Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-63
À Nemzetgyűlés 63. ülése 1920. évi június hó 18-án, pénteken. 465 bizottság — amelynek tagjai hivatalos közegek, mert mind állami tisztviselők, — hivatalos 'kommünikéje arról, hogy a közélelmezésügyi minister válasza nem fedi a valóságot. A legnagyobb tisztelettel kérem, méltóztassék a mélyen tisztelt kormánynak nekem arra módot adni, hogy ennek az anarchisztikus tünetnek végre vége vettessék és a tisztaságra törekvő hallgatás, diskréció és jóakarat, amellyel én az ügyet kezeltem, honoráltassék avval, hogy végre valahára egyenes férfias, tisztességes választ kaphassak ebben az ügyben. (Helyeslés balfelöl) • Elnök : A t. képviselő ur felhivott engem arra, hogy intézkedjek arra vonatkozólag, hogy a földmivelésügyi minister ur a választ az ő interpellációjára megadja. A házszabályok 204. §-a csak annyit tartalmaz, hogy a minister 30 nap leforgása alatt tartozik nyilatkozni az interpellációra, azonban semmiféle ingerenciát nem biztosit az elnöknek arra, hogy felszólíthassa a ministert, hogy a választ tényleg megadja. Csak a háznak van joga ilyen határozatot hozni, ennek azonban bizonyos formalitásai vannak. (Helyeslés.) Szmrecsányi György képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján kért szót! Szmrecsányi György : T. Nemzetgyűlés ! Tegnapi beszédem folyamán, amikor közbeszólások özöne indult meg, Rupert t. képviselő ur is közbeszólt, amit én nem értettem meg. Miután beszédem azon részéhez érkeztem el, amelyben a hadseregről és a hadsereg r szerepléséről akartam szólani, kapcsolatban az Ébredő Magyarokkal szemben tett intézkedésekkel, abban a megGyőződésben voltam, hogy Rupert képviselő ur arra vonatkozólag szólt közbe. Én a vidéken voltam akkor, amikor ő azt a bizonyos felszólítást tette, amelynek hadseregellenes célzat imputáltatott, amiről én csak hirlapilag értesültem. így használtam azt a kifejezést, hogy ő defaitista beszédet mondott. Miután azonban megGyőződtem arról, hogy a képviselő ur beszédében defaitizmusnak egyáltalában nyoma sem volt, engedje meg a t. Ház, hogy efelett legőszintébb sajnálkozásomat fejezzem ki. (Általános helyeslés.) Elnök : Rupert Rezső képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján személyes kérdésben kért szót. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlési Nem az előttem szóló Szmrecsányi György igen tisztelt képviselőtársam szavai késztetnek engem felszólalásra, mert ettől egészen függetlenül határoztam el azt, hogy személyes kérdésben felszólalok ma azért, hogy én itt bizonyos expiaciót adjak annak, akit tegnap én akaratomon kivül, de jóhiszemüeen talán megbántottam. Hogy én ma mégis utána szólalok fel, egészen véletlenség. Semmiféle junktimot nem engedek felállítani akörül, hogy rám vonatkozólag tesz valaki valamilyen expiai ó nyilatkozatot vagy sem, mert ha én a magam tévedésére utólagosan NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — III. KÖTET. rájövök, azt hiszem, mint ennek a Háznak minden tagja, mindentől függetlenül — még akkor is, ha az engem ért sérelemért reparációt nem kapok — kötelességemnek tartom, hogy a magam tévedését helyreigazítsa m. (Helyeslés.) Ez a tévedés abban áll, hogy tegnap feltárván a feldbachi viszonyokat, ecsetelvén azt a nyomorúságot és szenvedést, amelyben az ott internáltaknak része volt, azt a hibát követtem el, hogy mindezekért Szmrecsányi György igen t. képviselőtársamat tettem felelőssé. A dolog ugy áll, hogy amit elmondottam, az objektiv lelet, amelynek én is szenvedő alanya voltam. Nemcsak én állitom ezt, de maga Szmrecsányi György igen t. képviselőtársam is megerősiti ; nem ma épen, de valahányszor erről a kérdésről beszélt, maga is mindig ugy nyilatkozott arról a helyzetről, amint én azt tegnap előadtam, hogy bizony az szenvedés, kálvária volt. Az, hogy ezeket a tényeket az ő személyével összeköttetésbe, kapcsolatba hoztam, felületes látszaton alapult, amint utólag megGyőződtem. Igen t. képviselőtársam, aki akkor szintén ott, azon a környéken élt és akinek egészen más szerepe, külön rendeltetése volt, nagyon természetesen nem élhetett velünk együtt a lágerban ; hanem ő, hogy fontos misszióját teljesithesse, külön élt, jobb helyen élt és ez a helyzete hozta magával, hogy az ő életmódja és a mi életmódunk között különbség volt, mert neki lehető volt az, hogy maga gondoskodjék magáról, hogy tisztességes vendéglőből elláthassa magát, öt nem csukták le, mert neki egy külön missziója volt, amelyet különben nem is tudott volna teljesíteni. Az tehát, amiről tegnap szóltam, látszat volt csupán. Ma, épen Szmrecsányi György t. képviselőtársamnak a jóvoltából, hozzájutottam ahhoz, hogy én annak az időnek a titkos irataiba, okmámányaiba betekinthessek. Ezek az okmányok nem olyan természetűek, hogy a nyilvánosság előtt tárgyalhatók lennének. De annyira eloszlatnak minden kétséget, hogy én itt ezekre a bizonyítékokra, ezekre az okiratokra támaszkodva kénytelen vagyok megállapítani — férfias kötelességem megállapítani—-, hogy Szmrecsányi György igen t. képviselőtársamat a körül, hogy ott a lágerban ezek a bajok, ezek a mizériák megvoltak, nemcsak nem terheli felelősség, hanem ellenkezőleg az igazság az, hogy a maga részéről mindent elkövetett ezek megszüntetésére. Vismajorszerü akadályok álltak annak útjába, hogy ez az akciója sikerüljön, de Szmrecsányi György t. képviselőtársamat az az érdem illeti meg, hogy a legbuzgóbban igyekezett azokon segíteni, nemcsak fáradságot, hanem egyéb más értékeket is áldozva igyekezett az ott internált tiszteken segíteni. Ezért kötelességem nemcsak az én tegnapi tévedésemet sajnálattal visszavonni és azt tisztán egy s ubjektiv megállapításnak minősíteni, hanem egyúttal igazán kötelességem köszönetet mondani neki azért, hogy ő annak idején ott a mi dolgunk59
