Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-66

562 A Nemzetgyűlés 66. ülése 1920. évi június hó 23-án, szerdán. ezen a téren óriási tapasztalataim vannak, és busz év alatt sok igazságtalanságot, bár igaz­ságot is, tapasztaltam. Épen ilyen igazságtalan­ságot láttam most egy mezőgazdasági kerület­ben. A község alatt terpeszkedik egy óriási nagy hitbizomány, melynek bérlője a Magyar Füldrészvénytársaság. A község lakóinak leg­nagyobb része földhözragadt szegény munkás, aki szívesen dolgozna és várja is a munka­alkalmat. Ugyanekkor ennek a Földrészvény­társaságnak ottani intézősége kidoboltatta a község piacán, hogy húsz korona napszámot fizet látástól látásig való munkáért. (Mozgás a jobboldalon.) Szalánczy József: Ezért akarjuk a föld­reformot ! Oláh Dániel : Szentül meg vagyok Győződve, bogy az a keresztény kisgazda tisztességesen és becsületesen fizeti meg alkalmazottját. A kis­gazda napszámosaival együtt étkezik,, jóformán egy tálból eszik. A kisiparos is megfizeti becsü­letesen az ő alkalmazottját. Ellenben az állam­nál azt tapasztaljuk, hogy a legsilányabban fizeti alkalmazottját és ugyanezt tapasztaljuk minden egyes vállalatnál, legfőképen azoknál a vállala­toknál, melyek nem keresztény vezetés alatt és nem keresztény kezekben vannak. (Ugy van!) T. Nemzetgyűlés ! En az önök segítségére számitok ebben a nehéz kérdésben és kérem önöket, hassunk oda a kormánynál, hogy ezt a kérdést végre egyszer rendezze. Teljes életemben elitéltem azt a munkást, és elitélem ma is, aki ugy akar pénzt, hogy nem dolgozik érte. De viszont a leghatározottabban el kell Ítélnünk valamennyiünknek azt a munkaadót, aki dolgoz­tat és nem akar fizetni. Mert ha megakarjuk akadályozni azt a felfordulást, amelyben részünk volt valamennyiünknek, amelyről ma is szó esett, amelynek előidézői most is kint vannak, a kül­földön és bojkottal fenyegetik a kormányt, ezt csak ugy tudjuk megtenni, ha itthon a jóravaló munSásokat tisztességes és becsületes megélhe­téshez^ juttatjuk. (Helyeslés.) Én most is legtöbb időmet volt munkás­társaim körében töltöm és sokat érintkezek velők. Merem állitani azt, hogy nekik semmi szándékuk nincs arra, hogy ebben az országban felfordulást csináljanak. Akik felfordulást akar­nak csinálni, azok csak azok, akik idáig a munkások bőrén éltek. (Igaz! Ugy van!) Ha mi a munkásságot nyomorban hagyjuk, ha a kormány megengedi az ilyenféle machinációkat, hogy a nagybirtokok kiuzsorázzák a szegény munkásnépet és húsz korona napszámot adjanak akkor, amikor egy kiló szalonna 120 korona, akkor egyszerűen azt fogja mondani az a szegény ember, hogy inkább itthon maradok és itthon pusztulok el éhen, ne pedig ott, a munka mellett esem össze. Határozottan tudom, ha aztán ezek közé az emberek közé befurakodik egy lelketlen apostol, bizonyos, hogy tud felforgatást csinálni. Én határozottan ismerem a munkásság minden rétegét és merem állitani, hog} r azokon a helye­ken, ahol tisztességesen és becsületesen megfizet­ték a munkásokat, nagyon sok kisföldbirtokost maga a cselédsége védte a kommunizmus alatt. Ismerek egyeseket, akiket amikor földbirtokukról el akartak távozni, maga a cselédség marasztalt ott, ha mindjárt üzemvezetőnek vagy bárminek is, mert az a cselédség az ő volt gazdájában látta megmentőjét, aki megadta neki megélhe­tését. Nekünk tehát most a nemzettel szemben való kötelességünk, hogy ezen a téren mindent elkövessünk, hogy itt valahára rend legyen, és amikor most egy új kormányalakulást látunk magunk előtt, — mert hisz azt már • tudjuk, hogy ezek a székek, ha most nem is, de napok multán, legalább a bemutatkozásnál megtelnek, nem tudom, hogy azután is itt lesznek-e a minister urak — olyan embereket szeretnék a ministeri székekben látni, akik értenek is a szakmájukhoz, (Helyeslés a baloldalon) akik minden kérdést tisztességesen, a nemzet iránt és minden dolgozó népréteg iránt való nagy szeretettel fognak elintézni. Nem az a fontos j mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy kik ülnek ott, nekünk az a fontos, — és erre kérem minden egyes képviselőtársamat, — hogy ne tűrjünk most itt megint egy 2— 3 heti válságot, s ezért arra kérem e Házból Ofő­méltóságát, szeretett kormányzónkat, {Éljenzés) hogy minél előbb intézze el a kormányválságot, mert ebben az országban határozottan munkára van szükség. Egyetértek a kisgazdák ministeré­vel, aki tegnapi felszólalásában azt hangoztatta, hogy egyszer már valahára legyen vége a személyeskedéseknek, s amikor végre tisztázódott már a pártok közötti számarány is : értsük meg egymást, hiszen magyarok vagyunk vala­mennyien, és dolgozzunk ezért a szerencsétlen, romba döntött országért. (Ugy van! Ugy van!) Én nagy veszélyt látok e pillanatban a tekintetben, ha itt a munkáskérdésben — ugy a földmunkásoknál, mint az ipari munkásoknál — legalább a minimum nem történik meg. Ismerem a munkás lelkületét ; tudják azt na­gyon jól az ipari munkások ós tudják a föld­munkások is, hogy egyszerre mindent nem lehet megcsinálni. És hiába megy ki közéjük akárki is és igér nekik 20 hold földet, azt ők már úgysem hiszik el... (Egy hang a jobboldalon : Miért ne hinnék el?) Gaal Gaszton: Hallernak is elhitték! Oláh Dániel ... de abba, hogy egyáltalában semmi se történjék, nem fognak tudni bele­nyugodni. Arra kérem tehát a t. Nemzetgyű­lést — és a kormányt is kérném, ha itt volna, — hogy kövessen el mindent, mielőtt még nem késő ... Gaal Gaszton: Sürgősen! Oláh Dániel ...mert ha újból visszajönnek a vörös vezérek vagy azok a kis meglapult ve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom