Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-63

A Nemzetgyűlés 63. ülése 1920. keresik a nagy gyermekhalandóság okát, ugy azt ebben is meglehet találni. Egyre megy az, hogy 7 koronáért veszek-e egy felhigitott liter tejet, vagy 18—20 koronáért teljesen jó tejet, mind a kettő árdrágitás, Gyermekgyilkosok ezek épugy, mint ahogy vérszopó piócák a többiek. (Egy hang balról : Gazemberek ! Akasztófát nekik!) Ugyancsak az indirekt árdrágitás fogalma alá venném a provizió fejében való szállítási és egyéb engedélyek kijárását, amely proviziót a kereskedő beszámít az árucikk árába. (Helyeslés. ) Továbbá ki kellene terjedni a törvényjavaslat hatályának mindazokra is, és pedig a legszigorúbban, akik az árut túlfizetik. Ebben azt gondolom, a kényszerűség folytán eddig tulajdonképen többé-kevésbé valamennyien bűnösök vagyunk. De a kényszer vitte rá az embereket. Amennyiben módunk volna mindenkit sújtani, önmagunkat is, akkor az árdrágításnak legközelebb fekvő forrását t. i. a vevőt vághatnók el az árdrágítótól. Továbbá kérlelhetetlenül kellene sújtani és külön paragrafust alkalmazni azokra, akik az árdrágítót a büntetés alól való kibúvásra segítik. Tehát tegyük fel . . . (Egy hang balfelöl : Akkor az ügyvédek nagy bajba kerülnek.) Nem arra az esetre értem, hogy ha az ügyvéd védőbeszédet tart, — hanem értem az összes többi megfizetett szivességeket és mindenféle közbenjárásokat, vagy pedig — mondjuk — az olyan orvosi bizonyítványokat, amelyeket kiállítanak, hogy a botbüntetés ne legyen végrehajtható, vagy bármiféle más ilyen manipulációkat. Szóval összefoglalván rövid felszólalásomat — szükségesnek tartanám, hogy ez a törvényjavaslat, amikor megvalósul, tényleg mint egy átmeneti eszköz, gyorsan, hathatósan és mindenkire kiterjedően alkalmazható legyen. Mert különben, ha nem tudjuk megnyugtatni azt a már teljesen türelmetlenné vált közvéleményt ( Ugy van ! Ugy van! bal felől) és hogy ha nem tudjuk lecsillapítani azokat a milliókat, akikben már kitörni készül a keserűség, akkor félnünk kell, hogy ujabb nagy rázkódtatásoktól aligha tudjuk az országot megmenteni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ferdinandy Gyula igazságügyminister : Peszszimista ! Schlachta Margit: Ezeket a módosításokat feltételezvén, a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps balfelöl.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem ! (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Lingauer Albin képviselő ur a házszabályok 204. §-ához kért szót. Lingauer Albin : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni nekem, hogy a házszabályok 204. §-ában gyökerező jogomnál fogva némely évi június hó 18-án, pénteken. 463 kérdések tisztázását vigyem a mélyen t. Nemzetgyűlés elé. Előrebocsátom, hogy a lehető legobjektivebb formában és semmi más szándék által nem vezetve, mint hogy félreértések tisztáztassanak, hozom az ügyet a Nemzetgyűlés szine elé. Március 22-én interpellációt nyújtottam be a pénzügyminister, a közélelmezésügyi minister és a földmivelésügyi minister urakhoz, ennek nyomán annak idején parlamenti vizsgáló-bizottság küldetett ki, amelynek munkássága folyamatban van. Az interpellációra választ eddigelé csak a közélelmezési minister úrtól kaptam és pedig olyan választ, amelyet teljesen kielégitŐnek találván, tudomásul vettem. Méltóztassék nekem megengedni, hogy már most ezzel kapcsolatosan bizonyos házszabályellenes állapotnak a szóvátételére vegyek magamnak alkalmat. Interpellációm alkalmával ugyanis a földmivelésügyi minister ur a napló tanulsága szerint ezt mondotta : »Aktuálissá ezt az ügyet csak a választássok tették, ugy mint a jelenlegi interpellációt is a választások tették csak aktuálissá.« Utána felolvasott a földmivelésügyi minister ur egy levelet, amely azt mondja (olvassa): »Politikai okokból, főleg a tiszántúli választásokra való tekintettel nagyobbszabásu akció készül Rubinek minister ur ellen.« Az interpelláció tehát ugy állíttatott be annak idején, mint állítólag egy olyan bomba, amelynek a kisgazdapárt alatt a tiszántúli választások előtt kellett volna felrobbania. Miután a földmivelésügyi minister ur is hajlandó volt a dolognak olyan színezetet adni, mintha ez a tény személye ellen irányuló hajsza volna, kötelezettnek éreztem magamat arra, egyrészt a jóizlés, másrészt a parlamenti illem, harmadszorban a politikai etika szempontjából, hogy ennek az interpellációnak tárgyalását ne forszírozzam. De nem engedtem meg magainnak egyetlen sornyi sajtó közleményt sem az egész idő alatt. (Felkiáltások balfelöl: Ez igaz!) Egyetlen szóval nem forsziroztam az interpellációra adandó választ. Megtörtént az, hogy képviselőtársaim tudtom és megkérdezésem nélkül ebben az ügyben bizonyos megjegyzéseket engedtek meg maguknak. A leghatározottabban felkértem őket, hogy méltóztassanak ennek az ügynek megbeszélésétől tartózkodni, mert ezért az erkölcsi felelősséget egyedül kívánom viselni. Annak ellenére, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság munkája kissé lassan indult, — ami tökéletesen érthető volt, mert hiszen nagymennyiségű anyagot kellett beszereznie — magam mondom, nem tartottam fontosnak a sürgetését, nehogy a tiszántúli választások előtt az ügy újra szőnyegre kerülvén, a tiszántúli választások úgyis kissé izzó hangulatát elmérgesitse vagy pedig ugy látszhassék, mintha heccanyagot akarna az a választásba belevinni. Nagyon hálás volnék, ha a t. kisgazdapárt képviselő urai méltóztat-