Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-46

76 A Nemzetgyűlés 46. ülése 1920. mezesre szánt gabona ott értékesíttetett, ahol az nagyobb profitra adott alkalmat és ma abban a helyzetben vagyunk, hogy legnagyobb munkaidőben, az utolsó pár hónapban, épen a gazdasági cseléd és munkás, aki a legnagyobb erőt fejti ki az idei termés előkészitése és biztosítása körül, olyan alacsony fejkvótára van szorítva, amely ennek az erőkifejtésnek tényleg nem felel meg. Ez kellemetlen igazság, de szükséges nyíltan megmondani. Azt hiszem, itt mindenki tisztában van azzal, hogy ez a régi rendszer káros, tehát tovább fenn nem tartható. Maradna a teljesen szabad forgalom. Én azonban azt hiszem, hogy a teljesen szabad forgalomra nem igen térhetünk át, mert a búzának a világparitás felé való törekvése az iparcikkek árát is ugy felemelné, hogy még a mai drágaságnál is horribilisebb drágaság fejlődne ki. Ez talán ellensúlyozható volna ugy, ha az állam azoknak a néprétegeknek számára, akik élelmezésre szorulnak, megvenné piaci áron a búzát és viszont kiviteli vámokkal fedezné a különbözetet ; nem tudom azonban, hogy ez a szisztéma praktikus volna-e. Tudom, hogy a közélelmezési tanács foglalkozik ezzel, de ugy tudom, hogy a nyilvánosság is foglalkozik ezzel a kérdéssel. En azt hiszem, hogy a kettő kombinációjával lehetne talán eredményt elérni. Ezért bizonyos számokat és tételeket állítottam fel, amelyek lehet, hogy helyesek, lehet, hogy nem. Ha a megcsonkított Magyarország lakosságát nézzük, ugy azt hiszem, körülbelül hét és félmillióra tehetjük ennek lakosságát. Számitásom szerint az államnak mindenekelőtt arról kellene gondoskodnia, hogy a hadsereget, a köztisztviselőket, a nyugdíjasokat, a rokkantakat, akiknek nincs földjük és családtagjaikat, szóval, akik nem őstermelők és az ipari munkásokat lássa el élelemmel. Hangsúlyozom az ipari munkásokat, mert hallottam, •— nem tudom, áll-e — hogy csak a bányamunkásokra gondolnak e kérdésben. Én ezt nem tartanám helyesnek, mert ha fogunk tudni importálni, ha fogunk tudni szenet behozni, akkor a gyárak meg fognak indulni ; nekünk tehát kötelességünk gondoskodni azokról munkásokról, akik már akkor remélhetőleg tényleg dolgozni is fognak. Ezt a csoportot én circa másfélmillió emberre teszem ; nem tudom, hogy az adatok megfelelnek-e teljesen, de azt hiszem, körülbelül megfelelnek. A második csoportot képezné az őstermelők kivételével a többi lakosság. Az őstermelőket ma circa 3 és fél millióra számítom. Természetes, ezek ellátásáról a kormánynak nem kell gondoskodnia, ezek ellátják magukat. Az első kategória ellátására az én számitásom szerint circa 12 millió métermázsa szükséges. A vetőmagot körülbelül 3 millió métermázsára becsülve, — átlagszámokban beszélek — ez összesen kitesz 15 millió métermázsa búzát és rozsot. Ami termés ezenfelül még lesz, azt nézetem szerint exportra kellene felhasználni. Felvetem a kérdést, nem lehetne-e olyan megégi május hó 20-án, csütörtökön. oldást találni, amelynél a termelő is, az állam is megtalálná a maga számítását és amely biztosítaná emellett ezeknek az olcsó gabonára szoruló néprétegeknek élelmezését is. Ha én hat métermázsás termést veszek alapul — amire idáig biztos remény volt, a mostani szárazság miatt, sajnos, esetleg rosszabb termés lesz — akkor felteszem, hogy az állam átveszi az egész termést és kifizeti. HoldanMnt és kilogrammonkint az első 75 kilogrammig a mai áron, 3 koronájával, az ezután következő 125 kilogrammig 6 koronájával és az ezenfelüli mennyiséget holdankint és kilogrammonkint 20 koronájával. Ezt a beosztást természetesen birtokkategóriák szerint kellene megállapítani és ugy gondolom, az olyan kisbirtokot, amelynél a vetés két holdnál kevesebb, egyáltalában mentesíteni kellene a beosztás alól. Az általam mindig alapul vett 3 millió katasztrális hold őszi vetés mellett az állam átlagban átvenne és kifizetne 2 millió métermázsa búzát 300 koronás áron és ezt felhasználhatná az első csoport élelmezésére, 3 millió métermázsát pedig átvenne 600 koronás áron. A többit azután, ami ezenfelül felesleg marad, átveszi 2.000 koronás áron. A külföldre szállíthatna az állam — számokról nem akarok, itt beszélni, — mégis remélem, tetemes mennyiséget. Ha tekintetbe vesszük, hogy a búza világpiaci ára ma minimálisan 3000 koronának felel meg, — hiszen tudvalévő, hogy az amerikai búza, amikor idehozták, 3750 koronába került és azt hiszem, hogy a szerb búza, — nem tudom megvolt-e vagy nem — csak valamivel kevesebbe, de szintén magas áron kaptuk, és az árak mindenütt emelkedtek — ezzel az árnivóval számolva könnyen kiszámíthatjuk, hogy rengeteg milliárd haszonra tehetne szert az állam. Emellett a termelő is olyan áron értékesíthetné terményeit, amely mellett számadását mindenképen megtalálná. Nem lehet számításon kivül hagyni azt sem, hogy ezen módszer me lett a termelő érdeke teljesen azonos az állam érdekével, mert minél több buzát ad el 2000 koronás áron, annál jobban jár. Emellett jobban jár az is, aki okszerüleg gazdálkodik, akinek jó átlagja van és nem fordulhat elő az az eset, amely tavaly előfordult, hogy aki tisztességes és hazafias gondolkodású termelő volt és rögtön az elején feltárta készleteit, az eladta 200 K-ás áron és rosszabbul járt, mint aki elrejtette és később a készleteket drágábban adta el. A tőlünk északra és nyugatra fekvő államok okvetlenül importra fognak szorulni, mert hiszen Oroszországból és a Balkán államokból, amelyek fegyverben állanak, nem igen várhatnak exportot. Azt hiszem, Amerika sem jöhet mint export állam elsősorban számításba Európa felé, mert hiszen az összes nyugati államok nagyon el vannak adósodva Amerikával szemben és örülni fognak, ha nem kell adósságukat újból növelni. Amellett nem kell elfelejteni azt sem, hogy a hajótér kevés és roppant drága is.