Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-63
À Nemzetgyűlés 63. ütése 1920. Lehet-e az, hogy a saját gazdaközönségéyel szemben azt a hasznot állítsa be, amelyet mi nem engedünk meg a kereskedőknek az árdrágításról szóló javaslatban. B. Szterényi József : Ez agy van ! Nagy János (tamási) : Majd alkalmazzuk a botbüntetést az államra! Csukás Endre : De árdrágító az állam más tekintetben is. így pl. a só tekintetében. Biztos tudomásom van arról, hogy Pest megye több ízben kérte sóval való ellátását. Folyamodtak több ízben a kormányhoz, de minden kérésük haszontalan volt. Yégre, amit az állam nem tudott megadni, azt megszerezte Pest megyének egy élelmes kereskedő és mikor az állam megszabta egy ministerelnöki rendelet folytán a só árát 44 koronában, ugyanaz az élelmes kereskedő megszerezte azt 100 koronás árban. Midőn pedig azt a kereskedőt feljelentették, a közélelmezésügyi minister ugy döntött, hogy igaz, hogy van egy ministerelnöki rendelet, amely a sónak az árát 40 koronában szabja meg, de bizonyos esetekben a közélelmezésügyi ministeriumnak joga van a ministerelnökségnek ezt a rendeletét feloldani és más árat szabni meg. Hát kérdem én, ki volt az árdrágító ? Ugyebár, maga az állam ? B. Szterényi József : Ez szentszék ! Csukás Endre : Az árak nivellálására, illetve csökkentésére egyedül csak a szövetkezet képes. Ezért a szövetkezeteknek minél jobban kell terjedni, minél szakképzettebb embereket kell a szövetkezetek számára nevelni, mert ezek a szövetkezetek lesznek a biztosítékai a későbbi legitim kereskedésnek. (Helyeslés.) Kerekes Mihály : Minden községben fel kell állítani ! (Felkiáltások -. Városokban is !) Csukás Endre : Hogy az árdrágítók ellenőrzése óriási feladat és hogy az óriási nehézségekbe ütközik, ezt készséggel elismerem. De lehet-e az árdrágítókat kellőkép üldözni és az árdrágítást kellőkép ellenőrizni akkor, amikor az árdrágítók ellen jelenleg csak egyetlen szerv működik Budapesten, ez a szerv pedig áll jelenleg egy detektivfelügyeloből és két detektivből? Csoda-e akkor, hogy az árdrágítás vigan folyik tovább ? Bátorkodom még szólni az árdrágítókra kirovandó egyik büntetésnemről, a botbüntetésről is. Igen-igen sajnos, hogy a botbüntetést némely esetekben be kell hozni. De a botbüntetés behozatalától én nem félek, mert a botbüntetés alkalmazása független magyar bíróság kezében lesz, (Ugy van ! balfelől) egyévi hatálylyal bir ennek a büntetésnek az alkalmazása és én bízom abban a független magyar bíróságban, hogy ezt a büntetést csak végső esetben, csak ott alkalmazza, ahol elrettentésül szolgálhat. (Ugy van ! a baloldalon.) Igaz, hogy a botbüntetéssel nem érünk teljesen célt ugy, ahogy a törvényben kontemplálva van, t. i. a nyilvánosság kizárásával. Mert nem évi június hó 18-án, pénteken. 461 a fizikai fájdalom hat tettesre, hogy többé ne kövessen el ilyen büntettet, hanem a nyilvánosság előtt való megszégyenítés, az erkölcsi megszégyenítés hat visszariasztólag. Ha a nyilvánosság előtt hajtatnék végre ez a büntetés, bizonyára lenne ott akkora közönség, mint a Vígszínházban, avval a különbséggel, hogy az nem a Vígszínház bársonyszékeinek a közönsége volna, hanem kopott, foltozott ruhájú napszámosokból, kizsarolt tiszviselőkből állna, ezek a kategóriák néznék végig azt az erkölcsi megszégyenítést és ők éreznének magukban elégtételt. A büntetésnél a fizikai fájdalom okozása brutalitás, ellenben az erkölcsi megszégyenítés nagyon, de nagyon sokszor javítólag hat. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! A midőn ezen hiányok ellenére is én a magam részéről és pártom nevében is elfogadom ezt a törvényjavaslatot, kijelentem még azt, hogy mi ennek a törvényjavaslatnak minél erélyesebb és minél gyorsabb végrehajtását kérjük, mert itt van most már az utolsó perc, hogy tenni és erélyesen alkotni kell és hogy helyét, hivatását mindenki a legnagyobb eréllyel töltse be. (Élénk helyeslés.) Elnök : Szólásra ki következik ? Bródy Ernő jegyző : Schlachta Margit ! Schlachta Margit: T. Nemzetgyűlés! {Halljuk! Halljuk !) Az árdrágítók elleni törvényjavaslatra az egész társadalom ugy vár, mint a szomj azástól már majdnem elepedő ember vár egy pohár vízre. De nagyobb csalódást nem fogunk okozhatni a társadalomnak, mintha ez a törvényjavaslat oly formában fog megvalósulni, amelynek folytán annak kedvező hatását a legrövidebb idő alatt mindenki érezni nem fogja. Mint a törvényjavaslatból látjuk, tisztán átmeneti intézkedésről van szó, hiszen az egész törvény három évre kontempláltatik. De épen, mivelhogy ilyen átmeneti valamiről van sző, annak olyan finom és gyorsan kezelhető borotvaélü késnek kell lennie, amelyet nagyon gyorsan lehessen alkalmazni, úgyhogy e tekintetben, azt hiszem, teljesen csatlakozhatom Rubinek István t. képviselőtársunk véleményéhez, amidőn ő azt kívánja, hogy minden megtétessék abban a tekintetben, hogy a törvény keze gyorsan sújthassa azokat, akik elég szívtelenek ahhoz, hogy embertársaiknak végső nyomorát kihasználják a maguk meggazdagodására. De, hogy ez a törvény teljesen és megfelelően alkalmazható legyen, annak előfeltétele az, hogy az ármegállapitóbizottságok jobban működjenek, mint ahogy eddig működtek. (Ugy van! Ugy van!) B. Szterényi József: Nagyon helyes! Schlachta Margit : Teljesen a köztudatban van, hogy azok nemcsak hogy teljesen bizonytalan alapon állanak és nem tudják, hogy tulajdonképpen mit vegyenek az ármegállapítás mértékéül . . . B. Szterényi József : Ez a punktum saliens !
