Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-46

80 A Nemzetgyűlés 46. ülése 1920. a körülményekről, amelyek az áralakulásokra befolyással vannak. (Hallj uh ! Halljuk!) Ha párhuzamot vonunk a mezőgazdasági termékek és az ipari termékek árai között, azt a megállapítást kell tennünk, hogy mig a mezőgazdasági termékek, — eltekintve a húsáraktól, amelyek vetélkednek az iparcikkek árának emelkedésével, de ennek a vizsgálatára, hogy ez miért történt, nem akarok kitérni — mondom, eltekintve ettől, azt látjuk, hogy az ipari termékek és a mezőgazdasági termékek árai között óriási diszparitások vannak. (Ugy van! Ugy van !) Amig ugyanis a mezőgazdasági termékek árai átlag 14—20-szoros emelkedést mutatnak, addig az ipari cikkek, az ipari termékek árai 30—40, sőt

r 50—60-szoros átlagos emelkedést mutatnak. És ez még nem a teljes baj, amely ezen a téren tapasztalható, hanem az, hogy a mezőgazdasági termények árai ma már lefelé menő tendenciát mutatnak, szóval a kulminációs ponton túl vannak, ellenben az ipari cikkek árai dacára a nagyobb drágulásnak, még mindig felfelé menő tendenciát mutatnak. T. Nemzetgyűlés! Itt rá kell mutatnom arra a veszélyre, amely ebből a diszparitásból és az áraknak ebből a divergálágából a mezőgazdaságra származhatik, mert ebből nagyon könnyen mezőgazdasági krizis állhat be. Mert a mezőgazdaság nem lesz képes beszerezni azokat az iparcikkeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a mezőgazdaságot folytathassa és tudjuk mindnyájan, akik gazdákkal érintkeztünk, hogy oly hihetetlen nehézségekbe kerül ma is csak a legegyszerűbb gazdasági • eszközök beszerzése, egy ekének, ekevasnak a beszerzése, hogy hovatovább olyan helyzetbe kerül a mezőgazdaság, hogy nemhogy nem tud többet termelni, hanem kénytelen lesz a termelést lassankint beszüntetni és áttérni tisztán a külterjes gazdálkodásra, a marhatartásra. (Ugy van!) Én tehát azt hiszem, hogy a kormánynak mindent el kell követnie, hogy ezt a mezőgazdasági krizist megakadályozza és megfelelő árpolitikával odahasson, hogy az országról ez a rettenetes csapás elhárittassék. Távol áll tőlem, hogy ezzel az argumentációmmal, hogy a mezőgazdasági termények egy részének az ára túlságosan lefokoztatott, — a búza ára 200—300 koronára s ilyen árral nem lehet búzát és gabonát termelni — távol áll tőlem, hogy ezzel az argumentációval különösen ipari és kereskedelmi körökben hangoztatott azt az elvet kivánjam támogatni, hogy a belföldön termelt és régóta itt lévő, vagy régóta importált áruknak a világparitási árakat kelljen elérniök. Mert ezt semmivel meg nem lehet indokolni, különösen akkor nem, ha ezt a világparitási árat egyoldalúan kívánják keresztülvinni, t. i. csak az ipari termékekre és a kereskedelemban lévő árukra, nem pedig a mezőgazdasági termékekre és a munkabérekre is. Mint méltóztatnak tudni, ezekben a kérdéévi május hó 20-án, csütörtökön. sekben, illetve az áraknak a megállapításában a kormánynak az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság az irányító szerve. Bizonyos az, hogy az árak lényeges csökkentése, vagy mint egyesek emlegetni szeretik, teljes letörése hatósági intézkedésekkel el nem érhető. De kétségtelen az is, hogy a mai mesterséges árfelhajtás és a készleten lévő áruknak a valuta-paritás helytelenül és jogtalanul alkalmazott elve alapján való forgalombahozatala szakszerű, módszeres, körültekintő kormányzati intézkedésekkel legalább is mérsékelhető lett volna. A kommün bukása után a szabadkereskedelemnek varázsos és tendenciózus jelszava után indulva, illetőleg e jelszó üdvözítő voltának helyt adva, kormányunk tétlenül nézte az állapotok elfajulását, holott ha akkor mindjárt céltudatos, tervszerű és kellően átgondolt intézkedéseket tettek volna, a mai állapotok teljes egészükben talán nem következtek volna be. Hegyeshalmy Lajos: Az oláhok ültek a nyakunkon ! Gyömörey György: Sajnos, magasabb közgazdasági szempontok által irányított árpolitikát nem láttunk és e tekintetben ma sem ismerjük a kormány álláspontját. Nem kívánok itt a szabadkereskedelemnek vagy a kötött forgalomnak helyességére vonatkozó érveket felsorakoztatni, mert hiszen tudjuk, t. Nemzetgyűlés, hogy ez világszerte tárgyalások és kísérletek tárgya, ellenben bizonyos az, hogy a korlátolt mennyiségben levő közszükségleti cikkek, de különösen ipari produktumok árának, ha nem is maximálására, de tájékoztató megállapítására ezidőszerint szükség van és szükséges lesz mindaddig, amig a kereslet és a kínálat közti harmónia helyre nem áll. Egy olyan hivatalra tehát, amely ezzel foglalkozik, ha nem is a mai összetételében, de más átszervezésben feltétlenül szükség van. T. Nemzetgyűlés! Bár elvileg a szabadkereskedelem hive vagyok, mert az árak helyes és teljes kiegyenlítődését csak ez hozhatja létre, ma is még, sajnos, jó ideig szükségesnek tartom, hogy legyen egy megbízható, gyorsan és elevenen dolgozó, tehát mennél kevésbé bürokratikus állami szerv, amely az árak alakulását állandóan figyelemmel kisérve, az árucikkek és szolgáltatások árát illetőleg díját megállapítsa, a nagyközönséget tájékoztassa és a hatóságoknak pontos árelemzések alapján szakvéleményt adjon. Az államnak ez a mai szerve, t. Nemzetgyűlés, az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság a mai időkben, ugy a sajtó, mint a nagyközönség részéről a legtöbbet támadott intézménye az államnak. Ezt az intézményt, mint méltóztatnak tudni, még az Esterházy-kormány közélelmezésügyi ministere, gróf Hadik létesítette, eleinte főleg az élelmezési cikkek árának szakszerű megállapítására és a már akkor fellépő áruuzsora letörésére. Később ez az intézmény Szterényi ministersége alatt a kereske-