Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-64

492 A Nemzetgyűlés 64. ülése 1920. évi június hó 21-én, hétfőn. intenciójával szemben kisiklás történnék a jogrend egyenes útjáról, és attól félek, kisiklás történnék épen az ellenkező irányba, szemben azzal az iránnyal, amelyet a törvény megalkotásánál a törvényhozás szem előtt tartott. Egészen kétségtelenül bizonyos, hogy egy-egy társadalmi osztálynak nincs meg az az érzéke az állam népességének mindazon egyetemes érdekei iránt, amely érzéknek meg kell lennie, és amely érzék meg is van a magyar bíróságban, (ugy van! dal felől) amellett pedig ez a tervezett rendszer odavezetne, hogy az ország területén a lehető legnagyobb jogbizonytalanság állana ellő. Egymástól teljesen függetlenül működő, soha egymással nem érintkező, közös szellemben fel nem növekedett emberek Ítélkeznének az egyik városban igy, a másikban amúgy, és nem volna még a legfelsőbb biróságnak sem joga, a felebbvitel kizárása esetén, hogy a jogegységet az országban valamiképen biztosítsa. Igen t. Nemzetgyűlés! Semmiképen sem lehet feladatunk, kogy ilyen jogbizonytalanságot előmozdítsunk. Ami pedig a bűnvádi perrendtartás elveitől való eltérést illeti, egy ilyen blankett törvényt késziteni az egyéni szabadsággal kapcsolatos legfontosabb kérdésekben, valósággal veszedelmes volna. A bűnvádi perrendtartás nem egy törvényhozási ciklus szeszélyes alkotása volt, hanem hosszú évszázadok leszűrt tanúságainak, még pedig véres és az emberiségre igazán nagyon sajnálatos tanúságainak eredményeként állott elő. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy az emberiség leghatalmasabb szellemeinek egész légiója dolgozott ezen és nagy küzdelmek, forradalmak, az emberi szellemnek valóságos átalakulása kellett ahhoz, hogy a bűnvádi perrendtartást végrevalahára törvénybe iktassák. Magyarországon is egy század munkája előzte meg ennek a törvénynek megalkotását és hatályba lépését és ilyen egyszerűen túltennünk magunkat és adminisztrativ, kormányzati térre utalni minden megszoritás nélkül ennek megváltoztatását ezekre az ügyekre, a legveszedelmesebb intézkedések egyike volna és veszedelmes precedensül is szolgálna. De nincs is arra szükség. Egy-két szóval meg lehet mondani itt a törvényben, hogy miben akarunk eltérni ettől a bűnvádi perrendtartástól. Meg vagyok Győződve arról, hogy az igazságügyminister ur abszolúte nem akarja érinteni a bűnvádi perrendtartás vezető elveit, a közvetlenséget, a szóbeliséget, a vádelvet, a nyilvánosságot. Meg vagyok Győződve róla, hogy nem akarja ezeket érinteni, de miért adjuk meg arra a lehetőséget már kifelé is, hogy megint szemünkbe vágják, hogy ime ilyen fontos garanciális törvények megváltoztatását Magyarországon egyszerűen a kormányzatra bizzák. ügy gondolom, semmi egyéb változtatásra szükség nincs, mint az eljárás üteme tekintetében. Gyorsabbnak kell lenni az eljárásnak. Méltóztassék kimondani a törvényben, hogy itt nincs helye vizsgálatnak, vagy legalább kötelező vizsgálatnak, méltóztassék kimondani, hogy nincs helye a szokásos közbenső eljárásnak, a főtárgyalásra való közvetlen idézéssel lehet és kell az ügyeket elintézni, és akkor ez a gyorsaság egy csapásra el van érve. A perorvoslatok tekintetében is nagyon egyszerűen lehet a terminusok rövidre szabásával, egyszerű adminisztrativ utón biztosítani azt, hogy minden ilyen ügyben néhány napon belül végleges, jogerős ítéletet hozzanak és sem a jog alapvető princípiumaival nem jutunk ellentétbe, sem a bűnvádi eljárás elveit kormányzati utón nem kell érinteni. Ferdinandy Gyula igazságügyminister: Nem lehet határidőhöz kötni a bíróság működését. Bernolák Nándor : Nagyon is lehet, méltóztassék megnézni a bűnvádi perrendtartást, az is egész sereg határidőt állapit meg. Ferdinandy Gyula igazságügyminister: De nem itélethozás tekintetében. Bernolák Nándor: Ott van a vádtanács előtti eljárás, ott van a foglyos ügyekben az az intézkedés, amely megkívánja, hogy 48 óra alatt határozzanak. E tekintetben a lehetőség mind megvan, de nem azt mondom, hogy a törvényben tegyük ezt az intézkedést, hanem azt, hogy egyszerű utasítással meg lehet csinálni, hogy az ügyek igen gyorsan menjenek fel egyik bíróságtól a másikhoz és hogy minden nehézség nélkül lehet napokon belül jogerős Ítéleteket kapni, ha erre súlyt fektetünk. E célból nem szükséges odavetni a bűnvádi perrendtartás egész komplexuma tekintetében a módosítás jogát a kormánynak. Két dolog van ezután még, amelyre kitérni óhajtok. Az egyik, ami nincs benne ebben a javaslatban, de amint értesültem, szó van róla ezzel a javaslattal kapcsolatban is és ez a botbüntetés kérdése. Miután ez a kérdés nincs szőnyegen, nem fogom kifejteni részletesen azokat az okokat, amelyek miatt a botbüntetés ellen foglalok állást, (Helyeslés.) csak röviden annyit említek meg, hogy nem méltóztatik ismerni a büntetőjog történelmét — én már 20 éve foglalkozom vele, — annak, aki azt hiszi, hogy botbüntetéssel lehet a kriminalitást letörni. Mondom, 20 évi tanulmányaim alapján állithatom, hogy ez a laikus embereknek naiv feltevése, amely nem támaszkodik az élet megtelő tapasztalataira. Ha azt látnám, hogy ezzel segíteni tudunk, akkor szívesen állnék mellé, bár elvileg a leghatározottabb ellensége vagyok; de hogy akkor, amikor meg vagyok Győződve, hogy ez abszolúte nem segít, magamra vegyem azt a vádat, hogy ebből az egész nagy kataklizmából, amely reánk támadt, azt a tanulságot vonom le, hogy eldurvult balkáni népek institúcióját iktatom be a magyar törvénytárba, arra nem vagyok hajlandó. (Élénk helyes.) Fangler Béla : Yan külföldi példa ! A francia törvénytárban is benne van.