Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-66

A Nemzetgyűlés 66. ülése 1920. a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz. (Halljuk ! Halljuk! Olvassa.) »1. Mit szándékozik a vallás- és közoktatásügyi minister iir cselekedni a dunaföldvári vallásés közoktatási uradalmi u. n. Barota puszta bérbeadása ügyében? 2. Hajlandó-e a nevezett birtokot a Dunától dvád Hitelszövetkezet részére — ahol több mint 600an, többnyire hadirokkant és hadiözvegy, mind földmiv éléssel foglalkoznak, ezért a bérletért könyörögnek — bérbeadni, akik már másodszor voltak kénytelenek a versenytárgyaláson bérajánlatukat horribilis összeggel felemelni? 3. Ha nem, mik azok az indokok, melyek miatt a Hitelszövetkezet fentEmiltett tagjai a bérletet nem kaphatják meg, amidőn én is, meg minden nemzetgyűlési képviselő földet Ígértünk, különösen a földmiveléssel foglalkozó hadirokkantaknak és hadiözvegyeknek?« (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a közéfen.) Elnök: Következik? Szabóky Jenő jegyző: Gunda Jenő, Gunda Jenő: T. Nemzetgyűlés! A napokban küldöttség járt a Házban, béna és rokkant katonák küldöttsége, hogy nyomorult sorsukat elpanaszolják. Ennél szánandóbb és fájdalmasabb képet aligha láttam. Az egyiknek a félkarja, a másiknak mind a két lába hiányzott, a harmadiknak a két szeme világtalankodott. Ez a kép a maga némaságában is kiáltó panasz volt s ennek a panasznak kivánok én itt a Ház szine előtt szószólója lenni. Amikor hat évnek előtte s azután is a mi katonáink, a mi édes magyar véreink virágos zöld galyas vasúti kocsikon nekiindultak a véres bizonytalanságnak, amikor odakint a lövészárokban a magyar honvéd, a magyar katona vért, testi épséget, életet szivesen áldozott, akkor a magyar vitézt az ő hősi küzdelmében biztatta az a biztos, nyugodt tudat, hogy a magyar nemzet millióinak a szeme függ rajta s hogy ez a magyar nemzet sem róla, sem családjáról, sem hozzátartozóiról megfeledkezni nem fog soha. (ugy van !) A magyar embernek nem természete a hálátlanság s a magyar nemzet nem volt még hálátlan soha. En hiszem és bizom benne, hogy a magyar nemzet és a magyar társadalom nem lesz hálátlan most sem, mert nem lehet mostoha és hálátlan azokkal szemben, akik a nemzetért, a hazáért, mindnyájunkért az életüket, a vérüket áldozták s hogy a magyar nemzet és a magyar társadalom méltón fog gondoskodni a rokkantakról, a hadi özvegyekről és a hadiárvákról. Budaváry László : Már régen kellett volna gondoskodni ! Gunda Jenő : A rokkantaknak, hadi árváknak és hadiözvegyeknek ügyét — gondolom — még márciusban két izben is szóvátették itt a Ház szine előtt. Az egyik interpelláció, amely most már három hónap előtt hangzott el, még máig is válaszolatlamil áll. . . (Mozgás és zaj. Felkiáltások a középen : Elég baj ! Sofia nem válaszolnak !) évi június hó 23-án, szerdán. 555 Huszár Elemér: Ami kellemetlen, azt eb hagyják ! Gunda Jenő: . . .mig a másik interpellációra adott válaszban tett ígéretek máig is teljesítetlenül maradtak. Huszár Elemér: Elég korteskedni a jelszavakkal S Gunda Jenő: Azóta ananászok természetesen megszaporodtak, megsokasodtak és igazán elérkezett a legfőbb ideje annak, hogy amikor ma minket a gyilkos béke aláírására kényszeritettek, amikor minden igaz magyar szívnek egy vágya, egy Idvánsága, egy égő óhajtása van, az, hogy a mi édes hazánk területét teljes épségében visszaszerezzük, (Igaz ! Ugy van ! _ Taps a középen.) akkor kettőzött figyelemmel gondoskodjunk arról, hogy a mi katonáink, a mi vitézeink, a mi hőseink, ha majd egyszer a haza, a nemzet és mindnyájunk szent érdeke ismét azt kívánná, hogy újra harcba szálljanak : azzal a biztos tudattal teljesíthessék kötelességüket, hogy a háládatos nemzet sem róluk, sem családjukról, sem hozzátartozóikról megfeledkezni nem fog. (Igaz ! Ugy win ! Helyeslés és taps a középen.) Mert ha a magyar katona kénytelen volna azt tapasztalni, — és ma tapasztalja is — hogy ezen a téren — és ezt nem én mondom, hanem hivatkozhatom a honvédelmi minister ur szavaira — egészen lehetetlen állapotok vannak, mert ahogyan a honvédelmi minister ur mondta, az ellenség előtt elesett hőseink özvegyei és árvái és a nyugdíjasok ugy nyomorognak, mint senki más ebben az országban, (Igaz ! Ugy van ! a középen.) — mondom, ha az a katona ezt tapasztalja, ugyebár, ez a kinzó, mardosó tudat annak a katonának száz halállal dacoló akaraterejét is meg fogja annak idején bénítani. (Igaz ! Ugy van I) Azért kellett nekem most, három hónap multán, ezt a kérdést ismét felvetnem és ide a t. kormány és a Nemzetgyűlés elé hoznom. (Helyeslés balfelöl.) Felszólalásomnak egyetlen célja van : háládatosságot és igazságot követelek a rokkantok. a hadiözvegyek és a hadiárvák iránt. (Elénk helyeslés és taps a középen.) A hozzám érkezett panaszokból meg kellett Győződnöm arról, hogy a rokkantügy kezelésében sok hiba, hogy ne mondjam, visszásság és igazságtalanság éktelenkedik. (Ugy van! a középen.) Nagy János (egri) : Esztendőkre nem fizetik őket ! Gunda Jenő: Már maga a rokkanttá nyilvánítás sem történhetett a való tények alapján. Hogy csak egy dolgot említsek, hogy csak egy momentumra hívjam fel a t. Ház figyelmét, utalnom kell arra, hogy amíg odakünn a lövészárkokban, ott ahol a sebeket, a halált osztogatták, a magyarországi zsidóság egyáltalában nem vagy legfeljebb csak egy-két százalékkal képviseltette magát, addig a rokkantak között, a rokkantak lajstromában csaknem 27%-kal szerepelnek. (Igaz ! ugy van ! Zaj és felkiáltások balfelől : Kórházi rokkantak !) 71*