Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-45
46 A Nemzetgyűlés 45. ülése 1920. évi május hó í9-én, ezer dán. mondja (olvassa) : »Olyan földterületet, amelyet eddig is mezőgazdasági műveléssel szoktak hasznosítani, a folyó gazdasági épben megművelés, illetőleg mezőgazdasági hasznositás nélkül hagyni nem szabad.« A helyzet pedig ugy áll, hogy ez a rendelet csak papiroson maradt meg, végrehajtva nincs. (Igaz ! Ugy van / jobb felől.) Épen ott van Vese község határában az a négyszáz holdas birtok, amely per alatt áll és amellyel sem az eladó gazda, sem pedig gazda nem törődik, aki megvette. Két hónappal ezelőtt megindították, kérvényezték ezt a dolgot és még ma sem mentek semmire. Ott állunk, hogy már vetni sem lehet, mert elkéstünk már a kukoricavetéssel is. Friedrich István : A kormány nem intézkedik? Kerekes Mihály : Tényleg a kormány nem intézkedik ! Madarász Zsigmond : Tényleg a kormánynak a gyengesége, hogy ez a rendelet nincs végrehajtva. A másik rendelet a legelőkre nézve volt kiadva a kisgazdák és földmivesmunkások állatainak legeltetésére szükséges legelőterületek biztosítása végett. Kiadatott 1920április 14-én 3120/1920 M. E. szám alatt. Ennek is az 1. §-a kimondja (olvassa) : »A kisgazdák és földmivesmunkások állatainak legeltetésére az 1908 vagy 1900. évben akár haszonbérlet utján, akár fübér ellenében, vagy más szokásos módon átengedett és a legeltetés céljaira szükséges, ma is alkalmas legelőterületeket az említett célra a folyó évben is át kell engedni. Az átengedésre az ingatlan jelenlegi birtokosa, haszonbérlője stb. köteles.» Itt is ugy állunk, hogy vannak olyan községek, amelyek ezelőtt bírták a legelőket 8—9 évig és most nem adják oda nekik.« Friedrich István : Miért? Madarász Zsigmond : Tizenkét község van a járásomban, amely a műit évben birt legelőt most nem kapja meg. Nem tudom elgondolni, hogy mi ennek az oka. Pedig nekünk és annak a falusi kisgazdának és földmivesmunkásnak ez nagy érdeke, mert a szó szoros értelmében az állattenyésztés a létfentartója. Hiszen ma a mezőgazdasági termény után járó haszonból nem tud megélni, mert egy hold búzatermésért egy pár csizmát sem adnak neki. Hogy micsoda politikai okokból, vagy milyen más okból nem adják oda nekik a legelőket, azt nem tudom. Tudom, hogy bajuk volt amiatt a földesuraknak, hogy a választásokon nem ugy viselték magukat, amint nekik kellett volna. De azt mondják, hogy kereszténypártiak talán a földesurak és a keresztény kurzus alatt nem lehet ilyet csinálni, amit csináltak. Felolvasok egy nyilatkozatot, amelyet tett Vései Lajos a feisőzsitfaiaknak, akik szinte odamentek könyörögni hozzá — mert két kutat is ráépített a múlt évben, — hogy adja oda a legelőt. S ez a Vései nagybirtokos ezt a nyilatkozatot tette. Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister: Kutat is építettek rá? Madarász Zsigmond : Igen, a múlt évben ! Az általam Emiltett nyilatkozat a következőkép szól (olvassa) : »Nyilatkozat. Alulírottak jó lélekkel kinyilatkoztatjuk, hogy a községünk legelőügyében felkerestük Vései Lajos uraságot, aki a következő kinyilatkoztatást használta (olvassa) : »Ha odakerül is a sor, hogy a birtokát hasogatják, azt cselekszi, hogy odaadja egy elsőrendű zsidónak« (Mozgás és derültség bal felöl.) Hogy ezt hallottuk tőle, ha kell eskünkkel is készek vagyunk erősiteni. Kelt Felsőzsitfa, 1920 május 9. Bencsik Vince, Király István, Gelencsér József és a község pecsétje. (Zaj és mozgás. Felkiáltások a baloldalon : Furcsa ember !) Azt sem tudom elképzelni, mi az az elsőrendű zsidó. (Mozgás és derültség.) Ereky Károly : Nem olyan tréfa dolog Î Jogos felháborodás ez. Madarász Zsigmond : Arra kérem a kormányt, ha, már a rendeletet kiadja, legyen olyan erős, hogy respektáltassa is azt mindenkivel. (Igaz Ugy van !) Ereky Károly : Igaz, becsületes, magyar ember felháborodása ! Madarász Zsigmond : Nem járja, hogy felháborítsák a községet ilyen heccekkel és ennek az embernek legyen igazsága a rendelettel szemben. Ez már mégis sajnálatos dolog lenne. (Mozgás. Felkiáltások balfelől : Hallatlan !) Ebből a tekintetből a következő interpellációt vagyok bátor intézni a t. földmivelésügyi minister úrhoz, még pedig sürgősen, mert ott tartunk, hogy a legelőhiány miatt az állattenyésztés is megakadt, mert nem most volna az ideje kihajtani a legelőre . . . Kerekes Mihály : Büntessék meg azt, aki nem hajtotta végre a rendeletet. Madarász Zzigmond : Odajutunk, hogy nem tudunk elvetni. Alig egy hetünk van a kukoricát elvetni, továbbá nem várhatunk. (Ugy van ! Ugy van !) Interpellációm a következő : »Van-e tudomása a földmivelésügyi minister urnák arról, hogy a ministeriumnak 1920 március 20-án 2493/1920. számú a mezőgazdasági termelők biztosítása tárgyában kiadott rendelete, továbbá ugyancsak a ministeriumnak 1920 április 14-én 3120/1920. számú a kisgazdák és földmunkások állatainak legeltetéséhez szükséges legelőterületek biztosítása tárgyában kiadott rendelete némely vidéken egyáltalán nincsen végrehajtva ? Hogyan kivan a földmivelüsügyi minister ur sürgősen intézkedni, hogy a kiadott rendeletek dacára is a földek vetetlenül ne maradjanak és a kisgazdák s a földmunkások a legelőhiány végett az állattenyésztésben óriási károkat ne szenvedjenek ? Ugyanis a somogymegyei marczali járás* ban 12 község van olyan, melynek múlt évben legelője volt és most nincs.« (Mozgás. Éljenzés a balés jobboldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. (Nagy zaj.)
