Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-62

422 A Nemzetgyűlés 62. ülése 1920. évi június hó 17-én, csütörtökön. Ez a mód az, amelyet a háború alatt a német birodalmi gyűlésen választottak akkor, amikor arról volt szó, vájjon a malmoknak őrlési díja — t. i. a liszt árának megállapithatása céljából — 3.60 vagy 4.20 márka legyen-e? Efelett a német birodalmi gyűlés három napon át szakértők egész tömegét hallgatta meg és ily módon tárgyalta le ezt a kérdést. Azután a Nemzetgyűlés a plénumban két napig tárgyalta, mig végre megállapíthatták a középarányt, hogy az őrlési díjból mennyi számitható be a maximális árba. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja él.) Véleményem szerint az volna feltétlenül szükséges, hogy a Ház közgazdasági bizottsága utasittassék arra, hogy szakértők bevonásával ankétet tartson erre nézve és igy állapítsa meg a legfontosabb szükségleti cikkek termelési költségeit. Jöjjünk tisztába evvel, adjuk hozzá a kockázati százalékot is, tájékoztassuk a Nemzetgyűlést és a Nemzetgyűlés révén az országot, hogy immár mi a költség. Legyen vége ennek az áldatlan harcnak. (Helyeslés.) Rátérek negyedik kérdésemre : célhoz vezet-e ez a törvényjavaslat ? Elérheti-e azt a célt, amelyet maga elé kitűzött, amelyet az igazságügyi bizottság jelentése ugy jellemez, hogy »örömmel üdvözli a bizottság javaslatát, amely úgyszólván az első közvetlen lépés arra, hogy a köz jólét igényeinek jogos érvényesülése, a megélhetés megérezhető olcsóbbodása mielőbb bekövetkezhessek,evvel egész közgazdasági életünk lendületet nyerjen, a szociális kérdések, közvetlenül a munkáskérdés és közvetve valutáris viszonyaink is megjavuljanak.« # Én örvendenék, ha a bizottság optimizmusa valóra válnék. Sajnos, ellenkező véleményben vagyok. A legsúlyosabb pesszimuzmussal vagyok eltelve a törvényjavaslat hatását illetőleg. Kötelességem itt kijelenteni, hogy óva intem a t. Nemzetgyűlés tagjait és a közönséget attól, hogy ne essék ismét egy olyan illúzióba, amelynek keserű csalódás lesz az eredménye. E tételem bizonyitására méltóztassék megengedni, hogy egyrészt a német törvény hatására utaljak, másrészt az angol hasonló törvény hatására. A hasonló német törvény 1918 tavaszáról való és tulajdonképen bundesrathi rendelet alakjában jelent meg. Erről az egyik legkiválóbb német közgazda, Kohlrausch, a hires List utóda az egyetemi tanszéken, ezeket irja: »Csempészkereskedelem, áruuzsora és hasonlók elleni rendeletek a legszélesebb köröket époly hidegen hagyják, mint azelőtt a háborús törvények. Legfeljebb a hivatásos csempész és lánckereskedő ismeri azokat, de az is csak azért, hogy megtudja azokból, mivel biztosithatja magát felfedezés vagy büntetés ellen.« így folytatja : »Hogy hova vezet a büntetőjog túlhajtása, azt megmutatta az uzsorabiróságokról szóló rendelet. Következményei egyenesen iskolapéldáját képezik annak, hogy a büntetőjognak is határai vannak. Itt a kormány a rossz orvoshoz hasonlít, aki csak tünetek ellen harcol. Lenyomhatja azzal a láz fokát, enyhítheti vele a fájdalmakat, de nem tartóztathatja fel a betegségi folyamatot. Egyébiránt a szervezet is védekezik ilyen tünetgyógyitás ellen, mert bizonyos betegségeknek a láz és a fájdalmak természetes jelenségei.« De itt van az angol példa. Angliának szintén van egy árdrágitási törvénye, amelynek hatásáról a kiküldött bizottság ez év februárjában terjesztette elő a jelentését a kormányhoz és a kormány e jelentés alapján előterjesztést tett a törvényhozásnak. Ebben a jelentésben szó szerint a következők foglaltatnak (olvassa) : »Valójában az árdrágításról szóló törvény semmiféle befolyást a helyzetre nem gyakorolt. Eredménye mindössze az volt, hogy módot nyújtott ezen jelentésben foglalt adatok beszerezhetésére. A törvény még azt sem érte el, hogy a hivatalos árakon szétosztott gyapjú révén a lakosság ruházatának árai mérsékeltessenek.« Amikor ezt a jelentést február 23-án az angol parlamentben tárgyalták, a minister kijelentette, hogy »az egész árszabályozás kérdése rendkívül nehéz és bonyolult, amely egyetlen ország kormányának bármilyen erélyes rendszabályai, illetve eljárása által sem oldható meg teljesen. Drozdy Győző : Gazdasági bajokon csak gazdaságilag lehet segíteni ! B. Szterényi József : Gazdasági bajokon csak gazdaságilag lehet segíteni, — at. képviselő ur nagyon helyesen méltóztatik megjegyezni. Ezeket a gazdasági bajokat állapítom meg és ezeknek a gazdasági bajoknak az orvoslására akarok rámutatni. Már a francia forradalom után is volt nagymértékben lánckereskedelem ; a francia kormány a legdrákóibb törvényekkel küzdött az ellen, még sem volt képes semmit elériíi. Ezért bátran merem kimondani, hogy mi sem fogunk elérni evvel semmit. Én nem ellenzem a törvényjavaslatot, levonom a helyzetből a konzekvenciát és elfogadom. Elfogadom, ismétlem, mint a tisztességtelenség elleni küzdelemnek egyik eszközét. De nem várok tőle semmi mást, mint egy veszedelmet. Ha nem fog az igazságügyminister ur a végrehajtás rendjén módot találni arra, — leszek bátor erre is rámutatni — hogy a legális kereskedelmet megvédje a tisztességtelen kereskedelemmel szemben, akkor tömegével fogják beszüntetni üzleteiket a tisztességes kereskedők, nem lesz kereskedelem, az árut ki fogják árusítani, pillanatnyilag talán olcsóbban, és a tisztességes kereskedelem vissza fog vonulni és át fogja engedni a teret teljesen a lánckereskedőknek, a tisztességtelen kereskedőknek. Taszler Béla : Majd az uj elem fog felvonulni ! A keresztény elem ! B. Szterényi József : T. képviselőtársam, csodákat csak a bibliából ismerünk. Az az elem, amely máról holnapra felvetődik a kereskedelem