Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-64

A Nemzetgyűlés 64. ülése 1920. évi Junius hó 21-én, hétfőn. 491 méltóztatik tudni, különösen a t. igazságügyminister urnák, hogy óriási különbség van a közt, bogy valakinek egy dologra dologi joga, vagy pedig kötelmi joga van, követelési joga van-e az államnak az elkobzott tárgyak értékére, vagy pedig az államot megilletik maguk az elkobzott tárgyak? Bizonyos megvilágításra szorul azután az elévülés kérdése. A 11. §. első bekezdése szerint t. i. a törvény hatálya három év elteltével megszünnik. Ezzel szemben a 6. §. szerint a magánjogi követelés ugyanazon idő alatt évül el, mint a bűncselekményre vonatkozó bűnvádi eljárás. Az indokolásból kitűnik, hogy a tendencia az volt az eredeti igazságügyministeri szöveggel szemben, amely csak hat hónapot kivan megállapítani, hogy lehetőleg addig lehessen a magánjogi követelést érvényesíteni, amig a bűnvádi eljárás megindítható. Itt azonban az ellenkező véglet következett be, az t. i. hogy most a bűnvádi eljárás már nem lesz megindítható, mert a törvény nem lesz hatályban, de ezért a már hatályban nem lévő törvény értelmében és ennek alapján még mindig lehetséges lesz magánjogi követeléseket támasztani a bűnvádi elévülés határáig. Ez, gondolom, oly fogalomzavar, a magánjogi és büntetőjogi fogalmak oly összekeverése, amely nem kívánatos, hogy a magyar Nemzetgyűlés törvényalkotásában szerepeljen. Itt van azután a 7. §, amelyről meg vagyok Győződve, hogy sem az igazságügyi kormány, sem az igazságügyi bizottság nem készítette oly tendenciával, amily konzekvenciái lehetnek. A 7. § t. i. nem tartalmaz egyebet, mint azt, hogy az egész törvényt az esetek igen jelentékeny részére teljesen hatályon kivül helyezi, így pl. ha valaki engedélyt kap bizonyos tárgyak exportjára, akkor ennél az exportnál a legmesszebbmenő lánckereskedelmet a 1 örvény teljes mértékben megenged. {Mozgás.) A t. igazságügyminister ur csodálkozik ezen, pedig ez a 7. §-ból világosan következik. Ferdinandy Gyula igazságügyminister : Miért fordulna lánckereskedéshez, ha engedélye van a szállításra ? Bernolák Nándor: Nagyon lehetséges, hogy a kivitelre szánt tárgyak összevásárlásánál is előfordul lánckereskedelem. Nem kell ugyanis semmi egyéb, mint kiviteli engedély ; nem a lánckereskedelemre fog engedélyt kérni az, aki ki akarja vinni a tárgyakat, hanem csak a kivitelre, de hogy bizonyos tárgyakat összeszerezhessen, lánckereskedőkhöz fordulhat, ami természetesen károsan hat ki a belföldi áralakulásra is. Ha a törvény megengedi, hogy a kivitelre szánt portékánál a lánckereskedelem is igénybe vehető legyen, bizony a kereskedő szívesen fog oda fordulni, ahol a portékához könnyebben jut hozzá. Előttem egész világos, hogy az igazságügyi kormánynak ez a tendenciája nem lehetett, de a 7. § csak annyit mond, hogy e törvény rendelI kezesei általában nem terjednek ki a kivitel

1 engedély alapján külföldre szállítás céljából történt eladásokra és vásárlásokra, nem terjeszkednek ki tehát a lánckereskedelemre sem, nem terjeszkednek ki az áru felhalmozásra sem. Ferdinandy Gyula igazságügyminister: Tévedés. Bernolák Nándor: Nagyon meg fogom köszönni, ha méltóztatik megnyugtatni engem. Nem terjeszkednek ki általában arra az üzérkedésre, amelyet az 1. §. sulyosan büntet, mert hiszen a 7. § világosan azt mondja, hogy »a kivitel céljából történő vásárlásokra ez a törvény nem terjeszkedik ki«. Már egészen más a 8. §, amelyet szabatosan méltóztatott megszövegezni, amely már t. i. nem az exportra, de az importra vonatkozólag taxatíve kimondja, hogy csak a legmagasabb tájékoztató árak és a közvetítői díjazás tekintetében engedhet kivételeket a ministerium. Ugyanezt kell mondani, nézetem szerint, a 7. §-nál is, természetesen bizonyos körültekintéssel és most már nem az import, hanem az export követelményeinek figyelembevételével. Én a legmesszebbmenőén pártolom ezt a javaslatot és óhajtom annak minél sürgősebben való törvényerőre emelkedését, de épen azért, hogy ne lehessenek kibúvók és visszaélések, fel kell hívnom az igazságügyminister ur figyelmét arra, hogy a 7. § az ő intencióival szemben a törvény hatályának megfeépázásához, érvényesülésének meggátlásához fog vezetni. Y égül méltóztassék megengedni, hogy egész röviden még egy-két elvi kérdést említsek fel. Az egyik, amiről Mikovinyi Jenő t. képviselőtársam már szólott, a 9. § kérdése, amely külön uzsorabíróságot szervez és megengedi, hogy az igazságügyminister a bűnvádi perrendtartástól eltérő szabályokat állapithasson meg az eljárásra, végül pedig ezeknek keretében kizárja a felebbvitelt is. Méltóztassék megengedni, t. Nemzetgyűlés, hogy a leghatározottabban kijelentsem, hogy nincs az a drasztikus, erős eszköz, amelytől visszariadnék, ha az szükséges ahhoz, hogy azt az utálatos fajtáját a kriminalitásnak, amit az árdrágítás jelent, megfékezhessük. (Helyeslés balfelöl,) Nem riadok vissza semmiféle elvnek áttörésétől sem, ha az szükséges arra a célra, hogy a bűnözésnek ezt az utálatos nemét letörjük, yiszont azonban, ha nem szükséges, ha el tudom a célt érni ugy, hogy azokat a hatalmas jogi alapelveket, amelyeknek figyelmen kivül hagyása évszázadok tanúsága szerint mindig és szükségképen súlyos visszaélésekhez vezetett, — mondom, ha el tudom érni a célt anélkül, hogy ezeket figyelmen kivül hagynám, akkor nézetem szerint, a legnagyobb hibát követnénk el, ha ezen alapelveket mégis teljesen figyelmen kivül hagynánk. Az uzsora-biróságnak szervezése újból egy kivételes rendszabály volna. Ismét arra az eredményre vezetne, hogy talán épen a törvényhozó 62*