Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-64

A Nemzetgyűlés 64. ülése 1920. évi június hó 21-én, hétfőn. 479 a zsidókkal összehozza, és azt mondja róla, hogy zsidópárt. Ereky Károly : Sohasem mondtam ilyent l Rupert Rezső : Amilyen érzékenységgel veszi azt, hogy őt a zsidókkal vonatkozásba hozzák, azt hiszem, jogom van nekem is, hogy ugyanileny érzékenységgel vegyem azt, amit ő mondott az én pártomról. Ereky Károly : Rágalmazni nincs joga ! Rupert Rezső: E tekintetben tehát csak kölcsönös szemrehányásról lehet szó és amennyire rágalom volt az, amit én mondtam, mindenesetre kétszeresen olyan rágalom volt az, amit ő mondott pártomról, mert hiszen azt mindenki tudja, tudnia kell, hogy a kisgazdák pártja jellegénél és természeténél fogva zsidópárt semmiesetre sem lehet. Nem a mi pártunk, hanem. Ereky igen tisztelt barátom és pártja is igen szivesen vette a zsidók támogatását odakünn. Ereky Károly : Mikor ? Megint ilyeneket beszél ! Hallatlan ! Szóba se álltam semmiféle zsidóval. Rupert Rezső: En legalább itt a budapesti választásokon láttam, hogy a t. képviselő ur pártja nyilt plakátokon hivta fel a tisztességes zsidókat a szavazásra. Ereky Károly : Ez a baj, hogy ön általánosít. (Derültség jobb felől.) Kétségbeejtő. Rupert Rezső: Igen természetes, t. Nemzetgyűlés, hogy amikor Ereky igen tisztelt képviselőtársam ezt mondta, akkor nekem is jogom volt ahhoz, amit mondtam, mert, amennyire alaptalan volt az, amit ő mondott, legföljebb olyan alaptalan az, amit én mondtam. Ereky Károly : Ez nem megokolás ! Rupert Rezső : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Az egészen bizonyos, hogy vállalkozásával kapcsolatban a Kereskedelmi Bank pénzéről beszélt t. képviselőtársam. A Kereskedelmi Bankot senki sem mondhatja keresztény intézetnek. Annál kevesebb joga van tehát itt a t. képviselő urnák tiltakoznia, mert — mint mondja — már akkor antiszemita volt, már akkor utálta és gyűlölte a zsidókat és mégis bent ült ebben a bankban. T. Nemzetgyűlés ! A naplóból konstatálom, hogy teljesen jóindulatukig és jóakaratukig állitottam be személyét, mert azt mondottam, hogy olyan ember, aki sokszor túlzásba megy, de tulaj donképen nem akar senkit sem bántani, jó értelemben vett politikai bohémnek neveztem. Sajna om, hogy ezt mondtam és ezennel visszavonom. Elhiszem, hogy ő mindent egészen komolyan állit. De akkor nem tudom, hogyan értsem meg az ő működését, mert hiszen érintetlen nagyságokat, akiknek bántása fáj magyar szivünknek, köztük egyik világnagyság, ő egészen kiméletlenül letárgyal. Ha ő ezt komolyan veszi, akkor az ő politikai judiciumáról és politikai erkölcseiről kell hogy nekem is és mindenkinek kedvezőtlen véleménye legyen. Ereky Károly : Szót kérek a 215. §. a) pontja alapján. Elnök : Tessék. Ereky Károly : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Méltóztatnak látni, hogy a legbecsületesebb, a legjobb akarattal adtam itt elő panaszomat és a válasz ez volt rá, amit itt valamennyien méltóztattak hallani. Igazán nem akarom a t. Nemzetgyűlés drága idejét egy percig sem tovább igénybevenni, csak annyit mondok, hogy lehetetlen dolog az, hogy a Nemzetgyűlésen ilyen formán megtámadjuk egymást, (Élénk helyeslés balfelől.) és lehetetlen dolog, hogy megtámadjanak egyes személyeket, mint engem, aki soha nem bántottam Rupert képviselő urat és nem tudom, van-e képviselőtársaim között valaki is, akit én itt valaha megbántottam volna személyében. Mert, hogy a kormány politikáját támadjuk, azt nem lehet a szemünkre vetni, hiszen ez a mi feladatunk ; ezért vagyok ellenzéki képviselő, hogy a kormány politikáját támadjam. És ha a t. képviselő ur most ezen a címen jogot formál magának arra, —amint kijelentette —hogy engem megrágalmazzon azzal, hogy egész életemben zsidópárti voltam és azt mondja, annál rosszabb, ha nem voltam zsidó párti és mégis mertem egy vállalatot alapitani, ez csak fogalomzavarra mutat. Ha valaki Mogyarországon a múltban egy többmilliós vállalatot akart csinálni és a bankokkal tárgyalt, az már a banknak szolgálatában állt, az zsidó érdekeket szolgált ? Hiszen akkor Magyarországon egyetlen ember nem volna, aki tudott volna dolgozni. Épen az a becsületes keresztény magyar nemzeti politika, amelynek célja az, hogy megszűnjön a zsidóság óriási hatalma. Ha ebből kiindulólag ilyen rágalmazó hadjáratot indit, amellyel a t. képviselő ur bizonyára tisztában van, hogy künn a zsurnaliszták hogyan használják fel, •—• azért is teszi —• ismételten ki keli nyilatkoztatnom, hogy ezt a leghatározottabban visszautasítom. (Élénk helyeslés mindkét oldalon.) Elnök : Végre áttérünk az árdrágitási visszaélésekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatására. Szólásra következik ? Szabóky Jenő jegyző : Giesswein Sándor ! Giesswein Sándor : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk I) Az előttünk fekvő törvényjavaslat mindenesetre egyike azoknak, amelyek általános közvágynak felelnek meg, amely mintegy a közhangulatot akarja tolmácsolni és az általános kívánságoknak akar eleget tenni. Ebből a szempontból örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot, mint első, talán kezdetleges lépését egy szociális törvényhozásnak. Nem várok tőle mindjárt valami általános javulást ; de mégis elv van benne lefektetve, amely az eddigi praxissal szakit, azzal tudniillik, hogy az adás-vevés nem pusztán egy magándolog, nem pusztán az eladó és vevő közötti szerződés, hanem az egy általános szocziális vonatkozású dolog. Az úgynevezett lucus a non lucendo, gazdasági liberalizmus felállította ugy a kereskedelem, mint az ipar terén a korlátlan szabadversenyt é3 ennek