Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-67
A Nemzetgyűlés 67. ülése 1920. évi június hó 25-én, pénteken. 569 Amint méltóztatik látni, ez a javaslat szűkszavú, pá; sorból álló törvény, amely számszerű adatokat nem tartalmaz, és igy voltaképen bizonyos homályba takarja el azt a pénzügyi helyzetet, amelyben jelenleg vagyunk. A pénzügyi bizottság legutóbb lefolyt ülésén a pénzügyminister ur már fellebbentette előttünk ezt a fátyolt és mondhatom, hogy a pénzügyi bizottság tagjaiban igen mély benyomást keltettek azon súlyos szavak, amelyeket annak idején a pénzügyminister elmondott és a bizottság összes tagjaiban a hazafias önfeláldozás gondolatát ébresztették fel abban az irányban, hogy teljes odaadással fogják támogatni a pénzügyminister urat abban az irányban, hogy megkeresse azokat az utakat és módokat, amelyek a mi rettenetes pénzügyi helyzetünkben a. konszolidáció'útjára vezetnek és amelyek a bevételek és kiadások egyensúlyát lehetőleg biztosit]ák. Ez alkalommal nem kivánok a kérdés meritumába belemenni, hiszen azt hiszem, hogy a pénzügyminister ur expozéja alkalmával elmondandó beszédéből a t. Nemzetgyűlés is tisztán fogja látni súlyos helyzetünket és meg vagyok róla Győződve, hogy amint a pénzügyi bizottság tagjai, a Nemzetgyűlés tagjai is teljes erővel és lélekbeli odaadással fogják támogatni a pénzügyminister urat mim den olyan törekvésében, amely oda fog irányulni, hogy az ország ebből a mai súlyos helyzetből kiszabaduljon, hogy a bevételek és kiadások megfelelő egyensúlyozások utján rálépjen a stabilizálódás útjára, amely közgazdasági életünk újból konszolidált alapokon való szervezését és ezáltal a nemzeti megújhodást lehetővé teszi. Ez alkalommal inkább bizonyos technikai szempontokat vagyok bátor a t. Nemzetgyűlés előtt hangsúlyozni. Méltóztatik tudni azt, hogy a konszolidáció útja elsősorban az, hogy az uj adótörvények megszavaztassanak, — a pénzügyminister ur tegnapelőtti beszédéből már láttuk, hogy körülbelül 10—15 ilyen javaslat lesz — melyek részben már a Ház asztalán feküsznek, részben pedig a közeljövőben fognak a Ház elé kerülni. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, t. Nemzetgyűlés, hogy az állam a maga pénzügyi helyzetét elsősorban csupán az adóbevételek fokozásával lesz képes biztositani s ezért elsőrendű, eminens kérdés az, hogy ezek az adótörvények mielőbb törvényerőre emelkedjenek, mert ha nem emelkednek törvényerőre vagy csak hosszabb idő multával emelkednek törvényerőre, akkor az állam milliós bevételektől esik el, már pedig az első és legfontosabb dolog az, hogy a horribilisnek mutatkozó kiadásokkal szemben megfelelő bevételek is álljanak. Arra vagyok bátor kérni a t. Nemeztgyülést, hogy a sorrend tekintetében elsősorban ezeknek a javaslatoknak adjon elsőbbséget, hiszen kétségtelen dolog, hogy abban az esetben, ha a pénzügyi igazgatás terén a pénzügyi helyzetünk konszolidációja tekintetében nem haladhatunk a stabilizálódás felé. akkor tulaj donképen megszűnt minden alkotó munkának a lehetősébe. Itt van pl. a földbirtokreform. Tessék elhinni, t. Nemzetgyűlés, hogy földbirtokreformról is csak oly országban lehet szó, melynek stabilizált pénzügyei helyzete van ahol és a kiadások és bevételek megfelelő eygensúlyhelyzetben vannak. Épen ezért ismételten bátor vagyok kérni a t. Nemzetgyűlést, hogy munkaprogrammját olyképen szabja meg, hogy már a Ház asztalán fekvő és a pénzügyminister ur által a legrövidebb időn belül beterjesztendő adójavaslatoknak adja meg a tárgyalás szempontjából az elsőségbbet. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy még egy szempontra hivatkozzam és pedig a parlamenti munka eredményességének szempontjára. Méltóztatik látni, hogy ez a Nemzetgyűlés igen lassan dolgozik. Hogy csak egy példát emlitsek, (Halljuk! Halljuk! johbfelöl.) itt volt legutóbb is az árdrágitó visszaélésekről szóló törvényjavaslat, amely körülbelül 10 napot vont el a t. Nemzetgyűlés drága idejéből, a pénzügyminister ur korábban benyújtót, pénzügyi ja/?slata pedig körülbelül három hélig foglalkoztatta a t. Nemzetgyűlést. Kétségtelen dolog, hogy ha ebben a tempóban haladunk tovább is, teljes lehetetlenség lesz, hogy megbirkózzunk azokkal az óiiísi feladatokkal, amelyek előttünk vannak, mert hiszen — mondom — csak a pénzügyminister ur által betérjeszte^ javaslatok száma körülbelül 15-öt tesz ki, ezenkívül lesznek más fontos javaslatok is, úgyhogy ha ebben a tempóban haladunk, teljesen ki van zárva, hogy ezek a javaslatok olyan időben kerüljenek a törvénytárba hogy azoknak eredményessége már a folyó évben látható legyen. Es itt felvetek egy eszmét, t. Nemzetgyűlés, a Ház munkarendje tekintetében. Nem hiszem ugyan, hogy ez a pillanat alkalmas volna arra, hogy a tanácskozási rend megváltozatása tekintetében mélyreható reformokat lehetne alkotni, mert ez megint időfecsérléssel járna, hanem a Nemzetgyűlés bölcs belátása szükséges ahhoz, hogy maga is bizonyos mérsékletet tartson a tanácskozásokban, mondjuk, a beszédek árjában, de van egy gondolat, amellyel ismételten foglalkoztunk, s amely talán megadná a lehetőségét annak, hogy nagyobb gyorsasággal tudnánk haladni. Felvetem a délutáni ülések eszméjét, amikor t. i. épen az a szempont, amelyet a t. képviselőtársaim ismételten előhoztak, hogy t. i. a reggeli ülésekre a képviselők igen nehezen jönnek be, ugy hogy majdnem mindan nap egy félórát, vagy egy órát veszitünk a Nemzetgyűlés drága idejéből, — ezáltal eliminálható lenne. Emil tettem már az adóreformokon kivül a földbirtokreformot, mint olyan javaslatot, amely a legközelebbi időben ugyancsak a Ház szine elé fog kerülni és nagy mértékben és hosszabb ideig fogja igénybe venni a Ház tanácskozási idejét. De van ezenkívül egy másik nagyon fontos törvényjavaslat is, amellyel kell, hogy kellő időben foglalkozzunk. Ez pedig a rendes állami költségvetési előirányzat. A pénzügyi bizottság, amikor ezekkel a kérdésekkel foglalkozott, rámutatott NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — III. KÖTET. 11.
