Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-46
60 A Nemzetgyűlés 46. ülése 1920. Máltások a középen : Németországban !) Németországban ; köszönöm, hogy figyelmeztetni méltóztatik, ugy van, de a városokban, és erre röviden rá akartam térni, de a közbeszólás folytán, most azonnal végzek is vele. Nálunk egy természetellenes fejlődéssel állottunk és állunk szemben. Elhanyagoltuk a vidéki gócpontokat (Igaz ! Ugy van !) és a központi városokat. Mert egy uj ország van itt, egy kultúrájában, közegészségében, modern uj ország, az 1867-iki éven innen való időkben alakitott ország, amelynél az volt az alaptétel, hogy előbb alakítsunk egy nagy központot, egyet legalább, amelyből kisugározzék a kultúra és közgazdaság, és azután térjünk rá a vidéki központokra. Barla-Szabó József: Nem tervszerű volt ez, csak a helytelen viszonyok hozták. B. Szterényi József: Hiszen épen az előbb hangsúlyoztam, hogy természetellenes fejlődés ez. Később akarták, de nem tértek rá a vidék fejlesztésére, és itt történt a hiba. (Mozgás és zaj. Egy hang a középen: Csak objektiven!) Objektive Ítélek t. képviselő ur. Az a hiba történt, hogy mindennemű mesterséges eszközzel túlfejlesztettük Budapestet. ( Ugy van !) Friedrich István : Ugy van, az volt a baj és elhanyagoltuk a vidéket. (Egy hang a baloldalon : Felfujt hólyag !) B. Szterényi József: Csináltunk egy az ország viszonyait túlhaladó fővárost. Nem gondoskodtunk a vidéki városoknak oly fejlődéséről, amint azt a helyi érdekek megkövetelték volna, amint azt egyegy nagy körzet megkövetelte volna, amelyekben a falut magához ragadja a város és azzal egy vidéki sugárszerü egység létesült volna (Mozgás.) Ez a természetellenes fejlődés hozott sokat magával amiben azonban, méltóztassék; megengedni, volt egy momentum, amely indokolta ezt a természetellenes fejlődést is, épen a magyar nemzeti momentum, annál a nemzetiségi taglaltságnál fogva, amelyben országunk volt, amikor nem voltunk még elég erősek arra, hogy vidékenként egy-egy erős nemzeti gócpontot teremtsünk azokra a vidékekre, amelyeket nemzetiségi vidékekként ismerünk. Azért kellett egy Budapestet, egy nagy fővárost teremteni, hogy ez a maga túlsúlyával, a maga erejével befolyásolja a nemzetiségi vidékeket. (Mozgás.) Ez magyarázza meg sokban azt a természetellenes fejlődést, amelyet közlekedési politikailag, gazdaságpolitikailag mesterségesen tápláltak. Friedrich István: A sok galíciai zsidó! Kovács Emil: Ez volt a nemzet* irány? B. Szterényi József: Igen, ez. Vegye tudomásul a t. képviselő ur, talán ennek szintén volt csekély része abban, hogy a bolsevizmus előtt minden nemzeti mozgalom, bármily irányú volt is, innen Budapestről indult ki. (Mozgás.) Minden nemzeti mozgalom kivétel nélkül itt talált forrást, innen áramlottak ki azok a sugarak, amelyek az országba kihatoltak és az országban hangulatot keltettek. évi május hó 20-án, csütörtökön. Forgács Miklós: És hogy változott meg ilyen hirtelen? (Zaj) B. Szterényi József: T. képviselő ur! Épen azt vitatom, hogy nem változott, csak a látszat szerint akar változtattatni. (Ellentmondások. Zaj. ) Már most hogyan áll Budapest, mint főváros, a vidékkel kapcsolatban ? Ha a falu kultúráját az elemi iskolából ki akarjuk emelni és az elemi iskola színvonalán felül akarunk emelkedni, ezt a vidéki középiskolákkal, a fővárosi szakiskolákkal és nem sok idővel ezelőtt az egyedül itt Budapesten létezett egyetemekkel tudtuk elérni. Az előbb Emiltett okokból az ország nem volt abban a helyzetben, hogy a maga főiskolai rendszerét decentralizálja, egyedül Budapest volt az, amely a kultúrának ezt a magasabb fokát .megszerezhette. (Egy hang: Kolozsvár!) Köszönöm a helyreigazítást, Kolozsvár is. Barla-Szabó József: És Debrecen! B. Szterényi József: Debrecen, az már csak később. Epen utaltam erre.. Ugy látszik, a t. képviselő ur figyelmét elkerülte, hogy utóbbi időkig említettem. Es méltóztatik tudni, t. Nemzetgyűlés, hogy a székesfőváros a maga iskoláira, amelyeknek jelentékeny része, t. i. a középiskolák és a szakiskolák, speciális iskola, 56 millió koronát fordít évenként, aminek jelentékeny része kihatásában a vidék javára esik', mert tanulóiknak jelentékeny része vidéki? Avagy itt van a közegészségügyi kapcsolat, a főváros kórházrendszere, ez a nagyvárosokban ritkán ennyire kifejlődött és ilyen magas színvonalon álló kórházi berendezés, a fővárosnak tegnap már egyik szónok által Emiltett íertőtlenitési berendezése, amely szinte példátlanul állott az utóbbi évtizedben, amely a ragályokat a vidéken is megakadályozta és amelynek köszönhettük azt, hogy a háborúban nem tudott ebben az országban ragály elterjedni, mert rögtön ott volt kéznél a segítség. A főváros évi 130 milliót költ kórházakra, olyan intézményekre, amelyeknek 80 százalékát a vidéki lakosság élvezi. Bocsánatot kérek, ilyen szoros kulturális és népesedési kapcsolat amilyen Budapest és a falu között van, nem szakítható szét érzületileg olyan könnyedén, hogy elkövetett hibákért, — amelyeket ne palástoljon senki, amelyeket toroljunk meg, ha felmerültek, kérlelhetetlen szigorral és pártatlansággal, — elhintsük a viszály magvát Budapest és a falu között. De hát hogy állunk a gazdasági kapcsolattal, a legerősebb kapcsolattal, amely Budapest és az ország között van. Itt van az egész ország pénz- és hitelügyeinek összefoglaló középpontja. Lehetséges-e ellentétet konstruálni főváros és vidék között ilyen erős gazdasági kapcsolat mellett, midőn az utolsó kis szövetkezetnek pénzügyi érdekei is a Budapesti Központi