Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-46

À Nemzetgyűlés 46. ülése 1920. eut május hó 20-án, csütörtökön. 63 Pillanatnyilag rossz a főváros anyagi helyzete. Rossz azért, mert szemben áll egy kerek összegben szólva, 500 milliós szükséglettel ós évi 140—150 millió korona deficittel. De nem roszszabb a főváros anyagi helyzete — és ez nem vigasz a fővárosra nézve, talán csak mentség lehet — mint az állam helyzete. Sok tekintetben ugyanazok a körülmények, ugyanazok az okok idézték elő a fővárosnak ezt a helyzetét is, mint amelyek az állam helyzetét okozták. Itt yan egyetlenegy tételben a fővárosnak egy 73 milliós követelése a fővárosi kórházak címén, amelyet a főváros évek óta nem képes behajtani és amelyek kamatterhet viselnie kell. Itt van a vízműveknél és a gázgyárnál évi 60 millió korona hiány, azok miatt az óriási önköltségek miatt, amelyek az üzemeknél felmerültek. Itt van a Károlyi-kormány első szociális, dicső cselekedetének a következménye, a hires szocializálásnak első megnyilatkozása, a közúti közlekedési eszközöknek • elkobzása, amelynek révén évenként 36 milliótól esik el a főváros. ilnnak ellenére, hogy az akkori maximális 34 filléres jegy ma már 2 korona, a főváros nincs abban a helyzetben, hogy ezt a vasutat átvehesse, mert csak fokozódnék az anyagi terhe. Oly bölcsen, oly előrelátással, s oly igazságosan is oldották meg akkor erőszakkal, az állam minden hatóságának erőszakával, a szocializálás nagy gondolatával ezt a kérdést, hogy ma a villamos vasutak deficitje immár 140 millió korona körül forog. Es itt van a városnak egy követelése az állammal szemben, a háború folyamán felhalmozódott kiadások, amelyeket az állam nem fedezett, 180 millió korona összegben Ha mindezek rendelkezésre állanának a városnak, akkor nem volna kénytelen pillanatnyilag ilyen súlyos anyagi helyzettel küzdeni. De a helyzet javulni fog. Javulni fog egyrészt az állami adók emelése által, aminek következtében természetszerűleg a városi pótadók is emelkednek és javulnia kell annak folytán, hogy a városnak minden népszerűtlenség dacára el kell határozni tudni magát arra, hogy pótadóit még tovább emelje. Itt nem szabad népszerűségi politikának szerepelnie ; itt a város létérdeke követeli, hogy a város vezetősége és leendő törvényhatósága vállalja azt a felelősséget, amely hivatásával, állásával jár : fel kell emelni a pótadókat oly mértékig, hogy fedezhessék a város szükségletét. Schandl Károly: Hadinyereségből! B. Szterényi József: Bocsásson meg t. képviselőtársam, de az alapfeltétele annak, hogy valamiről beszéljek az, hogy ismerjem az anyagot. Méltóztatik talán tudni, hogy a hadi nyereség az államé és abból a városnak nem enged át semmit. T. Nemzetgyűlés! Azért hoztam fel mindezeket, hogy megismételjem azt a kérésemet: tegyük félre a rokonszenvet és az ellenszenvet és keressük azt, ami az ország érdeke a fővárosban ; keressük azt, ami bennünket a fővárosban összeköt, ami összekapcsol országot, vidéket és fővárost; jóindulatot kérek csak a törvényhozástól és a kormánytól a székesfőváros számára, jóindulatot, hogy közös akarattal, közös erővel megoldjuk ezeket a nehéz kérdéseket a főváros és az ország érdekében. Ezek után egész röviden rátérek magára a törvényjavaslatra és ezzel már könnyebben végezhetek, mert hiszen az előttem szólott t. képviselőtársaim ezt a kérdést bőségesen tárgyalták és azokat a kifogásokat, amelyeket magam is osztok, részletesen ismertették. Vonatkoznak pedig ezek a bizonyos egyenlőszámu bizottsági tagságokra, amelyekre vonatkozó álláspontjukat Pető Sándor és Bródy Ernő t. képviselőtársaim megokolták. Nem kívánom a Nemzetgyűlést fárasztani a magam érveivel, csak utalok arra, hogy teljes mértékben osztom e tekintetben az ő álláspontjukat. Arra kérem a t. minister urat és a Nemzetgyűlést, méltóztassanak ezt az álláspontot a lehetőség határán belül honorálni. A második kifogás, amit emelek, t. Nemzetgyűlés, a túlzásba vitt összeférhetlenségi kérdésre vonatkozik, amelyet a bizottság a legnemesebb intenciótól vezéreltetve ós a múlt tapasztalatai által indíttatva felvett a törvényjavaslatba, még pedig sokkal szigoritottabb alakban, mint eredetileg volt, sőt kihatásában — és ez az amire itt utalni kívánok — oly alakban amely a magánéletnek bizonyos vonatkozásait is közelről érinti. Az összeférhetlenséget a legmesszebbmenőleg meg kell szüntetni és mindent meg kell tenni arra nézve, hogy a közélet purifikáltassék és senki a maga álláspontját vagy befolyását magánérdekből a maga vagy más javára, a közérdek rovására fel ne használhassa; ennek intézményesen kell elejét venni. Bodor György: Ennek igy kell lenni! B. Szterényi József: így van, igy kell lenni és remélem, igy is lesz. De viszont, t. Nemzetgyűlés, odáig nem lehet menni ennek a feltétlenül helyes elvnek az alkalmazásában, hogy megakadályozza azt, hogy valaki, ha törvényhatósági bizottsági tag, a maga egyéni, legális ügyeiben sem járhasson el annál a hatóságnál, amely egyedül illetékes annak az ügynek elintézésére. Egy egyszerű példa erre a következő : A városi törvényhatósági bizottsági tag családjában árvaügy fordul elő. ügy, ahogy szövegezve ez a törvényjavaslat most előttünk fekszik, a törvényhatósági bizottsági tag a maga saját árvaügyében az árvaszéknél nem járhat el. Vagy vegyük a következő esetet. A főváros ma gázművekkel, villamosművekkel, vízművekkel, vagyis olyan üzemekkel rendelkezik, amelyek a mindennapi élet, a háztartás körébe vágnak, arra kihatásuk van, s a törvényjavaslat mostani szövegezése szerint, ha nekem bajom, kifogásom van, — pl. a székes-