Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-46

62 À Nemzetgyűlés 46. ülése 1920. merten Ebben a kérdésben közöttünk differencia nem lesz. (Helyeslés a Ms épen.) Kapcsoljuk össze, létesítsünk érzelmi kapcsolatot . . , Dömötör Mihály belügyminister: Eddig miért nem volt meg? B. Szterényi József: Meg volt mindig, a háború egész ideje alatt, a bolsevizmusig, t. minister ur . . . Szabó István (sókorópátkai) kisgazdaminister : A bolsevizmus alatt is ! B. Szterényi Józset: Talán a t. közbeszóló minister úrral lehetett a bolsevizmus alatt is, velem nem volt. Szabó István (sókorópátkai) kisgazdaminister : Jöttek értem a vörös katonák ! B. Szterényi József: Engem el is fogtak. Az ilyen közbeszólásra tulajdonképen legjobb nem is reflektálni. A t. minister urnák közbeszólására tartozom azzal, hogy ha a belügyminister ur azt kérdi : miért nem volt meg az érzelmi kapcsolat eddig, épen azt állapitsam meg a múltból, hogy mindig meg volt, csak a bolsevizmus óta nincs meg. (Felkiáltások jobb felöl : Azelőtt sem volt meg!) Méltóztassanak nekem, t. képviselőtársaim, példát felhoMii arra, hogy volt-e a múltban valaha ellentét Budapest és az ország, Budapest és a vidék között ? Jutott-e kifejezésre ez az ellentét ? Dömötör Mihály belügyminister : Egész világ a különbség! (Ugy van! a baloldalon.) B. Szterényi József: Én a t. minister úrra bizom ennek a bizonyítását. Mindenki tartozik a maga tételét bizonyítani. En nem tudok ilyenről. Forgács Miklós : Az volt a baj épen, hogy Budapesten nem tudtak erről! Tudni kellett volna ! B. Szterényi József: Rátérek még röviden a vitának azokra a részeire, melyekben t. képviselőtársam a főváros gazdálkodása elleni panaszt hangoztatta és szóvá tette azokat a hibákat, melyek e tekintetben felmerültek. Anélkül, hogy részletesebben foglalkoznám a kérdéssel, az igazság kedvéért mégis legyen szabad néhány részletet kiragadnom, hogy beigazoljam azt, hogy ha igaza is van abban, hogy nagyon sok hiba történt, ha igaza is van abban, — magam is igazolom — hogy az a gazdálkodás nem volt mindenben olyan gazdaságos, nem volt minden részletében olyan körültekintő, aminő lehetett volna, de ugyanabban a bűnben szenvedett, amelyben, sajnos, a mi állami gazdálkodásunk is, t, i. a túlterjeszkedésben. A gyors cselekvés, a gyors teremteni akarás idézte elő azt, hogy túl mentek azokon a kereteken, amelyeket a főváros viszonyai talán megengedtek volna. Nincs városa Európának Berlinen kívül, — fővárost értek -*• mely oly r gyors fejlődést mutatna fel, mint Budapest. És ha ebben a fejlődésben történtek hibák, történtek mulasztások is, én a hibákat menteni tudom, de azt a mindenkori belügyi kormányzatot hibáztatom, amely a maga kötelességénél fogva nem gyakoévi május lió 20-án, csütörtökön. rolta azt az ellenőrzést, azt a felügyeletet, amelyet gyakorolnia kellett volna, hogy a túlköltekezést — ha volt — magakadályozza. A főváros híre ebben a vonatkozásban kétségkívül rosszabb, mint aminő a helyzet. Csak egy tételt hozok fel ennek az igazolására. A háború végéig, a bolsevizmus előtti időkig, a székesfőváros összes igazgatását kizárólag folyó bevételeiből fedezte^ és kölcsönből közigazgatási kiadások nem fedeztettek. Hitelművelet alapján kizárólag beruházásokat eszközölt a főváros és ezeknek a beruházásoknak az érdeme az — legyünk ismét igazságosak — hogy a székesfőváros, melynek vagyona 1874-ben netto 81 millió korona volt, 1920-ban több mint másfél milliárd vagyonnal rendelkezett. Usetty t. képviselőtársam tegnap Emiltette a valuta-adósságokat, de túlzásba, illetőleg tévedésbe esett, mert ott mindössze 640 millió koronáról van szó, ha mai valutaértékben vesszük és ha a fővárosnak ma kellene azokat kifizetni. Ezek túlnyomó részben onnan eredtek, hogy a háború alatt a főváros, mint általában magyar hatóság és magyar állampolgár, idegen alattvalók idegen intézményének nem fizethetett. A főváros tehát a maga évi szelvényeit, a maga évi esedékességeit a háborúnak nem öt, hanem immár hét éve alatt nem fizethette. Ebből alakult a valuta-adósságnak túlnyomó része. Ismétlem, ha ma kellene azt megfizetni, az összesen 640 millió és néhány koronára rúgna, úgyhogy ha a főváros vagyonát mai értékelésében vesszük — alacsony értékelésben, — másfél milliárdot meghalad a főváros tiszta vagyona. Bodor György: Nem a tisztviselők takarékossága okozta, hanem az idők viszonya emelte ! (Mozgás balfelöl.) B. Szterényi József: T. képviselőtársam, köszönöm, hogy ezt felemlíti ; igaza volna, ha ugy volna. Csakhogy ebben az értékelésben nincs semmi az időközben beállott magasabb értékből. Ez vagyonszaporulat, de nem az akkori vagyonnak mai felülértékelése, hanem a beruházások folytán szerzett vagyonszaporulatnak mai értéke. Itt van, t. Nemzetgyűlés — csak röviden szólok róla, nem akarom a t. Nemzetgyűlés türelmét hosszabb ideig igénybe venni — a főváros szociális tevékenysége. Csak egyet ragadok ki belőle, a lakáskérdést. (Halljuk ! Halljuk !) Hol volnánk ma Budapesten, h I a főváros nem építette volna fel azt a 6.000 lakást, amelyet nagy anyagi áldozatokkal felépített. Mennyivel rosszabbul állanánk akkor ma! Még 6.000 család volna hajléktalan azonkívül, akik amúgy is hajléktalanok. Tisztán a háború akadályozta meg a várost ebben a nagy arányú tevékenységében, amelyért nem adózhatok elég elismeréssel a város akkori vezetőségének, t. barátomnak, Bárczy Istvánnak, akinek egyéniségéhez fűződik ez az egész lakásépítési akció.