Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-62

440 A Nemzetgyűlés 62. ülése 1920, évi június hó 17-én, csütörtökön. Meg akarom állapítani a következőket. Amióta a nyomozó különítményeket megszüntették, azóta ehhez hasonló nyomtatványok találtatnak a kaszárnyákban, postaszekrényekben és osztatnak ki a nép között : (Halljuk ! Hallj uh ! balfelől.) Méltóztassanak megengedni, hogy felolvassam. (Zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Szabó István (sókorópátkai) kisgazdaügyi minister : A tegnapi esti pártértekezleten felolvastuk. Ismerjük már ! Foglalkoztunk vele ! Szmrecsányi György (olvassa) : »Az ötesztendős emberirtás után magyarok, akik a háborút rendezték, . . .« (Folytonos zaj.) Meskó Zoltán : Kár a jegyzőkönyvbe bevenni ! Ne propagáljuk mi is. Szabó István (sókorópátkai) kisgazdaügyi minister: Zárt ülésbe való, nem ide! (Nagy zaj. Felkiáltások jobbfelöl : Nem kell felolvasni !) Szmrecsányi György : Ha az urak azt hiszik, hogy ne olvassuk fel, nem fogom felolvasni. Szabó István (sókorópátkai) kisgazdaminister : Mi már ismertettük a pártértekezletünkön. Tessék önöknek is ismertetni zárt ülésen. Szmrecsányi György : Itt van továbbá egy másik ilyen röpirat, amelyet szintén nem fogok felolvasni, csak konstatálni kivánom azt, hogy amikor nekem átadattak, azt hallottam és pedig komoly és illetékes helyről, hogy ezek a röpiratok azelőtt egyáltalán nem voltak forgalomban, hanem most néhány nap óta találtatnak a kaszárnyákban és az ipari munkások között s odakint a vidéken is osztogatják. Ebben én ma bizonyos összefüggést látok azzal, . . . Rupert Rezső : Borzasztó gonosz összeállítás. (Zaj.) Szmrecsányi György : . . . hogy a karhatalom nem elegendő arra, hogy minálunk a rendet fentartsa. (Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) Engedelmet kérek, azt hiszem, itt sem fogok senkinek az ellenmondásával találkozni, amikor azt mondom, hogy nekünk nemzetgyűlési képviselőknek és mindenkinek az a hivatásunk, kötelességünk a haza és a keresztény magyarság iránt, hogy a nemzeti hadsereggel szemben a legteljesebb lelkesedéssel viseltessünk. (Zajos általános helyeslés.) Szabó István (sókorópátkai) kisgazdaminister : Ebben találkozunk egymással, (ugy van ! ugy van! jobb felöl.) Rupert Rezső: Örökké nyitott ajtókat dönget. Rassay Károly : Mindig ezt prédikálják. (Folytonos zaj.) Ebben egyetértünk. Meskó Zoltán : Erdemeket akar szerezni ! Minden becsületes magyar igy vélekedik. Szabó Sándor; A nemzeti hadseregnek mindent. De az Ébredő Magyarok nem vindikálhatják. (Zaj balfelől.) Balla Aladár : A nemzeti hadsereget mi követeltük négy évtized óta, mi, függetlenségiek. Lingauer Albin: Szegeden is? Balla Aladár: Természetesen ott is. Megalkottuk a hadsereget, amikor az urak Bécsben voltak! (Zaj.) Lingauer Albin: Igen!? En máskép vagyok értesülve! (Nagy zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. Szmrecsányi György : Bemutatom, hogy az Ébredő Magyarok egyesületei részéről a következő helyekről jöttek tiltakozó táviratok -* ezek a táviratok itt vannak — az ellen a bánásmód ellen, amelyben részesítették őket: Kisújszállás, Kiskunhalas, Kalocsa, Abony, Orosháza, Szeged, Kiskőrös, Debrecen, Martonvásár, Dunavecse, Hajdúnánás, Cegléd, Balassagyarmat, Balatonfüred, Békéscsaba, Hajdudorog, Keszthely, Csorna, Eger, Jászalsószentgyörgy, Hódmezővásárhely, Hajdúszoboszló, Celldömölk, Mezőtúr, Nagykőrös, Rákosszentmihály, Fülöpszállás, Jászladány, Gryőr, Gryoma, Szolnok, Kiskőrös, Solt, Kerekegyháza, Kiskunfélegyháza, Kunszentmiklós, Szegvár, Székesfehérvár, Sopron, Aszód, Budafok, Kisszentlászló, Törökszentmiklós, Jászszentlászló, Vác, Szalkszentlászló, Pápa, Nagykáta, Tatabánya. Bemutatom f még ezzel kapcsolatosan, t. Ház, — Kun Árpádnak, a mezőTuri Ébredő Magyarok Egyesülete elnökének jegyzőkönyvét, amelyben bejelenti, hogy folyó hó 16-án Nagy József rendőrfőkapitány megjelent hivatalában, oda Egan mostani jásznagykunszolnokmegyei főispán táviratát magával vitte és az egyesület hivatalos lapját, vagyonát és összes irományait lefoglalta. (Zaj és mozgás.) Weiss Konrád : De már előbb megfélemlítette a főispán. Szmrecsányi György: »Kijelentem, — mondja a jegyzőkönyvben — hogy csoportomnál semmi néven nevezendő olyan tünet sem állt elő, aminek következtében a feloszlatás indokolt- lett volna. A csoport munkáját szervezett erővel, a legkomolyabb alapon végezte és sem a csoport vezetőségének tudtával, de még egyéni akció sem történt semmi olyan, ami atrocitást idézhetett volna elő.« Tehát szórói-szóra ugyanaz az eset, t. Ház, mint a debreceni. Ugyanez történt Gyomán. Gyomán a főszolgabíró rendeletet kapott, hogy az alispáni rendelet értelmében az összes helyi egyesületeket oszlassa fel. A belügyminister urat megkérdeztem, van-e itt feloszlatásról szó. A belügyminister azt mondotta, hogy nem feloszlatásról, hanem vizsgálatról van szó. Engedelmet kérek, ott, ahol vizsgálatra nincs ok és nincs konkrét panasz, miért zaklatják fel a népet, és miért hoznak olyan dolgokat közébük, amelyek a legnagyobb nyugtalanságot keltik? Megmondhatom őszintén, nyíltan, hogy az ország egész közönsége kétségbe • van esve afelett, hogy a jogrend biztosításának a neve alatt ilyen vexálásoknak van kitéve. Tessék megengedni a t. kormánynak, hogy