Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-67

570 A Nemzetgyűlés 67. ülése 1920 arra, hogy az ország konszolidációjának s a pénzügyi gazdálkodás konszolidációjának legbiztosab útja csak az, ha végre-valahára a Nemzetgyűlés számszerű adatokkal foglalkozhatok azzal a kérdéssel, hogy miként és mi módon lehetséges a bevételek és kiadások számára megfelelő egyensúlyt teremtem és ezáltal — mint mondottam — a pénzügyi helyzetnek konszolidációja utján az első biztos lépést megtenni. Épen azért, a pénzügyi bizottság áthatva attól a gondolattól, hogy az első és legeminensebb kérdés az, hogy végrevalahára a pénzügyi gazdálkodás terén bizonyos határozott direktívákat adhasson a Nemzetgyűlésnek, ezeket pedig csak akkor adhatja meg, ha ezeknek a számszerű adatoknak birtokában van, utasitani kivan ja a kormányt arra, hogy az 1920. 21. évi költségvetésre vonatkozó előirányzatot mielőbb a Nemzetgyűlés elé terjessze, hogy ennek alapján a Nemzetgyűlés igen tisztelt tagjai a kritika szemüvegével nézve az egyes számszerű tételeket, segitségére lehessenek a pénzügyministernek abban az irányban, hogy a szertelein költekezésnek gát vettessék és így az állami kiadások és bevételek lehető összhangja biztosi ttassék. Ettől a gondolattól áthatva, a pénzügyi bizottság megbizásából bátor vagyok egy határozati javaslattal lépni a Nemzetgyűlés elé, amelynek szövege a következő (olvassa) : »Határozati javaslat. A Nemzetgyűlés utasitj a a kormányt, hogy az 1920/21-iki költségvetési évre vonatkozó költségvetési előirányzatot legkésőbb egy hónapon belül terjessze a Nemzetgyűlés elé.« (Helyeslés.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Azt hiszem különben, hogy a jelen pillanatban a Nemzetgyűlés tevékenységében bizonyos fordulóponthoz érkeztünk, mert Istennek legyen hála, azok a súrlódások, amelyek az egyes pártok között a múltban felmerültek, szünőben vannak s azonkívül a tiszántúli választások lezajlása következtében is bizonyos fokig stabilizálódott a helyzet, amennyiben most már tisztában vagyunk a pártok számarányával s ezért remélem és bizom abban, hogy amikor a nagy elvi kérdésekben eltérés közöttünk úgyszólván alig van, lehetséges lesz olyan egységes munkaprogrammot megteremteni, amelynek alapján közös egyetértéssel, közös megértéssel haladhatunk abban az irányban, hogy szeretetet és megértést hirdetve, munkát adjunk, munkát biztosítsunk a nagy célokra hivatott keresztény Magyarország gondolatának. Ebben a reményben van szerencsém kérni a tisztelt Nemzetgyűlést, hogy az előttünk fekvő javaslatot általánosságban és részleteiben, az előterjesztett határozati javaslattal együtt elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Elnök ; Kivan valaki szólni ? Bródy Ernő jegyző : Őrgróf Pallavicini György! Őrgr. Pallavicini György: Tisztelt Nemzetgyűlés ! Minthogy azon párt részéről, a melyhez évi június hó 25-én, péntéhen. tartozni szerencsém van, egyik tisztelt képviselőtársam hozzá fog szólni a párt megbizásából az indemnitáshoz, a magam részéről nem kívánok bővebben foglalkozni a szőnyegen fekvő javaslattal, ellenben rá akarok mutatni arra, hogy ma, amikoi köztudomás szerint kormányválság előtt állunk és, ha igazak a híresztelések, a kormány holnap be fogja adni lemondását, még igen sok kérdés nincsen tisztázva, amely pedig pénzügyi szempontból az országot nagyon érdekli. Utalok ezen a téren mindazokra a különböző állami szerződésekre, amelyekről e Házban igen gyakran volt szó, és utalok arra az interpellációmra, amelyre választ nem kaptam, s amelyben arra kértem a földmivelésügyi minister urat, hogy a különböző állami szerződéseket, amelyeket altruistáknok mondott intézményekkel kötött, a földmivelésügyi kormány szíveskedjék a Ház elé terjeszteni. Es eddig nem történt meg, mint Emiltettem, interpellációmra még választ fem kaptam, pedig azt hiszem, egy kormány sem jöhet nyugodt lelkiismerettel a mostani helyébe anélkül, hogy ezek az állapotok ne revideálhassanak s az ország végre tisztán ne lásson. (ugy van ! a közé fen.) Igen tisztelt képviselőtársam, Szterényi József is utalt múltkori nagyszabású beszédében az ilyen szerződésekre, beszédét azonban, sajnos, épen ennél a résznél, szűkre kellett szabnia, mert közben elérkezett az interpellációkra való áttérés ideje. Tisztelt képviselőtársam az elmondottakban is rámutatott arra, hogy milyen óriási províziókkal, jutalékokkal dolgoznak egyes intézmények. Én csak két példát akarok itt felhozni, amely jellemző erre a gazdálkodásra. (Halljuk ! Halljuk ! a középen.) Tavaly november havában, még a Friedrichkormány ideje alatt az volt a hiedelem, hogy éhség fog bekövetkezni, ha gyorsan nem tudunk importra szert tenni. Akkor szó volt egy circa 360 milliós jugoszláv importról, amelyet a Haditermény bonyolított volna le egy ezrelék jutalék mellett. A Haditermény rajtakivül eső okokból igen keveset tudott importálni, de amit importált, azt egy ezrelék jutalék mellett hozta be. A földmivelésügyi h. államtitkár akkor Ipolyi-Keller ur volt és ugyanabban az időben alakult meg a Szövetkezet Központok Áruforgalmi Részvénytársasága is, melynek nevezett akkori földmivelésügyi .helyettes államtitkár ur szintén igazgatósági tagja volt, aki igyekezett ezen importüzletet az Áruforgalmi Részvénytársaság számára megszerezni. Hogy milyen feltételek mellett, arra majd később leszek bátor rámutatni. (Halljuk !) Ereky igen t. képviselőtársam, aki akkor minister volt, ezt az ajánlatot — nagyon helyesen — nem fogadta el és egész ministersége alatt tényleg nem is foglalkozott az Áruforgalmi Részvénytársaság ezen üzlettel. Decemberben, amikor az uj kormány jött kormányzásra, Szabó István közélelmezésügyi minister ur ministersége alatt IpolyiKeller Gyula földmivelésügyi ministeriumi helyettes államtitkár urat a közélelmezésügyi ministe-