Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-46
A Nemzetgyűlés 46. ülése 1920. delemügyi ministerium fennhatósága alá került és lassanként kiterjesztette hatáskörét az iparcikkek árának és egyéb szolgáltatások díjának megállapítására. Kiterjesztetett, továbbá a hatásköre arra, hogy szakvéleményeket mondjon iparigazolványok kiállitása dolgában. Hogy ez az intézmény a hozzáfűzött reményeknek eleget tenni nem tudott, annak magyarázata több körülményben keresendő. (Halljuk! Halljuk!). Igaz ugyan, hogy a háborús viszonyok, a Károlyi-féle lázadás következtében beállott munkátlanság és a termelés teljes szünetelése, úgyszintén az ezt követő kommunizmus és román invázió, a valutánk teljes leromlása minden körülmények közt horribilis áremelkedést hozott volna létre. Hiszen látjuk a külföldi államoknál is ezt a nagy áremelkedést, s a történelem is azt mutatja, hogy minden ilyen nagyobb háború után, amikor a termelés tisztán hadicikkek előállítására szorítkozott, az áremelkedés elkerülhetetlen volt s hosszú idők teltek el addig, amig ismét a normális állapotok létrejöttek a kínálat és kereslet közti harmónia helyreállt és az árak régi nívójukra csökkentek vissza. De ennek dacára e bizottság első megszervezése, a személyzet megválasztása már nem történt azzal a körültekintéssel, amelyre ily fontos, állami funkciót végző hivatal létesítésénél szükség van. Elég talán megállapítanom, hogy ebből a hivatalból a kommunizmus alatt népbiztoshelyettesek, különböző kommunistaszervezetek, illetőleg hivatalok vezetői, cionista agitátorok kerültek ki s ugy tudom, hogy még ma is vannak a személyzetben olyan egyének, akikről nyíltan beszélik, hogy ott a Központi Árvizsgáló Bizottságnál a saját számlájukat ők vizsgálják felül s adják ki revideált és elfogadott számlák gyanánt. Ezen , a bizalmatlanságon, amely emiatt a Központi Árvizsgáló Bizottsággal szemben a nagyközönség körében fenforog, nem változtat az a körülmény sem, hogy ennek a hivatalnak az élén egy köztiszteletben álló, általam is személyesen ismert és nagyrabecsült magasrangu biró, a bírói kar egyik kitűnősége van, mert a nagyközönség tisztában van azzal, hogy nem elég csak a vezetők puritánsága és nem elég ezek nagy jogi tudása, hanem ahhoz, hogy ez a hivatal jól működjék és a közönség teljes megnyugvásra végezze a maga funkcióját szükséges az, hogy az égés személyzet ugy a szakszerűség, mint a közgazdasági tudás és érzék s a teljes érdektelenség és megbízhatóság szempontjából kiállja a kritikát. Méltóztassanak megengedni, hogy a szakszerűség kérdésével pár pillanatig foglalkozzam. Talán közhelyet mondok, — és Rassay Károly t. képviselőtársam már meg is előzött ezzel a kijelentéssel, hogy »sok a jogász« — ha azt állítom, hogy nálunk különösen az állami adminisztrációban a jogászok bizony túlságosan nagy, domináló szerepet játszanak. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — III. KÖTET évi május hó 20-án, csütörtökön. 81 Hegyeshalmy Lajos: A kommunizmus alatt a mérnökök domináltak. Látjuk, hogy mit csináltak. Gyömörey György : És jogászokat lehet látni olyan munka- és hatáskörben, ahol nem jogtudásra, hanem eminenter elméleti és gyakorlati műszaki tudásra, vagy pedig orvosi és más szaktudásra volna szükség. Véleményem szerint, ha valaha, ugy most van szükség arra, hogy az állami adminisztrációt minél egyszerűbbé, elevenebbé és gazdaságosabbá tegyük, hogy annak gazdasági hatásfokát — ha szabad ezen technikus-kifejezéssel élnem — minél magasabbra emeljük. Ezt pedig csak ugy érhetjük el, ha minél nagyobb teret biztosítunk a szakértelemnek és a szakembereknek. Hegyeshalmy Lajos : Ott van Bud János, a helyettes elnök, elsőrangú szaktekintély. Gyömörey György: Az én jogász képviselőtársaim véleményével szemben bátor vagyok hivatkozni az ország egyik legnagyobb közgazdasági tekintélyére, Wekerle Sándorra, aki csak a minap a Közgazdasági Társaságnak ülésén az állami adminisztráció olcsóbbá, gazdaságossá tételét abban látja, hogy mindenütt, mindenáron a szakértelem teljes érvényesülést nyerjen, sőt a bíróságok megreformálását takarékossági szempontból is abban az irányban látja, hogy minél több szakbiróság létesíttessék. A külföld, Anglia, Amerika, Németország mind ennek az elvnek hódolnak, amikor a szakértőknek igyekeznek tért engedni minél nagyobb mértékben,az állami adminisztrációban. Ezzel szemben az Árvizsgáló Bizottságban ennek az elvnek épen ellenkezőjét látjuk, mert nemcsak a hivatal vezetése van jogászok kezében, de pl. jogászok és pedig fiatal, kezdő jogászok, azután birák, törvényszéki jegyzők állapítják meg igen fontos mezőgazdasági iparcikknek, továbbá például a jégnek, a papirosnak, a nyomdai ipartermékeknek árát, hogy csak néhányat említsek. A szén árának megállapítására sincs szakember ebben a bizottságban, sőt a bányászat sincs egyetlenegy szakemberrel sem képviselve. Viszont ugyanott mérnökökre bíznak olyan feladatokat, amelyekre azok nincsenek hivatva. Ha még figyelembe vesszük, hogy a rövidesen tető,alá kerülő büntető novella következtében az Árvizsgáló Bizottságnak az a szerepe, hogy megfelebbezhetetlen Ítéleteket mondjon az árak tekintetében, el fog esni, — mert hiszen csak természetes, hogy ha mi drákói szigorral akarunk lesújtani az áruuzsorásokra és az árfelhajtókra, akkor a legnagyobb, a legmesszebbmenő bizonyítási szabadságot kell megadnunk a vádnak épugy, mint a védelemnek, — az ipartörvény közeli revíziója következtében pedig megszűnik az a szerepe, hogy iparigazolványok kiadásánál véleményt mondjon, ily körülmények közt tehát az Árvizsgáló Bizottság megszűnik az a hatóság lenni, amely eddig volt és annak át kell alakulnia, azt rekonstruálni kell oly 11