Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-62
420 A Nemzetgyűlés 62. ülése 1920. évi június hó 17-én, csütörtökön. harmadik kérdésemre, hogy mi a szerepe a drágaságban a mezőgazdaságnak, az iparnak és a kereskedelemnek? (Halljuk! Halljuk') Mielőtt tételemet számokkal bizonyitanám, amely számokat a t. Nemzetgyűlés illetékes tagjainak birálata alá bocsátom, felállitom magát a tételt, amelyet bizonyítani akarok. Tételem az, hogy gazda is, iparos is, gyáros és kereskedő is, egyaránt drágit (Zaj.) és csak az nem drágit Magyarországon, akinek nincs mivel drágitani. (Zaj. Közbeszólások : Halljuk ! Halljuk!) Ha a t. képviselő ur be tudja bizonyítani, hogy ez nem áll igy, meg fogok hajolni előtte. E tételem bizonyítására néhány számadattal vagyok kénytelen a t. Nemzetgyűlést terhelni. Először végigvezetem a Nemzetgyűlést a két legfontosabb közszükségleti cikknek a nyersanyagtól a készáruig való áralakulásán és azután leszek bátor néhány ettől független adatot is felhozni. Nézzük, hogy alakul a ruha ára. (Közbeszólások: A búzáé! i A liszté!) Arról majd később beszélek. A gyapjú ára, — amely gyapjukérdésről Graal Graszton t. barátom minapi felszólalása kapcsán majd később nyilatkozom még, ahol kimutatom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy ez a rendszer, amelyet kifogásolok, hány száz és százmillióval károsította meg közvetlenül a gazdaosztályt — a gyárilag mosott gyapjúnak kilónkénti, minőség szerint változó ára 1914-ben 4"5 korona volt, 1920 tavaszán pedig, szabadforgalomban — amit hangsúlyozok — átlagban 400 korona, vagyis a gyapjúnál nyolcvanszoros emelkedéssel állunk szemben. S számitásom alapja, amikor az árkülönbözetet veszem az, hogy egy birka tartása az 1914-es költségekkel szemben 1920 tavaszán huszonötször annyiba került, mint 1914-ben, ezzel szemben a középminőségű gyapjúszövet ára 1914-ben 12—18 koronáig váltakozott minőségek szerint, 1920-ban pedig 800—1200 koronáig méterenkint, ismét a szabadgyapjuvásárlás alapján számítva, vagyis méltóztatnak látni, hogy a gyapjú nyolcvanszoros ráemelkedést mutat... (Egy hang a középen : Az a mosott gyapjú ára!^ Mozgás.) Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam félreért. A mosott bázist számítom, de mosatlan állapotban a gazdától átvéve, tehát nem a gyárilag mosott árut, hanem a termelő által produkált gyapjút. Ezzel szemben a posztó előbbi 80-szoros árral szemben 68—70-szeresen emelkedett, amibe az van beleszámítva, hogy egy méter posztóhoz 25°/o-kal több gyapjú kell, mint a gyapjuegység. Mig tehát — azt hiszem, eléggé objektíven és szakemberek bemondása szerint helyesen *— egy birkának átlag 3 kilogramm gyapjúval, fentartási költségét a korábbi 25-szorösének számítom, addig méltóztassék tudomásul venni, hogy egy métermázsa posztónak a régi árral szemben való előállítási költsége az 1914-ben volt 45 koronáról 7500-ra emelkedett, vagyis a költségek 170-szeresével. Ebbe bele van számítva a munkabér, a szén ós az egyéb anyag. Ezt a 170-szerest természetesen vissza kell számítani szintén egy méterre és igy kapjuk a differenciát. Második példám, melyen ugyanígy végigmegyek a nyersanyagtól a kész produktumig, a cipő. Adataim 1914 júliusáról és 1920 májusáról szólnak. Ma ugyanis ismét más számadatok vannak a bőr tekintetében, mint voltak ekkor. Gaal Gaszton : Májusban voltak legmagasabbak az árak. B. Szterényi József : A legmagasabb árakat veszem a bőrben és a cipőben is. Gaal Gaszton : De a bőr már egyharmadára esett ! Kerekes Mihály : Csakhogy mi arról nem tudunk ! B. Szterényi József r T. képviselőtársaim, a reláció ugyanaz, ha a legmagasabb árakat veszem a nyersanyagnál és a cipőnél egyaránt vagy mind a kettőnél más árakat. (Mozgás.) A nyers marhabőr kilogrammja 1914-ben volt 1*40 K, 1920-ban 110 korona, vagyis 78szorosára emelkedett. Gaal Gaszton: Ma 40 korona. (Mozgás.) B. Szterényi József: A kész talpbőr volt 4 korona 65 fillér, ma 330 korona, illetve nem ma, hanem abban a dátumban, májusban. Ez tehát a réginek 71-szerese. Általában a kész cipő ára volt akkor 15 korona, — vásárolt cipőt értek, nem rendeltet — ma 1100 korona vagyis 70-szerese. Tehát méltóztatnak látni, hogy a nyersbőr ára a cipésznek, a bőrnagykereskedőnek jutó árral drágaság tekintetében meglehetősen lépést tart és mindössze nyolcszoros különbözet mutatkozik, ami 76—80-szoros drágulásnál nem különbség. (Ellenmondósok a jobboldalon és a középen. Mozgás.) De nemcsak minálunk van ez igy. Itt van egy idézet a legutóbbi májusi amerikai árakról. Ugyanez a jelenség van Amerikában is, ahogy egy amerikai szaklap kimutatja, a gazda a nedves bőrért csaknem ugyanannyit kap, mint azelőtt az egész levágott állatért. (Mozgás a jobboldalon.) Természetes, ez világjelenség ismét, aminthogy ilyen gazdasági kérdésekben elszigetelt jelenségek nem lehetnek. Sokkal rosszabb a helyzete a mezőgazdaságnak a kendertermelésnél. (Mozgás.) Én objektíve bírálom a kérdést, tekintet nélkül, hogy gazdát érint-e, vagy gyárost, vagy kereskedőt. A kenderkóró 1914-ben 100 kg-onként 8 K volt, 1920-ban már 100 K, csak 12-szeres az áremelkedés, ellenben a kikészített kender ára akkor 100 K volt, ma 3000 K, a gazdasági kötélárúk ára pedig akkor 125 K, ma 7000 K, tehát 56-szoros. Igaz, hogy itt is viszont az ipari feldolgozásnak az imént említett 170-szeres költségeit hozzá kell venni, de ennek dacára sokkal kedvezőtlenebb az ered-
