Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-64
A Nemzetgyűlés 64. ülése 1920. évi június hó 21-én, hétfőn. 481 nek, ott nemcsak annak a munkaerejét kell meg fizetnem, aki az illető produktumot előállítja, hanem a közbeeső kapitálisnak a kamatait is. Ezért az államnak, a törvényhozásnak arra kell törekedni, hogy a szövetkezeti intézményt minél nagyobb mértékben kiterjessze. Az erre való törekvést nagyon helyesnek tartom, de véleményem szerint termelőszövetkezeteket is létesíteni kell, hogy azután a fogyasztó és az értékesitő minél szorosabb viszonyba jöjjön egymással, hogy igy a föld termeivényei az ipar termékeivei a legszorosabban összefűzve, a sok közvetítő kiessék. (Helyeslés.) Ez a törvény egymagában nem fog segíteni a bajon. Nekünk szükségünk van egy általános társadalmi szervezkedésre. Szükségünk van arra, hogy megértsük egymást. Iparosnak, földmivelőtermelőnek és kereskedőnek —• akit utóvégre is a mi jelenlegi gazdasági viszonyaink között nem nélkülözhetünk — egyaránt meg kell értenie egymást. Mindenik megtalálhatja igy is a maga tisztességes megélhetését, de lehetetlenné keltenni, hogy egyik a másik rovására garázdálkodhassék és az uzsorába csaphasson át. (Helyeslés.) Midőn mindezeket megemlitem, nem mulaszthatom el, hogy röviden fel ne hivjam a t. Nemzetgyűlés figyelmét az uzsorának egy másik nemére is, tudniillik a lakásuzsorára, (ugy van! jobb felől.) Amig az az iparos a maga szűk műhelyét, azt a napvilágot nem látó szűk udvari szobát, amely az úgynevezett Lichthof tol kapja azt, ami annak a Liehthofnak magának sincs meg, (Igaz! ugy van !) drága pénzen kénytelen megfizetni, addig a maga mnnkájának árába mindig bele kell kalkulálnia ezeket a költségeket is. Szóval itt mindenféle spekuláczió közbejátszik és csak ugy érhetünk el ezen a téren igazi eredményt, ha a törvényhozás az uzsoráskodásnak minden nemét letörni igyekszik. (Helyeslés.) Én az uzsorát a legszigorúbban elitélem, bármiféle formában jelentkezzék is, de azt tartom, hogy minden bűncselekmény és minden bűntett büntetése és maga a bűntett között kell bizonyos okozati összefüggésnek lenni. Olyasfélének kell lenni annak a büntetésnek, hogy mintegy a bűncselekmény természetével egyezzék. Azért emlitem ezt, mert a törvényjavaslatban leplezetten van valami, ami itt a Nemzetgyűlés előtt leplezetlenül kif jeezést talál, az tudniillik, hogy legyen egyszersmind f egy lehető büntetésnem : a botbüntetés. En tisztán csak azért is, mert a keresztényszociális gondolatnak nyilt és határozott kifejezője vagyok (Éljenzés jobbfelöl.) akarok állást foglalni az ellen itt felvetett gondolat ellen, (Helyeslés jobbfelöl. Félkiáltások a jobboldalon : Mi is !) nehogy valaki azt gondolja, hogy a botbüntetés a keresztényszociális gondolattal valami összefüggésben van. (Helyeslés. Mozgás a szélsőbaloldalon.) A büntetés legyen olyan, mint Dante poklában, ahol mindenféle bűnnek olyasféle büntetése van, amilyen ama bűncselekmény természetének megfelel. A büntetés érintse a bűnöst a legérzékenyebb részében, lelkében vagy testében. Ne gonNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. —- ITT, KÖTET. dolják, hogy az árdrágítónak legérzékenyebb része a becsülete, — mert azt mondják, hogy a botbüntetés, a deres az megbecstelenítő büntetés. Nem is az a része a legérzékenyebb, amelyre a botbüntetés méretik, (Derültség.) hanem az ő zsebe, és ezt kell lehető legérzékenyebben érinteni. (Helyeslés.) Ezen a téren vessünk ki mintegy adót, legyen az árdrágító büntetése lehető magas pénzbüntetés, viszonyítva ahhoz a nyereséghez, amelyet elérhet és viszonyítva vagyoni állaptoához. Mert aki egyszer árdrágító volt, arról fel fehet tételezni, hogy sokszor volt árdrágító és hogy vagyonát épen a láncolatos árdrágításokkal szerezte. Gunda Jenő: Azért kell botot adni neki, mert sokszor bűnözött. Giesswein Sándor : Ebben nem látok logikát. Ha én a deres ellen foglalok most állást, ezzel a magyar országgyűlés régi magyar nemzeti tradícióihoz akarok hű maradni. (Taps.) Ebben a tekintetben büszkén tekinthetünk vissza . . . Gunda Jenő: Hogy letörtük a drágaságot! Giesswein Sándor : ... a múlt század 25—45 éveire, amely évek - Magyarország regenerációjának, a függetlenségi gondolatnak mindig kifejezői voltak és amely időben a mi nagyjaink mind egyesült erővel vettek részt abban, hogy a jobbágyvilág emez emlékeit kiküszöböljék. (Zaj a baloldalon.) A deresben van valami szimbólum : a jobbágyságnak a szimbóluma annak a lekötöttségnek a szimbóluma. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a szélsőbaloldalon. Nagy zaj.) Csodálom, hogy egy pap tud a deres mellett állást foglalni, (Folytonos zaj.) mert aki emellett állást foglal, az sem nem magyar nemzeti érzelmű, sem nem igazi keresztény. (Nagy zaj balfelöl.) Huber János: A keleti Svájc hirdetője volt. (Folytonos zaj.) Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ellenkező nézete miatt nem szabad senkitől sem a magyar nemzeti érzést megtagadni. Giesswein Sándor : Hát módosítom : nem hű a mi nemzeti nagyjainknak hagyományaihoz. Gunda Jenő: Zsidóvédelem nem méltó a nemzeti hagyományokhoz ! Giesswein Sándor : Legyen szabad e tekintetben hivatkoznom arra, hogy épen a 40-es években volt a magyar büntetőtörvénykönyv módosítása tervbevéve és akkor az országgyűlés kiküldötte a következőket : Lonovich csanádi püspök, . . . Huber János: Régen volt! Giesswein Sándor: Mailáth György, Teleki József, Eötvös József, Deák Ferenc, Bezerédy István, Beöthy Gyula, Klauzál Gábor, egy tisztán keresztény társaság, tisztán magyar emberekből álló társaság, (Nagy zaj.) Huber János: Más viszonyok voltak azok! (Folytonos zaj. Felkiáltások balfelöl : Nem voltak kommunisták !) Giesswein Sándor : Nem arról van szó, hogy voltak-e kommunisták, vagy nem. A kommunistákat büntessék meg. Azt mondották a múltkor^ hogy a legnagyobb árdrágító az állam. Ezt itt a 61