Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-65

A Nemzetgyűlés 65. ülése 1920. évi június hó 22-én, kedden. 503 németség legkülönbözőbb rétegei helyeselték a tiltakozásomat es az én politikámhoz, az én felfogásomhoz csatlakoztak. Mindennek dacára Brandsch tovább dolgozott egészen azon a módon, ahogy akkor az oláh és egyéb nemzetiségi agitátorok dolgoztak. Október 31-én azután bekövetkezett az összeomlás és én, meg barátaim — számos német származású intelligens ember az ország legkülönbözőbb vidékeiről — ugy tartó üt uk, hogy /alarm szervezetet kell létrehoznunk, nehogy ezekben a katasztrofális időkben Brandsch és társai valahogyan magukhoz ragadják a hazai németségnek vezetését. Ezért azután 1918 november 1-én értekezletté jöttünk össze és megalakítottuk a Deutsch-Ungarische Volks^atot, amely a következő határozatot hozta : 1. Mindenáron és minden körülmények között ragaszkodunk Magyarország területi integritásához. 2. A hazai németség számára követeljük mindazokat a jogokat, amelyeket a kialakuló uj Magyarország a nem magyar ajkú népfajoknak megad. 3. Kijelentjük azonban, hogy nem törekszünk német nemzeti autonómiára, hanem a politikai magyar nemzettel továbbra is egységben és őseinktől örökölt hűségben akarunk élni. A népünk jogai nekünk szentek, de szentek azok az állami és érzelmi kapcsolatok is, amelyek népünket évszázadok óta örömben és szenvedésken a magyar nemzethez fűzik. << Ezt a határozatot azután deputációban bejelentettük Károlyinak s a Nemzeti Tanácsnak és azt mondtuk, hogy ebben az értelemben és ebben a szellemben hajlandók vagyunk velük együtt működni a nemzetiségi kérdés német részének a megoldásában. Az értekezlet előtt — ugy emlékszem, délelőtt — voltam Giesswein képviselő urnái és kéltem az ő csatlakozását. Azt ő meg Í3 igéite és azt is megígérte, hogy estefelé eljön a mi értekezletünkre, de nem jött el, hanem érdeklődött egy fiatal katonatiszt utján a mi határozatunkról és azt mondta, hogy mire majd az értekezletünk véget ér, ő is ott lesz. Én azucán telefonon bemondtam neki a mi határozatunkat, melyhez azonban ő nem járulható üt hozzá, mert olyan ,dtételeket látott abban, amelyek szerinte nem mennek elég messze a nemzetiségi jogoknak követelésében. Ha tehát Giesswein Sándor t. képviselőtársam nem velem és az én barátaimmal együtt ment Károlyihoz és a Nemzeti Tanácshoz, ezt azért tette, mert nem tartotta elég messzemenőnek a mi nemzetiségi programmunkat. Giesswein Sándor : Nem igaz ! Bleyer Jakab : Majd mindjárt bebizonyítom. A t. képviselő ur ugyanis egy napra rá nyilt levelet intézett hozzám a »Pester Lloyd«-ban, ahol örömét fejezi ki azon, hogy mi ezt a Deutsch-Ungarische Volksratot megalakítottuk. Azt mondta : »Mit Freude begrüsse ich die von Ihnen aufgeworfene Idee, für das Deutschtum in Ungarn einen Kulturverein und einen Volksrat zu bilden. Dies hätte längst geschehen müssen, doch besser, es geschieht spaet, als garnicht.« Es itt azután egyebek között azt mondja még : »Ich erlaube mir, zu ihrem Programm die folgenden Bemerkungen zu machen : Es passt nicht gut zum Geist der heutigen Zeit, es kann leicht missverstanden werden und es klingt auch nicht gerade demokratisch, wenn man sagt, dass die ungarische Suprematie auch in Zukunft wünschenswert sei.« Azt mondja tehát, hogy könynyen félreérthető és nem is hangzik valami nagyon demokratikusan, ha valaki azt állítja, hogy a magyar szupremáciát fenn kell tartani. A végén pedig kijelenti : »Auf Grund dieser Piincipien — t. í. azon elvek alapján, amelyeket ő ebben a formában kiegészített és magyarázott — schliesse ich mich dem Volks- und Kulturverein der ungarländischen Deutschen gern an.« A dolog azután folytatódott. Giesswein Sándor j. képviselő ur kijelentette, hogy hozzánk csatlakozik, azonban valójában nem mutatkozott nálunk . . . Giesswein Sándor: Meghívót sem kaptam. Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : Nem tudom, hogy Bandschékhoz kapott-e meghivót, de Brandschékhoz elment, valószínűleg meghívó nélkül is. Csatlakozott azokhoz a Brandschékhoz, kik politikájának végét akkor minden tisztán látó ember előre láthatta, t. i. tisztában lehetett azzal, hogy a nemzet ellen árulást fognak elkövetni, amint azt tényleg el is követték. Giesswein Sándor : Kik követték el % Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : Brandsch. Giesswein Sándor: Akkor ne tessék rólam mondani. Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : Van ennek folytatása is. Ezekkel az urakkal dolgozott. Giesswein Sándor (közbeszól). Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : Méltóztassék megengedni, hogy nyugodtan beszélhessek. (Halljuk ! Halljuk !) Ezekkel az urakkal dolgozott Giesswein prelátus ur, . . . Huber János : Nagynémet vezér lett. Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : . . . akik engem fekete klerikálisnak, magyar sovinisztának, német Herostratesnek bélyegeztek. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Természetes, Jásziék rólunk tudni sem akartak. Huber János: Kalandorok. Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : Bár nyilvánvaló volt, hogy a hazai németségnek 99%-a mögöttünk áll, velünk nem állottak szóba, hanem Brandsch-sal, és mikor Brandsch ellépett, hogy a szászokat az oláhoknak szállítsa és helyére Gündisch jött, akkor tovább dolgoztak. Ott Giesswein prelátus ur az ő nevéhez és rangjához méltóan igen előkelő és vezető szerepet játszott, . . . Huber János: Alelnök volt. Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : . . . mert közben a dolgok továbbfejlődtek. T. i. február elején a Berinkey-kormány kiadta az u. n. VI. néptörvényt, amely a németségnek territoriális autonómiát, teljes önkormányzatot és né-