Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-64

482 A Nemzetgyűlés 64. ülése 1920. évi június hó 21-én, hétfon. Nemzetgyűlésen konstatált? k. Hát ha az állam az árdrágító, ki felelős azért ? Ugyebár a ministerek ? Még talán odajutunk hogy a ministereket is meg kell botozni ? ! (Elénk derültség Felkiáltások balfelől : Ha megérdemlik, igen !) Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere: Ha megérdemlik, nem árt ! Giesswein Sándor : En nem vallom azt, amit a múltkor itt hangoztattak, hogy még a haldoklókat sem kell megkimélni. Kimélni kell a haldoklókat. (Zaj.) Amikor én itt felszólalok, épen a magyar géniusz becsületének megvédése érdekében emeltem szót és kifogásolom azt a tendenciát, hogy hozzuk vissza az elmúlt időknek kevésbé örvendetes jelenségeit. Figyelmeztetem a t. Nemzetgyűlést arra, hogy lám, itt ebben a fényes palotában foglalunk helyet, amelyet egy rég elmúlt kornak szép motivumaival építettek. Igen, a mi fényes középkorunknak motívumait mutatja még ez az épület, annak az időnek motívumait, amikor Magyarország gazdag volt, fényes volt, önálló, független, nagy volt és keresztény volt. Homonnay Tivadar: Lesz is nagy és keresztény ! Giesswein Sándor : De mi azért nem elégszünk meg e régi motívumokkal ; ezek mellett a régi motívumok mellett ebben a képviselőházban központi fűtés van, és itt egészen jó meleget érzünk télen s van ebben a képviselőházban jó ventila ci ó is, ugy hogy nyáron szépen hűsölünk itt. íme, ezek nem középkori intézmények, a középkorban ezeket nem ismerték. Ezért én azt mondom : igen, mi itt vagyunk és ez az épület az ő régi diszes szép motívumaival emlékeztessen minket a régi dicső keresztény hagyományra, de ugy, hogy legyenek azokkal összekötve a modern kornak vívmányai. (Taps a jobboldalon.) Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : Ez a modernizmus ! (Zaj.) Giesswein Sándor : Igenis modernizmus. Aki manapság nem ismeri az igazi modernizmust, az nem européer, és aki nem européer, az nem való magyar politikusnak. (Nagy zaj és ellenmondások bal/elől.) Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek mini stere : Ez ma már nem imponál senkinek ! Huber János: A keleti Svájc hirdetője mondja ezt ! Giesswein Sándor : Ha ezt a ministeri szót a külföldön is meghallják, minket magyarokat még jobban le fognak sajnálni, m"nt eddig. (Nagy zaj. Felkiáltások balfelôl : Ez sem imponál nekünk !) Vannak emberek, akiknek semmi sem imponál, csak a kortes-frázisok, amelyeket folyton hangoztatnak. (Folytonos zaj.) Huber János: ön semmiképen! Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : De a deres imponál ! Giesswein Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Kérem önöket, hogy ezt a szegény Magyarországot és ezt a Nemzetgyűlést hagyják meg ugy, hogy a külföld előtt ne veszítse el az egész reputációját. (Zaj.) Taszler Béla: Mit fognak azok felelni rá? Giesswein Sándor : Én nem félek attól. Az én szavaimat nemcsak itt Magyarországon hallják meg, de meg fogják hallani a külföldön is. (Nagy zaj és felkiáltások : balfelôl ; Azért kell jól megfontolni, hogy mit mond!) En jól megfontoltam, de a közbeszólók is gondolják meg, amit mondanak. (Folytonos zaj. Egy hang balfelôl : Megfontoltuk és behozzuk a botot !) Részemről is a legszigorúbb büntetéseket kívánom, de hivatkozom itt egy orosz írónak, Dosztojewszkynek, az emberi lélek legmélyebb ismerőjének szavaira, aki azt mondja, hogy a botozás ragályozólag hat az egész társadalomra. »Az a társadalom, amely —irja — hidegvérrel birja azt elviselni, minden izében meg van mételyezve.« (Zaj a jobboldalon.) Huber János: Nagy államférfiunak fogják hirdetni a zsidók megint ! Usetty Ferenc : Ez még rosszabb, mint a zsidó ! Giesswein Sándor : Hivatkozom egy nagy keresztény pedagógusra, Friedrich Wilhelm Försterre, aki pedagógiai szempontból a botozást szintén feltétlenül kárhoztatandó dolognak tartja. (Zaj a baloldalon.) Huber János: Nem árdrágítókról beszél az ott ! Nem árdrágítókról van szó a pedagógiában ! Giesswein Sándor: A botozással nem fogják az árdrágítást elhárítani. (Zaj és ettenmondások a baloldalon.) A botozás, a deres nemcsak arra megszégyenítő, aki kapja, hanem megszégyenítő arra is, aki kiméri. (Taps a jobboldalon. Zaj és derültség a baloldalon.) Szijj Bálint : Botozni fogják a parasztot ! Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : Azt nem fogják verni ! Abban ott leszünk, hogy ne verjék ! Huber János: Miért jajgatnak csak a zsidók a bot miatt ? Giesswein Sándor: Kérem, itt mindig zsidókról beszél valaki, beszél egy olyan képviselő ur, ha nem csalatkozom, Huber képviselőtársam, aki az ő lapjában folytonosan a legcsunyább rágalmazást követi el . . . Huber János: Ki ellen ? Giesswein Sándor :... és el vagyok készülve arra, hogy azt a jövőben épen velem szemben is fogja folytatni. (Zaj.) Huber János: Ki ellen ? A keleti Svájc hirdetője ellen ? (Zaj a baloldalon.) Elnök : (csenget) : Kérem, ne méltóztassanak egymás ellen ily ekményen harcolni ! (Derültség.) Giesswein Sándor: A keleti Svájcot maga a kormány csinálja meg. Az a nemzetiségi rendelet, amelyet a kormány kiadott, nem más, mint a keleti Svájc hirdetése. (Zaj és ellenmondások a baloldalon és a középen.) Ugy látom, hogy vannak itt olyan urak, akik azt sem tudják, mi az a Svájc és azt sem tudják, mi a kelet. (Nagy zaj és derültség a baloldalon. Egy hang balfelöl ; Ez az egész nemzet