Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-62

A Nemzetgyűlés 62. ülése 1920. évi június hó 17-én, csütörtökön. 421 meny a g áraira vonatkozólag, mint az ipari feldolgozásra vonatkozólag. De méltóztassanak annak bizonyítására, hogy mindenki egyaránt drágit, néhány számadatot meghallgatni. Itt van a faggyú, amely 1914-ben 92 K volt, ma 10.000 K, itt van a paprika, amelynek az ára 1914-ben — a legközönségesebb fogyasztási paprikát értem, tehát iiem az export-célra szolgáló elsőminőségü rózsapaprikát — 100 kg-onként 7—10 K volt, és májusban, amikorról adataik szólnak, egy kg lett 65 K. Itt van a bab, amelynek vagonja 1914ben 1600 K-ba került és ma kerül 180.000 K-ba. (Zaj.) Én honorálom a termelési költséget is az egész vonalon. Fangler Béla : A piacon mégis lehetne venni 4 K-ért babot, hanem a lánckereskedők drágitják, a zsidók drágitják ! (Zaj.) B. Szterényi József : Itt van a lucerna, amely 1914-ben 8000 K-ba került vagononként, most 800.000 K a gazdától véve. Én produkálhatom t. képviselőtársaimnak az erre vonatkozó nagybirtokadatokat. A parafinnak az ára, amely akkor 4000 K volt, rna 600.000 K. (Zaj.) Én a különböző gazdasági ágazatokból veszem adataimat annak bizonyítására, hogy gazda, gyáros, kereskedő egyaránt drágit, csak az nem drágit, akinek nincs mivel. Renczes János : A kenyérmagvakról is tessék nyilatkozni ! Gaal Gaszton : Hát a búza és a liszt ? B. Szterényi József : T. képviselőtársam, erre rátérek beszédem utolsó részében, ahol t. i. igenis arra az álláspontra állok, amelyen t. képviselőtársam áll : a szabadkereskedelem álláspontjára és érvényesülésére az áralakulással szemben, természetesen azzal a korlátozással, mely az állam feladata azokkal szemben, akiknek a helyzetéről — mint a fix alkalmazottakéról és hasonlókéról — gondoskodni szociális kötelesség. De nehogy azt méltóztassék hinni, hogy ezek az árak csak nálunk ilyenek. Itt van az amerikai pamut ára, amely 1914-ben métermázsánként még csak 165 K volt, ma pedig 30.000 K. Méltóztatik tehát látni, egyik foglalkozási ág sem vethet szemére a másiknak. Egy világjelenséggel állunk szemben, a visszaélések még növelik ezt. (Zaj és közbeszólások.) En nagy hálával, fogom fogadni a kioktatásomat, mei"t szeretek tanulni és méltóztassék a t. közbeszóló képviselő urnák megGyőződve lenni, hogy ha meg fog győzni saját állitásaival és adataival, van elég erkölcsi bátorságom és érzékem hozzá, hogy itt a Nemzetgyűlésen kijelentsem, hogy meggyőzött. De nemcsak a termelési vagy közgazdasági ágak drágitanak, Bródy Ernő t. képviselőtársam tegnap a beszédében hivatkozott egy jelentésre, amelyet a fővezérség kezdeményezésére a fővezérség, Országos Árvizsgáló Bizottság, a székesfővárosi államrendőrség, a székesfővárosi vásárcsarnok és közélelmezési ministerium képviselői terjesztettek a közélelmezési ministerium elé. Ezt a tanulmányt a fővezérség kezdeményezésére a főváros élelmezési viszonyainak tanulmányozására kiküldött bizottság terjesztette be. Ez a jelentés végtelenül érdekes abból a szempontból, hogy be.bizonyitja, hogy a hatóság ép ugy drágit, mint a gazda, az iparos és a kereskedő. Ez a pártatlan bizottság felsorol a jelentésében 15 cikket, amelyek közül én csak néhányat ragadok ki, annak bemutatására, hogy minő mérveket ölt a hatósági árdrágitás és azután leszek bátor röviden a konklúziót is levonni. A búzadara árát a főváros élelmiszerüzeme 1919 április 10-ike óta 1920 április 10-éig felemelte 3 K 20 fillérről 14 K 90 fillérre; a lencse árát 2 K 40 fillérről 56 koronára, a borsóét 1 K 80 fillérről 50 koronára, a babét 94 fillérről 26 koronára, az almáét 2 K 50 fillérről 26 koronára, az aszalt szilváét 2 K 90 fillérről 60 koronára s a dió árát 6 K 10 fillérről 85 koronára. Erre maga a bizottság azt mondja, hogy a hatóság maga is kénytelen volt ugy cselekedni, mint a magános kereskedő, t. i. tetemesen megnövekedett költségeit reá kellett háritania ama cikkekre, melyek azt legjobban elbírták. Ne feledjük, —- még mindig a bizottság mondja, t. Nemzetgyűlés — hogy mindezen árdrágitásnál nem szerepel egyetlen lánckereskedő, egyetlen felesleges magánkereskedő sem. És hogy ezt a tételemet, hogy a hatóság épugy drágit, mint a kereskedő és más tényező, bebizonyítsam, utalok Gfaal Gaszton t. barátom minapi beszédére, illetőleg beszédének a szabolcsmegyei alispán burgonyaüzletére vagy burgonyakezelésére vonatkozó adatára, mely — azt hiszem — akkor épugy megdöbbentette a t. Nemzetgyűlést, mint ahogy engem megdöbbentettek ezek az adatok. T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék már most megengedni, hogy levonjam ebből a konzekvenciát, amelyet a t. Nemzetgyűlés figyelmébe ajánlok. Itt folytonos kontroverziák vannak az áralakulás tekintetében és — amint a mai közbeszólások is mutatják, — az egyik szereti a másikra áthárítani a drágitás felelősségét . . . Sándor Pál : Dehogy ! Csak a zsidókra Î B. Szterényi József: ... de senki sem veszi magának azt a fáradságot, amelyet Gaal Gaszton barátom vett akkor, amikor nekünk itt egy métermázsa búzának termelési költségeit számította ki, illetve számításának eredményét bemutatta. T. Nemzetgyűlés! Ez olyan kérdés, amelynek szemébe kell nézni. Indokolt-e a mezőgazdasági drágitás, indokolt-e az ipari drágitás, indokolt-e a kereskedelmi drágitás? Egyetlen módja van ennek, amelyet kötelességünk megragadni, hogy végre a gazdasági ágazatok közti összhangot megteremthessük és véget vethessünk ennek az áldatlan egymásra licitálásnak és a felelősség egymásra való áthárításának.