Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-66
À Nemzetgyűlés 66. ülése 192 fel az illetőkét és figyelmeztesse, hogy kötelességeiknek tegyenek eleget? (Igen!) Ha már ezen tárgynál vagyunk, a házszabályok 245. §-ára való hivatkozással egyszersmind azt jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy egy másik bizottság, a kérvényi bizottság — ugy látszik — nem teljesiti a kötelességét. A házszabályok 245. §-a ugyanis ekként szól: »A kérvények a kérvényi bizottság jelentésének alapján rendszerint hetenkint, a szombati ülésben, a napirend tárgyalására kiszabott időn kivül tárgyalandók.« Már számtalan szombat múlt el és a kérvényi bizottságnak egyetlen jelentése sem volt még a Ház előtt. A kérvényezési jog a honpolgároknak egy erős joga, (Ugy van! Ugy van!) alkotmányszerüleg biztosított joga, melyet tiszteletben kell tartani és különösen tiszteletben kell tartani a Nemzetgyűlés azon bizottságának, amelynek jelentése nélkül a házszabályok értelmében a kérvényekhez még hozzá sem lehet szólni. Kérem tehát és indítványozom, határozza el a Ház, hogy felhív és felhatalmaz engem egyszersmind arra is, hogy szigorúan utasítsam a kérvényi bizottság elnökét, hogy ennek a kötelezettségének eleget tegyen. (Általános élénlc helyeslés.) Folytatjuk a tárgyalást. Szólásra következik? Szabóky Jenő jegyző: Ernst Sándor! Ernst Sándor: T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém kijelenteni, hogy pártom nevében és megbízásából a szőnyegen levő törvényjavaslatot szívesen elfogadom a tárgyalás alapjául. Ami a törvényjavaslatot illeti, szembeszökik előttem annak a morális és szociális jelentősége. Mindenki tudja, milyen keserves és nehéz napokat élünk és mégi-> künn az utcán azt látjuk, hogy akárhány ember pajzán jókedvvel és a legnagyobb fényűzéssel jelenik meg. kSemmi sem mutatja, hogy együtt érez a nemzettel, a nemzetnek legnagyobb szerencsétlenségében és nyomorúságában, (ugy van!) Ezek az emberek, akik képesek a mulatozásra, a vígságra és a féktelen fényűzésre, Önmagukat közösítik ki a nemzetből a mai körülmények között, (ugy van!) Hogy mi ebben az irányban törvényt hozunk és adóval akarjuk sújtani azokat, akik ezt az irányt, követik, azt én teljesen méltányos és igazságos dolognak tartom. Ami azonban a törvényjavaslat financiális hatását illeti, nem ringatom magamat illúziókban, hogy az egész törvényjavaslatnak valami nagy hatása lenne. Már a bizottságban is szóbakerü^t és a bizottság hajlandó volt rábírni a pénzügyi kormányt, hogy egy lépéssel tovább menjen és hozza be az általános forgalmi adót. Ha az általános forgalmi adó behozatnék, annak természetesen minden körülmények között meg ienne a financiális hatása, egyike a legérezhetőbb hatásoknak, amelyeket képzelni lehet, amint a szomszédos nagy német birodalmi pénzügyi kormányzat, pénzügyi manipuláció és pénzügyi élet mutatja. 0. évi június hó 23-án, szerdán, 531 En szerettem volna ma egy-két szóval kitérni egész államháztatásunkra és egész gazdálkodásunkra. Tegnap azonban a pénzügyi bizottságban oly mélyenszántó eszmecsere folyt erről, hogy én nem tartom magamat illetékesnek arra, hogy én kezdjem, én tárjam fel ezt a helyzetet és én hívjam fel a Nemzetgyűlés és az ország figyelmét a lehető legsötétebb és a lehető legszomorúbb financiális helyzetre, amelyben vagyunk. Ezt be kell majd vezetni megfelelő formák között és kell, hogy a kormány és a financiák élén álió ember találjon majd utakat és módokat arra, hogy felrázza a nemzetet és felrázza a Nemzetgyűlést, mert minden tekintetben a lehető legnagyobb veszélyek környeznek bennünket és Scylla és Charybdis között hajókázunk napról-napra. Egyike azonban a legnehezebb és a legsúlyosabb körülményeknek az, hogy financiálisán oly rendkívül súlyos helyzetben vagyunk, hogy azt senki elegenelőleg appreciálni, elegendőleg megszívlelni nem képes és nem alkalmas. (Ugy van!) Ugy a közönség, mint a Nemzetgyűlés, ugy a nagyvilág, mint az egész ország, nem képes ma megítélni és átlátni, hogy milyen nehéz és súlyos helyzet előtt állunk. Nem akarok tovább kiterjeszkedni erre. Kell, hogy elérkezzék a nap, amikor mi ebben a házban és ebben a teremben a lehető legnagyobb komolysággal, leghazafiasabb aggodalommal fogunk szembenézni ezzel a kérdéssel és meg fogunk tenni mindent, amit egy képviselőnek, egy nemzetgyűlésnek kötelessége ilyen körülmények között cselekedni, ha nemzetét meg akarja menteni. (Helyeslés.) Gaal Gaszton : Meg kell szüntetni a pénzfecsérlést ! Ernst Sándor : Egy dologra azonban már most akarok figyelmeztetni. T. i. egészen bizonyos, hogy ha az adóalanyt tekintjük, azt kell látnunk, hogy napról-napra gyöngül ez az adóalany. Az ipari termelés gyönge és dekomponált, -a kereskedelem úgyszólván teljesen megállott, a mezőgazdaságnál nagy anyag- és eszközhiány mutatkozik, ugy hogy a termelés fokozása helyett a termelés csökkentésére számithatunk. Mindezek a körülmények arra intenek és figyelmeztetnek engem, hogy okvetlenül meg kell látnunk, hogy egyrészről az állam jövedelmei és bevételei napról-napra csökkenő irányt mutatnak, mig ezzel szemben másrészrőakár a hadsereget, akár a tisztviselő státust tekintem, az ellenkező irányzatot látom. Bármilyen zseniális legyen is a t. pénzügyminister ur, a zsenialitása kevés lesz, ha nem lesz elég bátorsága. A politikai pályához mindig kellett bátorság és a pénzügyministereknek mindig szükségük volt bátorságra, de a jelenlegi körülmények között sokkal nagyobb bátorságra lesz szükség, mint bármikor, (ugy van !) Rá akarok térni egy-két szóval valutánk kérdésére is. A múltkor volt alkalmam ebben a teremben a valutára vonatkozólag kérdést intézni a pénzügyminister úrhoz. A pénzügy minister ur válaszából azt láttam, hogy itt bizonyos passzivi:
