Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-64
A Nemzetgyűlés 64. ülése 1920. évi június hó 21-én, hétfőn. 475 jegyzett kérvényét, melyben a magyar vasutak bérbeadása ellen tiltakozik ; a győri keresztény szoczialista vas- és fémmunkások szakszervezetének Waigandt Antal nemzetgyűlési képviselő ur által benyújtott kérvényét a zsidókérdés megoldása tárgyában ; (Derültség. Helyeslés bálfelöl.) a gy őr városi és megyei egyesült keresztény szocziális pártnak Waigandt Antal nemzetgyűlési képviselő ur által ellenjegyzett és benyújtott kérvényét, melyben a keresztény politika elveinek gyakorlati megvalósítására hívja fel a nemzetgyűlést ; ugyancsak a győrvárosi és megyei egyesült keresztény szociális pártnak Hegyeshalmy Lajos nemzetgyűlési képviselő ur által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét az ipartörvény reviziója tárgyában ; végül a győrvárosi és megyei egyesült keresztény szociális pártnak Hegyesnalmy Lajos nemzetgyűlési képviselő ur által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét a termelés fokozása érdekében. A kérvények előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Jelentem a Nemzetgyűlésnek, hogy Fangler Béla képviselő ur napirend előtti felszólalásra kért jogot a vasutak bérbeadása ellen, Sándor Pál képviselő^ ur pedig sürgős interpelláció előterjesztésére kért engedélyt. Én mindkét esetben megadtam az engedélyt. Fangler Béla képviselő urat illeti a szó. Fangler Béla : T. Nemzetgyűlés ! Herrmann Miksát, képviselő társunk folyó hó 9-én interpellációt intézett a ministerelnökhöz, amelyben az államvasutak bérbeadása tárgyában tett kérdést, azonban a kérdésére a mai napig választ nem kapott. A házszabályok 206-ik §-a alapján az elnök úrtól engedélyt kaptam a napirend előtti felszólalásra s ezért az elnök urnák őszinte köszönetet mondok, hogy igy módot és alkalmat ad arra, hogy az ország ebben a kérdésben végre tisztán lásson, ha esetleg választ kapunk a ministerelnök úrtól. Tudjuk az újságokból, olvashatjuk nap-nap után azt, hogy a ministerelnök ur megbizottai és egy francia pénzcsoport megbizottai között állítólag tárgyalások folynak a tekintetben, hogy azállamvasutakat 90 évre az állam bérbeahja. A feltételek között volna az, hogy 250 millió frankot köteles a társaság beruházni. A társaság egyharmad részben magyar érdekeltségből állana ; állítólag két minister is benne volna az igazgatóságban. Azonkívül a francia pénzcsoport — s hangoztatom, csakis a íraneia pénzcsoport — kijelenti, hogy az esetben, ha a sors kedvező fordulata folytán területi integritásunkat visszakapnánk, ezt a franciák casus bellinek nem tekintik. Azonlávül a francia pénzcsopoitnak joga volna a neki nem tetsző tisztviselőket elbocsátani, s ezeket az elbocsátott tisztviselőket az állam aká± nyugdíjjal, akár nyugbérrel, akár végkielégítéssel köteles volna kárpótolni. Herrmann Miksa t. képviselőtársam felszólalásában, illetőleg interpellációjában az indokait a nemzetgazdasági, pénzügyi, politikai, államvédelmi és nemzetiségi szempontokra helyezte. Legyen szabad nekem ezenkívül még néhány indokot felhoznom arra nézve, hogy mily borzasztó veszedelem volna az országra nézve az államvasutak bérbeadása. Az államvasutakkal vonatkozásban lévő üzemek, ugy, mint a budapesti államvasút! gépgyár, amely hatezer munkást foglalkoztatott a háború előtt állandóan (Felkiáltások : Tízezret !) és háromszáz-négyszáz tisztviselője volt, azonkívül a diósgyőri vasgyár és vasöntöde, amely körülbelül 12.000 munkást foglalkoztatott és amelynél a tisztviselők száma meghaladta a nyolcszázat, továbbá a zólyombrezói, a vajdahunyadi, a kudzsiri, azonkívül a győri gyár munkásainak a száma több mint hat-hétezer volt állandóan, a tisztviselők száma pedig 300—400-at tett ki, tehát ezek az üzemek, amelyek az államvasutakkal vonatkozásban vannak, foglalkoztattak 25.000 munkást és több mint 1500 tisztviselőt. Megjegyzem, hogy felszólalásomban mindig a Nagymagyarországról beszélek, a tisztviselők között pedig számitom azokat a mérnököket is, akik ezeknél az üzemeknél alkalmazásban vannak. Az államvasutak saját vonalain és a saját számláján kezelt helyiérdekű vonalakon az 1914— 1915. évi költségvetés szerint állandó alkalmazásban volt tisztviselő 7613, altiszt és szolga 66.918, napibéres 5611, munkás pedig 93117. Ez összesen kitesz 166.482 embert s ha csak három családtaggal számítjuk átlagban és hozzászámítjuk az említett 25.000 munkást és 1500 tisztviselőt, akkor körülbelül félmilliót tesz ki azoknak a száma, akiket ez a bérbeadás érint. Ezek közül az alkalmazottak közül nyugdíjra jogosult 74.531, nyugbéres pedig 98.788. Ehhez járul még az az 1500 tisztviselő és 25.000 munkás. akik szintén nyugdíjra, illetőleg nyugbérre jogosultak. Az államvasutak bérbeadásánál, illetve ennél a tervnél a kormányt feltétlenül az a gondolat vezeti, hogy mivel a két forradalom és a világháború folytán a tekintélyek úgyszólván lerombolódtak és a fegyelem hiányzik, tehát ő módot és alkalmat akar keresni, hogy ezeket a tekintélyeket visszaállítsa és a fegyelmet is helyreállítsa és tudja azt, hogy idegen társaság feltétlenül jobban tudná a tekintélyt érvényesíteni és a fegyelmet helyreállítani mint ő. Azonban ne felejtsük el, hogy az elbocsátott tisztviselők nyugdíja, nyugbére és végkielégítése az államot fogja terhelni s ez olyan horribilis összeget tesz ki, amely a mi rettenetes deficzittel végződő költségvetésünket tisztára illuzóriussá terűmé. Ha azt tekintjük, hogy ez az idegen pénzcsoport az elbocsátásokat nem tisztán egyéni szempontból és nem is csak üzleti szempontból, hanem legtöbbször besugások alapján és nemzetiségi szempontból is fogja végezni, akkor kétségbe kell esnünk, hogy hány tiszt60*