Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-64

A Nemzetgyűlés 64. ülése 1920. évi június hó 21-én, hétfőn. 483 megsértése !) Ez a szó, keleti Svájc, először egy nagy magyar embertől, Kossuth Lajostól származik. (Zaj és ellenmondások a baloldalon és a középen.) Rassay Károly : Keleti Svájc, mint föderáció ! Giesswein Sándor: önök csinálják s a mos­tani ministerium kénytelen volt helyben hagyni azt, amit mi régebben mondottunk. Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek minis­tere : Nem igaz ! Giesswein Sándor: Bocsánatot kérek a t. Nemzetgyűléstől, — nem én tértem el a tárgytól, hanem a közbeszólók téritettek el attól — hogy én itt előhozom, de néhány rövid szóval reflektálnom kell a közbeszólásokra. Sőt még azt mondom, hogy akkor, amikor a választókeriileteket ugy akarják egymástól elválasztani, hogy pl. Budafokon a ma­gyarok meg a németek külön szavazzanak, — amit ott nagy megbotránkozással fogadtak — ezzel sokkal tovább mennek, mint a keleti Svájc­cal. Menjenek el Svájcba és meg fogják látni . . . Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék a tárgyhoz szólni. Giesswein Sándor : Kénytelen voltam erre a kitérésre ; köszönöm a figyelmeztetést, visszaté­rek a tárgyhoz. Gunda Jenő: A bothoz! (Halljuk! Hall­juk !) Giesswein Sándor: Emiltették itt az angol példát. Angliában igen sok olyan dolog van, ame­lyet utánoznunk kellene, de ne hozakodjunk elő most egy olyan dologgal, ami Angliában ugyan betű szerint ugyanigy van meg, néha-néha alkal­mazzák is . . . Weiss Konrád : Nálunk is csak néha fogják alkalmazni ! Giesswein Sándor : . . . de amelyet ott mind kevésbbé és kevésbbé alkalmaznak a hanyatló statisztika szerint, mert az angolban van egy jó tulajdonság, egy konzervativizmus, mely a régi törvényeket nem dönti fel, sőt Angliában tulaj ­donképen nincs is abrogált törvény. Ott tisztelet­ben tartják a régi törvényeket és hoznak uj törvé­nyeket, amelyek másként intézkednek ; igy las­san-lassan átvezetnek a modern korba, az új­korba, anélkül, hogy valami forradalmi rázkódta­tás történnék. De egészen más dolog az, vissza­menni nálunk egy elmúlt időre, mert ha ezt tesz­szük, akkor csakugyan attól kell tartanunk, hogy mi a reakció vizein evezünk. (Ugy van ! Felkiál­tások balról : A reakció szükséges !) A mi nagyjaink egy idősb Andrássy stb., dezavuálnák ezt a felfo­gást, egy Metternich azonban nagyon örülne neki. Ne kivánjuk vissza ezeket az időket. Ne idézzük vissza azt, aminek elmultát akkor nagy nemzeti lelkesedéssel érték el őseink. Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek minis­tere : Ha a kommunizmusra még reakció sem kö­vetkezik be, akkor hol vagyunk ? Giesswein Sándor : Ez a reakció szükséges volt, de talán már elég. (Felkiáltások balfelől : Az árdrágítóknál helyén van I) Huber János: Nagyon kevés volt! Giesswein Sándor : Az árdrágítás ellen a leg­szigorúbb büntetéseket kivánom, ismétlem, azon a téren, ahol a legérzékenyebb az árdrágitó. (De­rültség és taps balfelől. Felkiáltások : Ez az ! Ezt akarjuk !) Ebben nagyon tévednek az urak. (Fel­kiáltások balról : Dehogy tévedünk ! Látjuk, hogy kapálódznak ellene!) Mert százezer korona fájda­lomdíjért valaki azt a kis verést szivesén eltűri. (Felkiáltások balról : Nagy tévedés !) Kossuth La­jos mondotta annakidején, amikor még betyárvilág volt, hogy mit érünk el a botbüntetéssel. A be­tyárvilág is nagyon kívánatossá tette a botbün­tetést, de Kossuth azt mondta : Mi lett belőle, az, hogy ezek a betyárok bizonyos hetykeséggel azon büszkélkedtek, hogy a botot szisszenés nélkül el­viselik. Rassay Károly : Ezek nem olyan betyárok, nem olyan virtuozusak ! Giesswein Sándor : Ezeknek a betyároknak hozzájuk mért büntetési mód kell. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Nemcsak az árdrágí­tókról van itt szó, hanem egy intézkedésről, amely hivatva van a botbüntetést behozni és nem tud­juk, hova fog ez fejlődni, de talán átmegy az isko­lába, a kaszárnyába és át fog menni még a politi­kai cselekedetekre is. (Ugy van ! jobb felöl.) Azért én azt mondom, hogy a deres egy szimbólum ; a deres eltörlése a szabadság szimbóluma, a deres behozása pedig az igazi reakció, a szabadság meg­fojtanának szimbóluma volna. Aki ismeri a magyar történetet, az értékelni tudja az összefüggést. (ugy van ! jóbbfelől.) Taszler Béla : Normális viszonyok között igen de ma rendkivüli viszonyok közt élünk és rendki­vüli eszközöket kell élebeléptetni. Giesswein Sándor : Tiztelt Nemzetgyűlés ! Mindezek alapján, miután e törvényjavaslatban azt látom, hogy a szociális törvénykezés mesgyé­jére léptünk, a törvényjavaslatot örömmel elfoga­dom, de egyben annak a kívánságomnak is ki­fejezést adok, hogy gyorsabb tempóban menjen előre a Nemzetgyűlés a szociális törvényalkotás terén. Foglalkoztasson bennünket a kormán}?' igazi szociálpolitikai törekvésekkel. Ezért határozati javaslatot terjesztek elő, mely a következőképen hangzik (olvassa) ; 1. Utasitsa a Nemzetgyűlés a kormányt-, hogy a lakásuzsora ellen törvényhozási utón védelmet biztosítson. (Felkiáltások balról : Botot! Derültség balfelől.) Taszler Béla : Egyetlenegy orvosság ! Giesswein Sándor (tovább olvassa) : 2. Uta­sitsa a Nemzetgyűlés a kormányt, hogy az otthoni munkabér minimumát törvényhozásilag szabá­lyozza. 3. Utasitsa a Nemzetgyűlés a kormányt, hogy minél előbb terjesszen be törvényjavaslatot az ipartörvény olyan módú revíziójára, mely a kis­iparost függetlenné teszi a nagytőkétől és számot vet a mai kor szociális és munkásvédelmi követel­ményeivel. (Helyeslés balfelől és a középen.) Ezeket vagyok bátor a t. Nemzetgyűlés szives 61* -

Next

/
Oldalképek
Tartalom