Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-46
A Nemzetgyűlés 46. ülése 1920. évi május hó 20-án, csütörtökön. 57 tehát hibák történtek is, mert én sokszorta inkább ott hagytam volna állásomat, semhogy mindezeket aláírjam. (Élénk helyeslés balfelől.) Usetty Ferenc : Ugy van ! Ez a helyes ! Ezt kellett volna tennie mindenkinek, ha gerinc lett volna. B. Szterényi József : . . . amint sok ministeriális tisztviselő otthagyta az állását azért, mert annak a rendszernek nem akarta magát alávetni, — de legyünk méltányosak, t. Nemzetgyűlés, abban is, hogy a kenyér fontos tényező és azok a városi tisztviselők . . . Usetty Ferenc : Vannak olyanok is, akik nem voltak rászorulva S B. Szterényi József:... a féktelen terror alatt dolgoztak és azok szüleménye lehetett. Usetty Ferenc : Voltak vagyonos emberek is, akik elmehettek volna. B. Szterényi József: En nem védem őket, t. képviselőtársam, sőt ellenkezőleg, elitélem, de keresem az enyhítő körülményeket, melyeket csak az akkori viszonyokban tudok megtalálni. Sándor Pál : Ez krisztusi beszéd ! B. Szterényi József: Visszatérek azonban alaptételemhez, vájjon lehet-e Budapestet vádolni a bolsevizmus garázdálkodásáért, bűneiért, amelyeket még az Isten sem bocsáthat meg az ő igazságosságában ; lehet-e, szabad-e Budapestet a maga összességében, a maga magyar, nemzeti érzésében támadni ? Kenéz Béla t. képviselőtársam, az én régi kedves és érdemes hivatalbeli munkatársam, itt a Házban tartott beszédében a város és falu közötti kapcsolat kérdésénél érveket vonultatott fel s ezért csak reá való hivatkozással említem meg, hogy minő természetes alakulat volt az, amely itt a fővárosban kifejlődött ; a nagyvárosoknak természetes fejlődési képe. Az elégületlenség, a nagy szegénység, más oldalcn a munkástömegeknek itt való központosítása mind magával hozza a természetes alakulás rendjén azt, hogy sokkal több gyuan^ag és sokkal könnyebb lobbanékonyság van ebben az alakulatban, mint a konzervatív faluban, a konzervatív és homogén összealkotásu vidékben. Ennek méltóztassék tulajdonítani, hogy könnyebb volt a kitörése itt, mint amott, jóllehet hefyesen jegyzi meg t. képviselőtársam, hogy még oda is el tudták vinni. Azt hiszem, sikerült a t. Nemzetgyűlés előtt igazolnom azt, hogy méltánytalan, igazságtalanBudapestet a maga összeségében, a maga polgáraiban felelőssé tenni. Ez az, amire én fősúlyt helyezek, mert a hatósági közegek mulasztásával végezni az államhatalom feladata ; a mulasztó tisztviselőt helyén megtűrni mulasztás, visszaélés azon államhatalom képviselői részéről. Én a város lakosságát, a város polgárságát, mint annak egyik szetény tagja, becsületbeli és erkölcsi kötelességemnek tartom megvédeni azokkal a támadásokkal szemben, amelyek Budapestet ebben a vonatkozásában érték vagy érhették. (Helyeslés a baloldalon.) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — III. KÖTE Legyen szabad még azt a kérdést is taglalnom beszédem ezen részében, amely a keresztény Budapestre vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanazzal a nyíltsággal, ugyanazzal az egyenességgel, ugyanolyan fentartás nélkül foglalkozom ezzel a kérdéssel is, mint a többivel. Felállítom a tételt — bizonyítom, ha keli — : Nem lehet arról beszélni, hogy Budapest csak a jövőben legyen keresztény. Szomorú lenne, ha Budapest nem lett volna keresztény eddig is a maga lakosságának összetételénél, azon arányszámoknál fogva, amelyben Budapest lakossága e fővárost alkotja. Ereky Károly : Hitetlen keresztények ! Dömötör Mihály : Gondolkodásában nem volt keresztény ! B. Szterényi József : A t. belügyminister ur azt mondja, hogy gondolkodásában nem volt keresztény. Én azt hiszem, ha igazságosan akarunk ebben a kérdésben Ítélni, akkor egyúttal meg kell néznünk azt is, mit áldozott Budapest a templomokra, az egyházakra. Én a magam kormányzati idejére emlékszem csak vissza. Bodor György : Elég szomorú állapot volt ! B. Szterényi József : Állok elébe a t. képviselő ur adatainak, ha szomorú emlékeket tud felhozni az én kormányzati időmből. Állok elébe és helyt fogok állani a képviselő urnák is, másnak is, de tessék előhozakodni vele. (Közbekiáltások ß középen.) Mi részem van nekem és mi része volt annak a kormánynak abban, hogy Magyarország ma csonka? (Közbekiáltásoka középen,) Milyen politikának ? Méltóztassék beszélni, szívesen állok elébe. (Zaj és közbekiáltások a középen.) Én okoztam a háborút ? Én képviseltem a háborús pártot ? Forgács Miklós : Valaki okozta ! B. Szterényi József: Az világos, hogy valaki okozta. Már Bánfíy Dezső megmondotta, hogy ugy soha sem volt, hogy valahogy ne lett volna. Hát valaki okozta. De azt hiszem, ezt komoly érvül nem méltóztatik felhozni. Ismétlem, méltóztassanak pl. megnézni a mi kormányzatunkat. Én nemcsak az utolsóról beszélek, hanem 20 évre visszamenő időről. Méltóztassék megállapítani, melyik korszakban épült Budapesten a legtöbb katholikus templom a legtöbb állami és fővárosi áldozattal ? Nem abban a korszakban-e, amelynek egyik szerény munkása én is szerencsés voltam lehetni ? Nincs semmi érdemem ebben, ne ugy méltóztassék felfogni, mintha magam mellett beszélnék, csak Budapest mellett. Akkor volt a legmagasabb irányzat egyházi tekintetben, templomok építése, egyházak javadalmazása tekintetében. A főváros járt elől és mutatott minden nagy városnak példát arra, miképen kell a templomok, az egyházak szolgálatába állítani a főváros egész vagyonát, milliókat és milliókat fordítani egyházi célokra. Griger Miklós: Rosszul teljesiti a kötelességét még most is I Nagyon fukar ! 8