Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-64

494 A Nemzetgyűlés 64. ülése 1920. évi június hó 21-én, hétfőn. bárkire és bármily vonatkozásban kötelező erővel bírnának. (Élénk helyeslés és taps a jobbés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki szólni? (Senki.) Ha senki sem kivan szólani, a vitát berekesztem. Az előadó urat illeti a szó. Rupert Rezső előadó: T. Nemzetgyűlés! A most lezárult igen tanulságos vita értékes adatokat szolgáltatott arra nézve, hogy a törvény meg fogja-e állani a helyét, miféle hatást fog kiváltani s célt fog-e érni. A történelmi okok után a gazdasági körülmények, gazdasági tényezők s a kérdésnek egész aetiológiája feltáratott itt. A vitában résztvevő szónokok valamennyien értékes adatokat szolgáltattak és megszivlelendő megjegyzéseket tettek a törvényjavaslatra nézve. Azt látom azonban, hogy lényegében ez a törvényjavaslat mégis teljesen kiállotta a kritikát és ha itt-ott szükség is lesz egy-két javításra vagy módosításra, azok a módosítások már jelentékenyen nem igen változtathatnak az igazságügyi bizottság javaslatán. A vitában résztvevők közül néhányan foglalkoztak a javaslat részleteivel is, általánosságban épen azért, — amint az előttem szóló Bernolák igen t. képviselőtársam mondotta — mert hiszen itt olyan összefüggésekről kellett beszélni, melyeket az egyes szakaszoknál tulajdonképen nem lehetett volna elintézni. A magam részéről, minthogy az általános vita annyira feltárta itt az összes kérdéseket és annyira motiválta ennek a javaslatnak helytállóságát, hogy csak időveszteség volna ezzel foglalkozni, mindjárt in médias res megyek a gyakorlati részbe és röviden a részletes kérdésekkel foglalkozom. Felfogásom szerint mindig legfontosabb a részletek kérdésével foglalkozni, mert hiszen a részletek helyes megoldásától függ tulajdonképen az, hogy mindaz a sok szép elvi felfogás, jó tanács, mely az általános vitában elhangzott, miképen fog azután értékesíttetni, érvényesülni, egy szóval, hogy az a törvény betölti-e majd a hivatását és eléri-e azt a hatást, amelyet céloz, vagy nem. Ha a részletes tárgyalásnál az a szabatos szövegezés meg nem történik, azok a módosítások meg nem ejtetnek, amelyek csakugyan megejtendők oly célból, hogy a törvény kívánt hatását kiváltsa, akkor hiába volt az egész vita, hiába volt a helyzetnek egész feltárása, akkor az a törvény célt nem ér. Ezt szolgálja Bernolák t. képviselőtársamnak felszólalása, hogy a törvény megfelelhessen céljának, betölthesse azt a hivatást, melyet betölteni akar. Megjegyzései szerint bizonyos módosítások volnának keresztülviendők végig az egész törvényszövegen. Mindjárt az 1. §-nál kifogást emel, nevezetesen hibáztatja, hogy az 1. § utolsó bekezdése, amely egy generális intézkedést foglal magában azokra nézve, akik mindazoknak a büntetendő cselekményeknek, melyek a szakaszban felsoroltattak, elkövetésére felhívnak, ajánlkoznak vagy összebeszélnek, hogy ez a generális rendelkezés nincs kiterjesztve a 3. § utolsó bekezdésében utólag felvett, ott szövegezett, illetőleg megállapított büntetendő cselekmény tényálladékára is. Ezt az észrevételét a magam részéről helyesnek tartom és e tekintetben egyetértek az igen t. felszólaló képviselő úrral. Mentségéül az igazságügyi bizottságnak csak azt adhatom elő, hogy a törvényjavaslatot olyan gyorsan kellett letárgyalni, hogy mi tudva igen sok olyan egyrészt büntetőjogi, másrészt bűnvádi eljárási szemponttól tekintettünk el, amelyek, ha szigorú kritikát gyakoroltunk volna és ha a tudományos szempontokat mindenben követni akartuk volna, igen lényeges változtatásokat tettek volna szükségessé. Hogy a bizottság nem utalt a 3. § utolsó bekezdésére az 1. §. utolsó bekezdésében, az tényleg akaratlan elnézése a bizottságnak. Ennélfogva azt hiszem, hogy az igen t. képviselő ur által tett módosítás keresztülviendő lesz és ha keresztülvitetik, ez az igen kis módosítás azután tökéletesen helyreállítja a logikát, tökéletesen helyreállítja azt a rendszert, melyet meg kell követelnünk. Egyéb jelentős és megszivlelendő megjegyzéseket is tett Bernolák Nándor igen t. képviselőtársam, nevezetesen a 3. §-nál, ahol kifogásolja azt, hogy egyrészről a pénzbüntetés, másrészről pedig a vagyoni elégtétel fogalma között disztinkció állíttatott fel. 0 praktikus okokból nem tartja szükségesnek ezt a megkülönböztetést. Én sem tartom valami kardinális kérdésnek, hogy pénzbüntetésnek nevezzük-e azt, amiről szó van, vagy vagyoni elégtételnek, mert hiszen végeredményében ezek tulajdonképen csak szavak, amelyek ugyanazt jelentik. De aziránt van aggodalma igen t. képviselőtársamnak, hogy ha pénzbüntetésnek hagyjuk meg, akkor ez az illető elitéltnek a hagyatékából is behajtható, mig a vagyoni elégtétel, amely különben ugyanolyan természetű megtorlás mint a pénzbüntetés, nem lenne az elitéltnek a hagyatékából behajtható. (Az elnöki székei Bottlik József foglalja el.) Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy e tekintetben egyetérthessek t. képviselőtársammal, mert a vagyoni elégtétel is jogerős Ítéletben állapittatik meg, az jogerős kötelezettséget tesz az elitélttel szemben és ha az megállapittatott, nagyon természetesen már a magánjog általános szabályai szerint is behajtható, mert hiszen a kötelezettség jogerős Ítéletben foglaltatik. Ugy látom, hogy az igazságügyminister ur a különbséget pénzbüntetés és vagyoni elégtétel között azért tette meg, mert a vagyoni elégtétel beállításával jobban vél valamiképen simulni, alkalmazkodni az egyes esetekhez. A pénzbün-