Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-45

44 A Nemzetgyűlés 45. ülése 1920. évi május, hó 19-én, szerdán. szólván teljesen elzárták tőlünk. Hiszen, sajnos, a többi távolabb fekvő piacok nem igen jönnek tekintetbe, mert Svájcba, Németországba, Hollandiába csak elvétve és kis tételek jutnák ki. Én tökéletesen értem és méltányolom azt, bogy a pénzügyminister ur épen az állam financiális helyzetének megerősítésére hektoliterenként 200 koronás kiviteli vámot léptetett életbe, és meg tudom érteni azt is, hogy ő az idegen valutát az OsztrákMagyar Bank utján akarja beszerezni és nem engedi meg, hogy azt közvetlenül fizessék be — mert hiszen ezzel bizonyos mértékig indokolatlanul felhajtaná itt az idegen valutát és sok hamis pénz is jöhetne be Ausztriából, ahol sok hamis bélyegzésül magyar pénz van forgalomban, — de annál jobban helytelenítem és elitélem azt, hogy az OsztrákMagyar Bank ezt a valutáris differenciát nem a tényleges árfolyamnak megfelelően számolja el, hanem a valóságos tőzsdei jegvzés alatt meglehetős nagy differenciával, a mely 12, 17, 24 pontot is tesz ki és igy nagy a marge áru és pénz között. Helytelenítem, hogy nemcsak az exportőröket, hanem közvetve a bortermelőket is a bankoknak szolgáltatja ki, azzal az eljárással, hogy az OsztrákMagyar Bank tőlük kötelezvény aláirását kéri. Ezzel a bankok erre a közgazdasági ágra is ráteszik a kezüket és kaitallszeiüleg fix összeget követelnek a bortermelőktől. Mindezek a dolgok érzékenyen sújtják az egész borkereskedelemét és erősen befolyásolják kat, mert hiszen ha literenként 25 koronás eladási árat veszünk tekintetbe, akkor a kiviteli vám csak két korona, de ez a tőzsdei differencia, a bankok közvetítési dija ennél a kiviteli vámnál nem egy esetben sokkal többet tett ki, bár az utóbbi időben e térennémijavulás észlelhető. Ha hozzávesszük ehhe^ az osztrákok által is folyton emelt beviteli vámot, amely jelenleg már brutto pro netto hat korona körül tart, és ha hozzávesszük az utánjárással önkénytelenül is felmerülő sok költséget és időveszteséget, akkor ma a valóságban ugy áll a helyzet, hogy 50—60 százalék költség terheli már a bort akkor, amikor a vevő végre felette rendelkezhetik. Misem természetesebb ezek után, mint hogy az osztrákok úgyszólván teljesen elzárkóztak tőlünk és minthogy az ő kereskedelmi ügyességüket, élelmességüket és fölényüket velünk szemben elvitatni nem lehet, inkább Olaszország felé kezdenek gravitálni. Olaszország olcsóbban termel, mint mi és még az a nagy előnye is megvan, hogy mig nálunk az 1919-iki termés aránylag gyenge kvalitású volt, mert 8—9 Maligan-fok között ingadozott, az olaszországi ebben az évben is elérte a 12 fokot. (Egy hang jobbról : És hitelbe adja.) És gondoljunk csak arra, hogy még a régi monarchiában is milyen nagy veszedelem volt ránk nézve az olasz bor, vámklauzula és mennyit kellett küzdeni ellene, pedig az . államháztartás akkor rendben volt. Ez azt jelentette, hogy Olaszország kedvezőbb tarifa mellett szállíthatott az akkori összmonarchia piacára bort. Vigyázzunk, t. Nemzetgyűlés, hogy most, amikor nekünk a szó szoros értelmében még a kőből is kenyeret kellene produkálnunk, hova jutna ez az ország akkor, ha a jelenlegi magas termelési költségek mellett a ma még erőteljes adóalanyok : a szőlősgazdák meginognának s ezáltal sok ezer munkáskéz maradna munka nélkül és a jelenleg még virágzó szőlőteriiletek is természetszerűleg alacsonyabb kulturális fokra sülyednének. Az idő már meglehetősen előrehaladott, amely rendelkezésünkre áll ennek az exportnak lebonyolítására, úgyszólván alig két hónap, mert hiszen az utánjárás is igénybe vesz két-három hetet. Érdekünk az, hogy a belfogyasztás lehetőleg redukáltassék és minél több áru kerüljön ki a külföldre. Szerény véleményem szerint tehát mindenekelőtt az eljárást kellene siettetni és egyszerüsittetni annyival inkább, mert ha itt bent marad az országban a mi 1919. évi bortermésünk és közben az idén — a természet jóvoltából az aratás, a szüret korábban lesz és ha jégverés, peronoszpóra nem pusztítja, a minőség is sokkal jobb lesz •— odajutunk, hogy az 1920. évi jobb minőségű termést leszünk kénytelenek potom pénzén a külföldnek odaadni akkor, amikor az 1919-iki minőség itthon marad. Interpellációmmal tehát először is a földművelésügyi minister úrhoz fordulnék, hogy ezt az egész kiviteli eljárást egyszerűsítse. Mert ma először a borszakértő bizottsághoz kell fordulni, amely hetenkint egyszer ülésezik, ami időveszteség ; ha azután ez megadja a beleegyezését, akkor a bank jótállását kell igénybevenni, azután az OsztrákMagyar Bank kötelezvényét aláírni, majd az adóhivatalnál az illetéket lefizetni, az Államvasutnál a szállítási engedélyeket kieszközölni és végre vagonok után járni. Mindezt a hosszadalmas eljárást lehetőleg rövidíteni, egyszerűsíteni kell. De a pénzügyminister úrhoz is fordulok interpellációmmal és tulaj donképen ez a merituma az egésznek, hogy szíveskedjék a tőzsdei differenciákat bizonyos mértékig elimináltatni, hogy ez az elszámolás reálisabb alapokon történjék és csökkenjen a marge- áru és pénz között, amint az utóbbi napokban erre a kilátás már meg is volt. Megjegyezni, kívánom, hogy itt már javult is a helyzet. Kérném továbbá, hogy a nyolc napi átlagjegyzés lehetőleg töröltessék, ehelyett a befizetés napján az árfolyamnak megfelelően történjék az elszámolás és végül, hogy az Osztrák-Magyar Banknál hasson oda, hogy ne követelje az idegen bankok igénybevételét, hanem fogadja el az exportőrtől betétkönyvben vagy készpénzben is a befizetést jótállásképen. Meg vagyok győződve róla, hogy ezzel a gyors és méltányos korrekturával nemcsak szőlősgazdáinkon segítünk, hanem egyáltalában az ország érdekében is cselekszünk. (Helyeslés és ta'ps.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. A pénzügyminister ur kivan szólni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Természetesen kötelességünk az, hogy