Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-62

A Nemzetgyűlés 62. ülése 1920. felfogásomnak, amelyből soha titkot nem csináltam, kifejezést adjak, és ez az, hogy az a kétségbeesett harc, amely a keresztény és a magyar nemzeti irányzat érdekében most folyik, csakis ugy fog ennek a legyengült magyar keresztény társadalomnak javára eldőlni, ha az államhatalom ezzel a keresztény társadalommal szemben igenis a legnagyobb részrehajlósággal fogja kezelni a hatalmat. Ennek támogatásra van szüksége, nem pedig ilyen rendszabályokra, a melyek a legmesszebbmenő félreértésekre és legnagyobb izgalomra adnak okot. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : A vizsgálatot maga a képviselő ur kérte ! Szmrecsányi György : Én distingváitam, ministerelnök ur, hogy ahol arra van ok, vagy ahol az kéretett méltóztassék a vizsgálatot elrendelni, de hogy ahol erre semmiféle ok nincs, az egész országban igy megbélyegeztessék ez az egyesület, amelynek az ország keresztény restaurációjában olyan nagy érdeme van, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) ezt nem vagyok hajlandó akceptálni. (Helyeslés balfelöl.) Ennélfogva az összkormányhoz a következő interpellációt intézem, (olvassa) •. »Mivel indokolja a kormány az »Ébredő Magyarok Országos Egyesülete« ellen életbeléptetett erőszakos rendszabályokat ? Hajlandó-e azokat hatályon kivül helyezni ?« - Rupert Rezső (szólásra jelentkezik). Elnök : Mily cimen kivan szólni a képviselő ur ? Rupert Rezső : Személyes megtámadtatás cimén. Elnök : A házszabályok 215. §-a értelmében a képviselő urat megilleti a szó. Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Most már harmadszor szólalok fel ebben a kérdésben. Háromszor támadtak meg ... Szmrecsányi György : Bocsánatot kérek, ezt én nem tudtam ! Rupert Rezső :... noha mindenkinek megmagyaráztam már itt, hogy miről van szó és noha azóta is módjában állott mindenkinek elolvasni a Naplóban gyorsirói hűséggel felvett beszédemet és mindenki csak azt mondta, hogy amit mondtál, az igaz, hogy talán nem volt taktikus részedről, de lehetett látni az arcodon, kiérezni a hangodból és egész impresszióm az volt, hogy csak tiszta becsületes, jó magyar szivvel beszéltél és szó sem lehet arról, hogy a nemzeti hadsereget megtámadjad. (Úgy van! Ugy van ! Zaj a baloldalon.) De elsősorban a Ház elnökének lett volna módjában és jogában az, hogy engem rendre utasitson. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Tisztelt képviselőtársaim közül senkinek sem jutott eszébe, hogy bár csak odakint is azt mondta volna, hogy nem volt taktikus, nem volt célszerű, amit mondtál és csak, mikor az Uj Nemzedék ezt az eléggé el nem Ítélhető hajszát inditotta ellenem, utólag tudták meg egyesek azt a megGyőződésüket, hogy NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ, 1920—1921, — III, KÖTET évi június hó 17-én, csütörtökön. 441 nekik, nem tudom, milyen álláspontra kellett volna helyezkedniök. Még sem veszem ezt rossz néven azoktól, akik talán nem voltak jelen beszédem alkalmával. Szmrecsányi György: Én nem voltam itt! Rupert Rezső : . . . és csak az újságokból informálódhattak. Szmrecsányi t. képviselőtársamnak is módjában volt a Naplót elolvasni. (Zaj a baloldalon.) mert a legkevesebb lelkiismeretesség is az kívánja, hogy ha valakit támadni akarunk, előbb olvassuk el a Naplót. (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) En egészen ferde irányba látom terelődni a magyar politikai életet. Nekem semmi más célom nem volt felszólalásommal, mint igenis épen a nemzeti hadseregnek az érdekében tenni szóvá egyes visszásságokat, mert hiszen én azt kivánonv amit minden alkotmányos államban kivánni lehet, 1 hogy a hadsereg feltétlenül a kormány kezében legyen, (Helyeslés.) legyen fegyelmezett erős és szeretett hadsereg. (Elénk helyeslés a ház minden oldalán.) Hiszen lehetetlenség engem, aki a. kormányt támogatom, aki ebben a nehéz helyzetben lévő kormánnyal együtt a konszolidációra törekszem, olyan őrültnek elképzelni, hogy ne szeretnék egy hadsereget, mely a kormányok rendelkezésére áll. Meskó Zoltán : Gazember, aki nem szereti ! Rupert Rezső : En csak azt akartam, hogy az a helyes viszony állittassék helyre, amely megvan a győzelmesen hazatért angol és francia hadseregben, mely tisztelettel néz fel a parlamentre és eszeágában sincs egy pillanatig is arra gondolni, hogy a kormánynak ne engedelmeskedjék vagy azt lekicsinyelje. Ezt a helyes alkotmányjogi viszonyt akartam helyreállitani, és amely pillanatban egy ilyen hadsereget kapunk, ezt a hadsereget övezzük körül szeretettel. De ha a hadseregnek egyes tagjai — ismétlem megint, csak egyes tagjai — olyan helyzetbe hoznak bennünket, hogy magunkat polgári szabadságunkban feszélyezve érezzük, mint az az osztrák hadsereg idejében volt, ezt természetesen nem tűrhetjük el és épen a nemzeti hadsereg érdeke, hogy ezt kiküszöböljük. Egyébként azt látom a magyar politikai életben, hogy mindenki valami különös, ferde utón akar személyiségének, ha egyébként nincs, jelentőséget adni. (Ugy van! jobbfelől.) Ez alkalommal is arról van szó, hogy Szmrecsányi t. képviselőtársam, aki itt a haza megmentőjeként mutatkozik, erkölcsileg teljesen jogosulatlan arra, hogy ebben a szerepben tetszelegjen. (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon : Micsoda beszéd ez ? Rendre !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Kérem a képviselő urat, tessék beszédét folytatni. Rupert Rezső : Voltam bátor a t. Nemzetgyűlés szine előtt beszámolni arról és barátaim közül sokan tehetnek róla tanúságot, — hiszen az életem nyílt szinen folyt le, — hogy szenvedtem én a Károlyi-rezsim első napjától kezdve. (Zaj és felkiáltások u baloldalon : Senki sem 56