaz! Ugy van!) Míg az állam a munkásbiztositó-pénztárakban, a főváros, a Eővárosi Könyvtárban nevelte és tartotta úgyszólván közköltségen nagyra a bolsevizmus jövendő agitátorait. Fővárosi költségen folytatták ebben a tűzfészekben éveken keresztül az anarchia, az ideális anarchia aknamunkáját ós amit a destruktiv világirodalom termelt, azt ott mind összegyűjtötték. Tudomásom szerint az érdemleges tisztviselők közül 12*
