Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-63

462 Á Nemzetgyűlés 63. ülése 1920. évi június hó 18-án, pénteken. Schíachta Margit: ... hanem köztudomású az is, hogy akárhány esetben és akárhány he­lyen nemhogy lemaximálnák, hanem felmaximál­ják a még szokásos árakat is. Az is teljesen kétségtelen, amit báró Szterényi József t. képviselő­társunk mondott, hogy mindenki drágit, vagyis, hogy a drágitás minden irányban történik. Rend­kívüli nehézsége az ármegállapitó-bizottságnak, hogy amikor az egyik árat le akarja szorítani, ugyanakkor, mint hinárba, folyton beleütközik a többi nagy árakba. A gabonaárakat nem le­het leszorítani, mert magas a szén ára, a szén­nek magas árat kell megállapítani, mert magas a tarifa, az ipari munkás magas árakat követel, mert magas az élelmicikkek ára és igy tovább. Az ármegállapitó-bizottságnak tehát a legerélye­sebb és minden vonalra kiterjedő egyszeri ár­megállapítást és árleszoritást kellene eszközölnie, mert máskép folyton a kezén lesz ez a vas­kapocs, hogy az egyik magas ár megakadályozza a másik ár leszoritását. Ezekben az árvizsgáló-bizottságokban hozzá­értő szakembereken kivül praktikus nőknek a közreműködését is nagyon szükségesnek és jó­nak gondolnám, (Helyeslés.) akik azután, mint joghatósággal felruházott árvizsgálók is működ­nének a vásárcsarnokokban, sőt az üzletekben is. Épen azért, hogy végrehajthatók legyenek az árdrágítók elleni intézkedések, szükségesnek tar­tanám, hogy ily áruuzsora ügyekben való bírás­kodás állandó permanenciában legyen, esetleg minden elöljáróságnál. Szóval a törvényjavaslat lényegét látnám abban, hogy stante pede sújt­hasson az az intézkedés, mint villám a kék égből., Áttérve a botbüntetésre : félnünk kell attól, hogy a botbüntetésnél attól kell félnünk, hogy épen a legraffináltabb lánckereskedők fognak alóla minden módon kibújni tudni, . . . B. Szterényi József : Természetes ! Schlachta Margit : ... az esetben, ahhoz a fel­tételhez kötjük, hogy orvosi bizonyítvány kell ahhoz, hogy a botbüntetés alkalmazható legyen. Kerülnünk kell mindenféle ilyen egérutra a lehe­tőséget és kell hogy az orvosi vélemény a bot­büntetést legfeljebb csak elodázhassa, mert nem létezhetik olyan gyenge ember, még egy hal­dokló sem, akinek a botbüntetés valamilyen alakban kiszolgáltatható nem volna. (Élénk de­rültség és taps.) Homonnay Tivadar: Legfeljebb patikát, de orvost semmi körülmények között sem. Schlachta Margit : Még egy másik veszélyes hiánya is van ennek a javaslatnak és talán kissé meglepően fog hangzani, hogy azt én teszem szóvá, t. i. az, hogy tisztán csak a férfiakra terjed ki. (Derültség és taps.) Nagyon jól tud­juk, hogy a legveszélyesebb árdrágítók nem az agglegények szoktak lenni és ha megvan ez az egérút, akkor egyszerre arra a meglepő ered­ményre fogunk jutni, hogy az összes láneoláso­kat és árdrágításokat nem a férfi, hanem a nő csinálja. (Derültség. Ugy van!) Épen azért, bár hálásan veszem tudomásul az én táborom nevé­ben, hogy a törvényjavaslat a nőkkel szemben olyan előzékeny, mégis, a közérdek és igazság szempontjából szükségesnek találom, ha nem is ilyen, de annak teljesen megfelelő alakban a nőkre való kiterjesztését is, hogy az árdrágító gazember — mert akár férfi, akár nő, aki drágit, az gazember — a saját testén jól meg­érezze a büntetést. (Mozgás.) Budaváry László : Állítsák pellengérre ! Rubinek István: Teljes egyenjogúság! Schlachta Margit : Hiszen az egész törvény­javaslatnak az volna a célja, hogy gyors hatása legyen az egész társadalomra. Drozdy Győző : Nőt még virággal sem szabad megütni ! Schlachta Margit: Szükségesnek tartanám, hogy a vásárcsarnokok és piacok közelében nyilvános pellengéreket állítsanak fel, ahol stante pede kalodába kerülnének a feljelentett, kicsiny­ben és nagyban drágítok. Budaváry László : Ez a helyes ! Gyönyörű szép virágok teremnének ott! Schlachta Margit: Nagy hiányát látom a tör­vényjavaslatnak továbbá abban, hogy ír,is terjed ki kellőképen az indirekt árdrágítókra. így pl. szükségesnek tartanám az árdrágítás fogalmi körét kiterjeszteni abban a szellemben, amelyben Csukás képviselőtársunk beszélt. A hamis mérés­nek pl. nem volna szabad a mai körülmények között a csalás vagy kihágás fogalma alá esni, mert aki drágában ad el, az ma épugy drágit, mint az, aki a megállapított összegért kevesebb mennyi­séget ad. Hogy a közönség az ilyen károsodás ellen védve legyen, fel kellene állítani a községi mérlegeket az áruforgalmi központokban vagy más könnyen hozzáférhető helyeken, amennyiben pedig egy kereskedő ellen többször merül fel a vád, hogy hamisan mér, ha mindjárt kisebb mértékben is, akkor a mérlegmesteri intézményt kellene ott meghonosítani. Két nappal ezelőtt hallottunk indítványt, hogy azokban a szénkereskedésekben, ahol vissza­élések fordulnak elő és a szénadagot nem a jelentkezések sorrendjében adják ki, hanem többet juttatnak a zsidóknak, ha mindjárt később jelentkeztek is, menekült tisztviselőket kellene alkalmazni annak ellenőrzésére, hogy az elosztás igazságosan történjék. Nagyon indokolt volna az ilyen hamisan mérő üzletekben is a kereskedő rezsiszámlájának terhére beállítani ilyen ellenőrző menekült tisztviselőket. Ugyancsak az árdrágítás fogalma alá kellene vonni minden olyan manipulációt is, mint amilyen a tej hígítása. Nemrégiben beküldöttem az egyik tejcsarnokból eredő, nem a városi, hanem a köztisztviselők fogyasztási szövetkezetének egyik várbeli fiókjából eredő tejet szakvélemény végett az analizáló intézethez. Teljesen felhígított, egészen erőtlen tej volt ez. Amúgy is csak két decilitert kaphatnak a csecsemős anyák. Es ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom