Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-66

536 A Nemzetgyűlés 66. ülése 1920. évi június hó 23-án, szerdán. valutáját csak némileg is irányítani akarja, akkor kell hogy a pénzügyi kormányzatnak abszolút hatalma legyen az export és import ügyekben. (Ugtjvan! Ugy van! a baloldalon.) Nagyon kellemetlen ez is, amint kellemetlen majdnem minden intézkedés, amelyet eddig javasoltam, mert csak népszerűtlen. Én, aki politiyailag talán nem mflködtem sokat, de pártember vagyok annyiban, hogy a kisgazdapárt tagja vagyok és ennek a magas céljait igyekszem mindenképen előmozditani, bizony sokszor nehéz helyzetben vagyok azért is, mert sok ódiumot vagyok kénytelen erre a pártra hárítani azzal, hogy ennek a pártnak tagja vagyok. De hiszen a mi pártunk elbirja ezt és el is vállalja, mert tudja, hogy sokkal magasabb céloknak szolgál ezzel, amelyeknek érdekében ezt az ódiumot vállalnia is kell. Ilyen ódiummal jár az exportnak és az importnak az a kezelése, amelyet szükségesnek láttam, hiszen, sajnos, rendszertelenül ment nálunk az export. Mikor még annak idején, októberben megbeszélések voltak erről, akkor is azt kivántam, hogy lehetőleg a pénz ügy minist er kezébe kell adni a borexportot, a gyapjuexportot és a többit. Ez nem ment, és sajnos, még ma sem alakult ki olyan formában, amelyben ki kellett volna alakulnia és amely formában ezzel tényleg hatást lehet elérni. Bár a valuta ja vitásnak ez a kétségtelen lényeges eszköze lett volna, más eszközei is vannak. Már jeleztem, hogy át kell térnünk a magyar államjegyrendszerre, amely államjegyrendszerből ki kell fejlesztenünk a magyar bankjegyet. Természetesen épen azért, mert a magyar bankjegyet akarjuk megalapitani, már az államjegy kibocsátásánál a legnagyobb óvatossággal kell eljárnunk, hogy az államjegy már magában hordja a megbízhatóság minden attribútumát, amelyeket később majd a bankjegy kell hogy átvegyen. Még ezen a héten szándékoztam beterjeszteni az erre vonatkozó javaslatot, aminek azonban most bizonyos technikai akadályai vannak, amelyek a bojkottal függnek össze. így most momentán nem látom indokoltnak ennek beterjesztését, illetőleg ugy áll a dolog, hogy beterjeszthetném, de most ugy sem lehet megtenni azokat az intézkedéseket, amelyek ezzel kapcsolatban szükségesek volnának. Ami a tőzsdét illeti, a tőzsde megitélése is rendkivül nehéz dolog. A tőzsde általánosságban nem szimpatikus dolog, vagy talán azok nem szimpatikusak, akik a tőzsdén vannak. Komplikált közgazdaság mellett, amely az értékpapírrendszert ugy magáévá tette, mint minden modern közgazdasági tényezőt, nem lehet elképzelni, hogy a közgazdaság helyesen funkcionáljon, ha tőzsde nincs. A tőzsde kérdését mindig külön kell választani attól, hogy kik vannak a tőzsdén. Én közgazdász vagyok és ezt szem előtt tartom. Jöjjenek oda mások, szimpatikusabb emberek. Méltóztassanak elhinni, hogy aki a tőzsdével komolyan és behatóan foglalkozik, annak nagyon nehéz elvető Ítéletet mondani a tőzsdéről. Mint fiatal referens voltam kiküldve a hitelosztály részéről épen azzal a megbízatással, hogy az értéktőzsdével foglalkozzam. (Halljuk ! Halljuk!) Bevallom, bizonyos antipátiával fogtam htrazá. Épen akkor foglalkoztak a terményüzlet kérdésével, melyet a gazdák nagyon sokat emlegettek, a fedezetlen határidőüzlet kérdésével, mert akkor az árak lefelé mentek és a gazdáknak az volt a felfogása, hogy a fedezetlen határidőüzlet az, amely lenyomja az árakat. Gaal Gaszton : Az is ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Amikor alaposan foglalkozva ezzel a kérdéssel, megismertem a határidőüzletnek egész gépezetét, láttam annak igen nagy veszedelmeit. Nagyon fontos kérdés az, hogy ezt az eszközt hogyan kezeli az, akinek a kezébe kerül, — lehet jól és lehet rosszul kezelni,— de azóta is meg vagyok Győződve, hogy épen egy gabonatermelő országnak tőzsde nélkül exisztálni teljesen lehetetlen. Ha pedig tőzsdére szükség van, akkor kell, hogy a tőzsdének a szervezete a lehető legkidolgozottabb legyen ; az természetesen nagyon komplikált és nehezen áttekinthető, de azért a lehető legnagyobb tökélyre kell azt vinni . így vagyunk — amint Emiltettem — az értékpapir-piaccal is. A tőzsdén a nagy és indokolatlan nyereségeket el kell Ítélnünk, különösen a tisztán tőzsdei játékot, amely tulaj donképen fogadás, de amelyet nagyon nehéz megkülönböztetni a legális tőzsdei ügyletektől, mert hiszen a szándéktól függ minden, a szándék pedig az emberek belsejében van, oda betekinteni nagyon nehéz és nehéz olyan intézkedéseket tenni, amelyek igazán elérhetik a szándékot. A tőzsdei nagy, indokolatlan nyereségeket azonban magával a tőzsdeadóval elérni nem lehet. Ennek számos technikai oka van ; ha majd a tőzsdeadót tárgyaljuk, ott lesz helye ezekkel bővebben foglalkozni. Teljesen indokolt azonban, hogy legalább az osztalékpapirok forgalmát a tőzsdén is nagyobb adó alá vegyük, mert eddig az öszszes tőzsdeadó 5/100 ezrelék volt, ami nevetséges dolog s amit nem is érdemes az adók listájába bevenni. A tőzsdei ügyletekből is jövedelmet kell szereznie az államnak. Ha ezzel késtem, ennek oka az, hogy eddig körülbelül 15 olyan törvényjavaslatom készült el, melyek részben már törvényekké lettek, részben most vannak a pénzügyi bizottság előtt, részben pedig félig kész állapotban vannak. Persze az a törvényjavaslat, amely későbben jött, bizonyos fokig tényleg elkésett. Legjobb lett volna, ha mindjárt egyszerre megtehettünk volna bizonyos intézkedéseket az egész vonalon, amelyek szükségesek a közgazdasági életünk szanálására. Ezt azonban egyszerre nem lehetett megcsinálni, mert hiszen a Nemzetgyűlés munkálkodása még nem haladt odáig, hogy ezeket a törvényjavaslatokat is tárgyalhattuk volna és nem is az a lényeges, hogy egy hónappal előbb vagy utóbb csináljuk. Ne méltóztassék azt hinni, hogy az a pénzügyi törvényhozási munka, amelyet