Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-46

À Nemzetgyűlés 46. ülése 1920. évi május hó 20-án, csütörtökön. 61 Hitelszövetkezeti szervezetbe kapcsolódnak bele azért, mert nem vagyunk olyan erősek, mint Németország, ahol körleti központokat terem­tettek s ahol elég erősek az egyes országok és tartományok, hogy maguk körleti központokat alkossanak és az egyes körletekből alakítsák az országos központokat. Szabó István (sokorópátkai) kisgazdaminis­tíer : Majd lesz itt is ! B. Szterényi József: Adja Isten, hogy legyen. De aki azt hiszi, hogy ez máról-holnapra meg­lesz, az vagy önmagát ámitja, vagy a közön­séget. Szabó István (sokorópátkai) kisgazdaminister: Egyszer meg kell kezdeni. (Igaz! Ugy van! Helyeslés jobbfelöl) B. Szterényi József: De vigyáznunk kel], nehogy ismét abba az ámitásba essünk bele, amely a mi közönségünket a maga hitében, bizalmában megrendítette. Szabó István (sokorópátkai) kisgazdaminister: Nem hagyjuk a tespedésben tovább ! B. Szterényi József: Ugyanígy vagyunk a magyar gyáriparral. Az időszakilag felesleges munkaerőt... Schandl Károly: Ez a legfőbb baja a fő­városnak. B. Szterényi József : Kérem, képviselő úr, én megengedem, hogy ez nagy baj, de a dolog nem fejlődhetett máskép. Ez volt a fejlődési processzus és ugyanezt a fejlődési processzust megállapíthatja a képviselő úr a világ összes nagy városainál, ahol a gazdasági életre súlyt vetnek. Ugyanez a jelenség tette naggyá Berlint, ugyanez a jelenség Parist, sőt ugyanez a jelen­ség magát Londont is. De ilyen bajokkal igazán nem foglalkozhatunk. Foglalkoznunk kell — még ha hibák történtek is — a meglevő helyzettel, az adott tényekkel és ezekből kell levezetnünk azokat a következtetéseket, amelyek a jelenlegi a szükségszerű helyzetnek megalapozására, javí­tására vonatkoznak : amiben mindannyian egyet­értünk, egy nemzeti alapon felépített, vagyoni­lag megalapozott ország biztosítására. Itt van azután az egész kereskedelem szer­vezete. A dolog természete szerint minden nagy városnak képe. Innen sugárzik ki a vidéki kereskedelem, innen táplálkozik az egész vidéki, falusi fogyasztás, mert ez nem is lehet máské­pen. Ez a természetes fejlődés, ez a természetes alakulás és ha az urak azt hiszik, hogy Magyar­országot másképen tudják gazdasági tekintetben megkonstruálni, mint a világ általában meg­konstruálva van, hát én gratulálni fogok az uraknak hozzá és örömmel fogom elismerni az eredményt, a nagy tevékenységet, amelyet ezen a téren kifejthetni fognak. Friedrich István: Pozsony is fejlődhetett volna és Szombathely is! Nem kellett volna mindent Budapestre tenni! (Igaz! Ugy van!) B. Szterényi József : Nyitott ajtókat méltóz­tatik betörni, t. képviselő ur. Hiszen én épen azt fejtegettem, mint hibát, hogy idejekorán nem fejlesztették a vidéki városokat. Ez volt az^ alaptétel, amelyből kiindultam. (Felkiáltások jobbfelöl : Ezért volt rossz a budapesti politika. Közbeszólások a középen.) Kérem, t. képviselő ur, majd szóba állok ezzel is, ha rákerül a sor. Itt van a főváros milliós fogyasztása. Ennél a kérdésnél egy sajátságos jelenséget látunk. Azok, akik ma oly rendkívüli fölénnyel tárgyal­ják ezt a kérdést, megfeledkeznek arról, hogy tíz évvel ezelőtt — rövid idő — még nem méltóztattak ilyen fölényeseknek lenni, amikor t. i. • a világgazdasági helyzet egészen más volt a kenyértermények ellátása tekintetében, amikor még a produkció nagyobb volt mint a fogyasz­tás, amikor mesterségesen kellett — és helyesen történt, sajnos nem eléggé intenzive — a magyar mezőgazdaságot, a falu érdekét a világgazdasági helyzettel szemben megvédeni. Ma persze másként alakult a helyzet. Ma a háború és sok egyéb alkotó elem következté­ben a világ ellátása hiánnyal zárult, a termelés t. i. kisebb, mint a megnövekedett fogyasztás. Ma a helyzet más. Ez a helyzet sokáig is fog még tartani, de örökké nem tarthat. A magyar mezőgazdaság ismét rá lesz utalva a központokra, a városokra, amelyek legtermészetesebb fogyasztói. Nézzék meg azokat az uradalmakat, azo­kat a kisbirtokokat, amelyek városok közelében vannak ós hasonlítsák össze azokkal, amelyek városoktól távol vannak : milyen az egyiknek a helyzete jövedelmezőség tekintetében és milyen a másiké. Ezt a kapcsolatot nem lehet széttépni »Bűnös Budapest« jelzéssel azért, mert bűnök elkövettettek. Ellenkezőleg, ezt a kapcsolatot nekünk erősítenünk kell, nekünk a faluból kell meríteni nemzeti érzést és azt az őserőt, amely a faluban meg van. Viszont a falunak kell a várostól kultúrát tanulnia és kell gazdasági istápolást nyernie. (Felkiáltások a jobboldalon : Keresztény erkölcsöt!) A kettőnek együtt kell dolgoznia. A főváros ezt a milliós fogyasztást is hathatósan mozdította elő és ha Usetty t. kép­viselőtársam tegnap kritikailag érintette azt, hogy a főváros vásárcsarnokai csak két száza­lék jövedelmezőséggel birnak, hát engedje meg nekem a t. képviselő ur, hogy én érdeméül tud­jam be a városnak, hogy — nem tekintve arra, hogy ezzel magának eredményeket biztosit-e — ilyen áldozatokat hozott vásárcsarnokok, vásár­terek, hűtőházak, vágóhidak stb. berendezésével, amelyek csak a vidék előnyére szolgálnak. T. Nemzetgyűlés! Végeztem ezzel a téte­lemmel is azzal a kéréssel, hogy kapcsoljuk össze érzelmileg a magunk érdekeit, létesítsünk érzelmi kapcsolatot Budapest és az ország, Buda­pest és a vidék között. Scholtz Ödön : De először purifikálni kell Budapestet! B. Szterényi József : Semmi kifogásom nincs ez ellen, t. képviselőtársam, én is ott leszek a purifikálásnál és segíteni fogok szerény erőmhöz

Next

/
Oldalképek
Tartalom