Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-64
484 A Nemzetgyűlés 64. ülése 1920. évi június hó 21-én, hétfőn. figyelmébe ajánlani. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Huber János (szólásra jelentkezik) : Elnök : Milyen címen kíván a képviselő ur szólni ? Huber János: Személyes kérdés címén. Elnök : A házszabályok 215-ik §-ának a) pontja értelmében a képviselő urat megilleti a szó. Huber János: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk/ Halljuk ! balfelöl.) Giesswein Sándor képviselő ur jónak látta én ellenem azt az invektivát idedobni, hogy én a szerkesztésemben megjelenő, egyetlen keresztény német napilapban : a »Neue Post«-ban (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) őt rágalmaztam. Jogom van erre felelni és pedig ugy felelni, hogy a tényállást a t. Házzal megismertessem. 1917-ig ebben a fővárosban nem létezett német nyelven más napilap, csak zsidó. Már régen dolgoztunk azon, hogy ezzel a sok zsidó napilappal szemben, amelyek mérgezték, még pedig — legalább egy pár köztük — a legpiszkosabbjjmódon, a mi német népünk lelkét, egy német nyelven irott keresztény napilapot állitsunk. Ereky Károly : Ez helyes ! Huber János: 1917 augusztus elsején tehát megindult a lap. Különösen egy volt, egy nagyon piszkos kis zsidó lap, amely félt a konkurrenciától. Giesswein Sándor : Meg kell nevezni ! Huber János: Félt attól, hogy elveszti azokat a tömegeket, amelyekre addig támaszkodott. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Amikor összesúgtak abban a szerkesztőségben és azt mondták, hogy »valamit kell tenni ezzel a keresztény lappal szemben, különben elvesziijük a pozíciónkat ; kell fogni egypár katolikus főpapot, akiknek nagy szerepük, * nagy nevük van a közéletben és arra kell őket rávenni, hogy számunkra vezércikkeket írjanak». Én ezt megtudtam, mielőtt ők még elmentek volna azokhoz a főpapokhoz, nevezetesen Giesswein Sándor prelátus úrhoz és Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök úrhoz és mind a kettőt figyelmeztettem, hogy a zsidók jönni fognak és őket arra akarják birni, hogy nekik Írjanak. Prohászka püspök irt nekem egy levelet, amelyben megköszönte a figyelmeztetést. Ereky Károly : Éljen Prohászka ! Huber János: Giesswein Sándor —• ugy emlékszem, a katolikus népszövetség helyiségében' Ernst prelátus ur előtt —• szintén megígérte, hogy nem fog kötélnek állani és mégis mit láttam ? Megjelentek a vezércikkek, már a következő vasárnap ő volt a vasárnapi vezércikkíró és 14-szer egymásután ünnepeken, vasárnapokon a zsidólapban, amely különös dühvel támadott mindig a kereszténység ellen, ő vezércikkezett. Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : A Neues Politisches Volksblatt ! Huber János: A Neues Politisches Volksblatt, igen, a kis piszkos. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ott dolgozott ő ; azt is megtudtam, hogy honorárium ellenében. Én megtettem mindent ; békés utón kétszer interveniáltam nála. Más lépést is tettem, de hiábavaló volt minden. Végre is egy picit megnyomtam a tollat és őt azon a néven neveztem, amelyen kellett neveznem, mert meg kellett védenem a keresztény sajtót. Hát »Auslage Gallach»-nak állítottam oda, akit arra használnak, hogy félrevezessék a keresztény publikumot. Ez kötelességem volt ; a kötelességemet megtettem ; nem rágalmaztam, hanem tényeket állítottam és tényeket biztnyitottam be. Giesswein Sándor (közbeszól'. Nagy zaj). Huber János : Ez az egyik. A másik pedig a keleti Svájc kérdése. Álljunk csak meg itt is. Giesswein Sándor képviselő ur — ugy látszik — ez ellen is állást akar foglalni, mintha ő semmit sem tudna a keleti Svájc kérdéséről. Fel akarom frissíteni az ő emlékezőtehetségét. Emlékezhetik arra, hogy akkor, amikor Károlyiék forradalma —• akikkelő karöltve dolgozott a forradalom előtt, akikkel együtt járt népgyülésezni, Bokányiékkal, Károlyiakkal és a többi nemzetrontóval együtt . . . Giesswein Sándor : Nem igaz ! Huber János :... amikor ez a forradalom elmúlt, akkor egy német mozgalom támadt s ez a német mozgalom kettős volt, még pedig volt egy magyarbarát német mozgalom, amely nem akart tudni az elszakadásról és a magyar állam megbontásáról s volt egy szélső, ultra radikális irányzat Jászi vezetése, illetőleg patronázsa alatt, amelynek igazi vezetője Brandtsch, a hazaáruló szász, elnöktársa pedig Giesswein Sándor volt. Giesswein Sándor : Nem igaz ! (Zaj.) Huber János: Ez igy volt, ezt tudom okmányszerűen bizonyítani. (Zaj.) ö először hozzánk akart csatlakozni, de nem lett belőle semmi. Kezünkben van a levele, amelyben azt mondja, hogy azért nem csatlakozhatik a Bleyer-féle irányzathoz, . . . Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : Mert az nem akarja a keleti Svájcot ! Huber János: ••• mert nem tud létrehozni egy keleti Svájcot. (Zaj.) Már pedig minket Jásziék akkor a börtön ajtajáig üldöztek azért, mert mertünk mérsékeltek maradni, s a börtön ajtajáig üldözték Bleyer ministert is s meg is fenyegették a lapjukban, hogy ezt már le kellene tartóztatni, mint aki ezt a politikát, a Brandsch-féle politikát kalandor-politikának merte jellemezni a Budapesti Hírlapban. Ez a tényállás ; bárkivel szemben bizonyíthatjuk s azért nagyon könnyedén tudjuk ezeket a vádakat megcáfolni. (Zaj.) Csodálkozom, hogy egyáltalában hogyan jut eszébe Gieeswein Sándornak ugy felülről lefelé kezelni az embereket akkor, amikor ilyen múlt van a háta mögött, mert akkor a hallgatás volna a helyén, semmi egyéb. (Zaj.)
