Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-66
556 A Nemzetgyűlés 66. ülése 1920. évi június hő 23-án, szerdán. T. Nemzetgyűlés i Magyarázatképen arra, hogy ez miként történhetett meg, azt hiszem, elégséges, ha felemlítem, hogy a vizsgáló orvosoknak több mint 75°/ 0-a fajtestvér volt. (Zaj.) Budaváry László : Megrokkantak a csalásban és az áruuzsorában ! Gunda Jenő: Hasonló hibája és igazságtalansága rokkant-ügyünknek, hogy mig vannak olyanok is, akik időközben — hála Istennek — egészségesek, teljesen épek lettek és mégis továbbra is mint rokkantak szerepelnek, sajnos, sokkal számosabb esetben vannak olyanok, akik annakidején 50°/ 0-os rokkantakká nyilváníttattak, időközben azonban betegségük fejlődése folytán 100 %-os rokkantakká lettek, de azért, ha egész életükre nyomorékokká, egész életükre munkaképtelenekké lettek is, mégis a régi minimálisan megállapított rokkantsági százalékkal szerepelnek. Ezek a tények arra késztetnek, hogy követeljem, és azt hiszem, a Ház teljesen osztani fogja véleményemet, hogy ezek a tények maguk sürgősen követelik a rokkantlétszám és a rokkantsági százalék megallapitasanak sürgős revizióját. Budaváry László : Keresztény orvosok által. Gunda Jenő: Nem hagyhatom emlités nélkül azt a szégyenletes panaszt sem, hogy a mi hadirokkantjaink, hadiözvegyeink és árváink a nekik kiutalt segélyjárulékot, nyugdíjat hónapokon, sőt éveken keresztül nem kapják meg. (Ugy van ! Ugy van !) Halomszámra kaptam leveleket, amelyek mind erről panaszkodnak. Hogy csak egynéhányat emlitsek szives engedelmükkel, itt van többek között Heréd, nógrád vár megyei községben Bozsik Imre rokkant katona, aki 1919 júniusától négy hónapig nem kapta meg rokkantsági díját és szeptemberben bekövetkezett halála óta sem özvegye, sem árvái semmiféle segélyben nem részesültek. (Mozgás.) Fábián István : Vannak, akik két év óta nem kapnak. (Zaj.) Gunda Jenő : Kálló-ban özvegy Tusán Jánosné, kinek az ura elesett 1916-ban és négy apró gyermeke árva, semmiféle segélyt nem kapott. Ugyancsak Parti-Csordás Jánosné, az ura fogságban, évek óta nem tud róla semmit, fia a fogságban meghalt, segélyért fordult a hatóságokhoz, de hónapokon keresztül semmiféle segélyben nem részesült. (Mozgás.) Szabóky Jenő: Holnap reggelig olvashatja! (Igaz ! Ugy van ! jobb felől.) Gunda Jenő : Nem kivánom mind felsorolni, de mindezekbői a panaszokból meg kellett Győződnöm arról, hogy a mi hivatalos közegeink egy része nem rendelkezik érzékkel ezeknek a szerencsétleneknek szenvedései iránt, sőt, hogy sokat ne mondjak, bűnös mulasztást és vétkes indolenciát követ el velük szemben. (Ugy van ! Ugy van ! Egy hang jobbfelól : Bizonyára, nem együtt szenvedtek !) Már egyizben, gondolom március 17-én egyik képviselőtársam a belügyminister ur szives figyelmét erre az állapotra felhívta akkor, amikor azt mondotta (olvassa) : »A jegyzők nagy része, — különben itt hibásak az alispánok is — nem terjeszti fel a Hadigondozóba azokat a nyilvántartási lapokat, amelyek alapján kifizettetnek a rokkantsági segélyek ezeknek a szerencsétleneknek és ezzel kapcsolatban kérdi a belügyminister urat, van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy a katonai rokkantellátási hivatal a nyugdíjjárulékokat azért nem fizetheti ki, mert'a hadügy minister bizonyos számú rendeletét a közigazgatás közegei, jelesen a jegyzők nagy része nem hajtotta végre, a kimutatásokat nem.készitette el és nem küldötte fel.« Erre a panaszra én ismételten felhivom a t. belügyminister ur szives figyelmét és kérem szives válaszát, amely három hónap óta már elmaradt. (Helyeslés. Felkiáltások a középen ; Nem jog válaszolni !) Szabó József : Már nem is szándékozik többé eljönni. (Mozgás.) Gunda Jenő: T. Nemzetgyűlés ! Hogy ezek a visszatartott és elmaradt segélyek, nyugdíjjárulékok mennyire csekélyek, arról, — hogy őszintén szóljak — szégyenlek hosszasabban beszélni. (Ugy van ! Ugy van !) Kerekes Mihály: 16 koronát kap egy hadiözvegy ! Gunda Jenő : örök szégyene marad a nemzetnek és a magyar társadalomnak — és ezt szeretném itt leszögezni — ha megmarad ez az állapot, hogy egy négygyermekes hadiözvegyen 60 korona havisegéllyel kivan a mai viszonyok között segiteni és hogy egy hadiárva számára csak 4 koronányi tartásdíja van a magyar nemzetnek. Ezért én felszólalásomat azzal kivánom befejezni, hogy hivatkozom a honvédelmi minister urnák egy interpellációra adott válaszának erre a néhány sorára (olvassa) : »Már most kijelenthetem itt ünnepélyesen, hogy nem akarom az én jó nevemmel összeköttetésbe hozni azt, hogy eltávoztam a ministeri székből, mielőtt egész egyéniségemmel s ha kell, állásom árán is segítettem abban, hogy az államnak ez a becsületügyi kötelessége teljesítve legyen.« T. Nemzetgyűlés ! Minthogy a honvédelmi minister ur katonás, férfias nyiltsággal tette ezt a kijelentést, ebben a férfias nyíltságban bizva, a következő interpellációt van szerencsém a honvédelmi minister úrhoz és részben a pénzügyminister úrhoz beterjesztem (olvassa): »Van-e tudomása az igen tisztelt honvédelmi minister urnák azokról a hibákról, igazságtalanságokról, melyek a rokkantsági százalék megállapításánál előállottak és hajlandó-e ezeknek orvoslására a rokkantsági százalék megallapitasanak revizióját rögtön elrendelni ? (Helyeslés.) Tud-e az igen t. honvédelmi minister ur arról, hogy rokkantjaink, hadiözvegyeink és árváink segélyét és járulékait hónapokon, sőt éveken át visszatartják és miképen óhajt ezen sürgősen segiteni?« (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Áz interpelláció kiadatik a honvédelmi minister urnák. Az ülést öt p.rcre felfüggesztem,
