Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-64

À Nemzetgyűlés 64. ülése 1920 Bernolák Nándor : Ami a külföldi példákat illeti, ne méltóztassanak ezeknek túlságos súlyt tulajdonítani. Ma nem akartam erre kitérni, de miután érdeklődni méltóztatik, felEmiltem. Hivatkozik a javaslat indokolása a belga törvényre. A javaslat indokolása azonban, — bizonyára nem célzatosan, de mégis — elhallgatja, hogy ez a törvény már nincs hatályban. T. i. meghozták 1908-ban öt esztendőre szóló interimisztikus hatállyal, ez alatt az egész öt év alatt háromszor alkalmazták és akkor elvesztette hatályát. (Felkiáltások a baloldalon : Nálunk is csak átmeneti időről van szó! Nagy zaj. Elnök csenget.) A belga törvényhez még annyit fűzök hozzá, hogy alkalmazzák olyan esetekre, amelyeket ez a javaslat nem ismer. Csodálatos, — meg fog lepődni a Nemzetgyűlés, ha felemlitem — hogy azokban az esetekben, amikor talán különösen indokolt volna, épen nem alkalmazza a tervezet, pl. ha valaki az édesanyját bántalmazza, ütlegeli, az ilyen súlyos esetekre nem terjed ki. Fangler Béla : Az egy másik törvényjavaslattervezet ! Bernolák Nándor: Itt van a kezemben, ez az a törvényjavaslat. (Zaj. Elnök csenget.) »A vagyon, erkölcsiség és személyiség hatályosabb megvédéséről.« Nein terjed ki az uzsorára, nem terjed ki a csalárd bukásra, Fangler Béla : Ilyen javaslatot úgyis teszünk majd! Bernolák Nándor: Majdnem az a szellem jelentkezik benne, amely az 1878 : V. törvénycikkben lefektetett büntetőkodexet jellemzi. Ami az angol példát illeti, az is rossz példa, mert alkalmazzák a tengerészek ellen, ott, ahol természetszerűleg szabadságvesztéssel büntetni nem lehet, mert a hajón rendet kell tartani. (Felkiáltások: Itt is! Az állam hajóján is!) Ami a francia példát illeti, legrosszabb : Franciaországban botbüntetés nincs. Fangler Béla : A hadseregben van ! Bernolák Nándor: Ezekre a dolgokra majd akkor fogok kitérni, ha a botbüntetést tárgyalni fogják. Egyetlen kérdést legyen szabad- még érintenem és erre fektetem a legnagyobb súlyt. A javaslat 11. §-ának 3. bekezdése szerint a törvény életbelépte előtt elkövetett cselekményeknél figyelembe kell venni a büntetőtörvénykönyv 2. §-a keretében az elkövetés idejében alkalmazásban volt rendelkezéseket. Ez a legveszedelmesebb bekezdés. Fangler Béla: Ugy van, ez a legveszedelmesebb ! Bernolák Nándor: Megmondom, miért. Az indokolás világosan megmondja, hogy itt azt kivánja a törvényhozás, hogy a bíróság érvényes törvénynek, érvényes jogszabálynak tekintse az 1919. u. n. XII. néptörvényt. Tisztelt Nemzetgyűlés! Az igazságügyminister ur teljesen tisztában van azzal, hogy ez a néptörvény hatálytalan ... •. évi június íió 21.-én, hétfőn. 493 Fangler Béla : A bíróság egyetlen esetben sem Ítélne ezen az alapon! Bernolák Nándor : . . . és hogy a bíróság ezt a maga részéről nem akceptálhatja. A javaslat indokolásának 7. lapján az igazságügyminister ur nagyon bölcsen azt irja, hogy ez a néptörvény érvénytelen, rendelkezései a mi alkotmányunk alapelveivel ellentétben állanak, ez hatályában nem tartható fenn, ez az egy már helytelen, mert az hatályos sohasem volt. A magyar törvényhozásnak és kormányzatnak az utóbbi időben épen az talán a gyöngesége, hogy nem akar vagy nem mer határozottan állást foglalni a forradalmi törvényalkotásokkal szemben. (Helyeslés a középen.) Ezek az alkotások nem kötelezhetnek magyar bírákat és nem képzelek magyar bíróságot, amely egy néptörvény alapjára helyezkedhessek. Nem szabad a magyar törvényhozásnak a látszatát sem megengednie annak, hogy ezeknek az u. n. néptörvényeknek a törvényessége csak vitatható is volna. (Ugy van! Ugy van !) Miért teszi az igazságügyi kormány mégis ezt a koncessziót ? Teszi azért, hogy súlyosabban lehessen büntetni az előbb elkövetett cselekményt, tehát tulajdonképen visszaható erővel akarja felruházni ezt a törvényt, de nem akarja nyíltan megmondani, hogy visszaható erőt tulajdonit neki. Pedig ha az 1919. évi XII. t.c. hatályosnak nyilváníttatnék, ez nem egyéb, mint a visszaható erőnek a konstituálása a szóbanforgó cselekményekre. De ne méltóztassék azt hinni, hogy ezt a törvényhozás nem teheti meg egyenes utón. Ha valaki, akkor én ragaszkodom a jogi princípiumok lehető betartásához. De azt az avult felfogást, hogy büntetőtörvényt visszaható erővel felruházni nem lehet, soha nem osztottam. Amikor a hadiszállítások terén elkövetett visszaélésekről volt szó, én magam több alkalommal, nyíltan, a katedrán s az irodalomban is kifejtettem, hogy igenis jogunk van hozzá, hogy büntetőtörvényt visszaható erővel ruházzunk fel, akkor, ha nyilvánvaló, hogy a tettes, aki valamely cselekményt elkövetett, tudta, hogy az ő cselekménye mások, érdekébe, sőt az államnak érdekébe beleütközik. (Ugy van! Ugy van!) Az olyan hamis princípiumot, mintha bárkinek privilégiuma volna a törvény paragrafusai között bujkálva másoknak ártani, és az állam érdekeire káros cselekményeket elkövetni, végre valahára össze ,kell törnünk. En nem teszek itt propoziciót, de ha az igazságügyi kormány súlyt helyez arra, hogy a törvénynek visszaható ereje legyen, ne riadjon vissza attól a lármától, amely felhangzanék, hogy visszaható erővel felruházni a törvényt nem emberies, nem helyes, nem jogászias. Ezért vállaljuk a felelősseget. Azért azonban közülünk senki se vállalhatja, hogy azt a látszatot ébresszük az ország lakosságában, mintha a forradalom alatt alkotott néptörvények ebben az országban