Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-62

416 A Nemzetgyűlés 62. ülése 1920. évi június hó 17-én, csütörtökön. hogy a legszükségesebbeket megszerezhessék, oly könnyedén bánnak azzal az értéktelenné vált pénzzel, hogy szükségképen elő kell állania annak a drágaságnak, amelynek szenvedő részesei vagyunk. (Ugy van!) És itt van, t. Nemzetgyűlés, ami .ehhez a fejezethez tartozik, az egyes foglalkozási ágazatoknak aránytalan nagy jövedelme, a háborúban szerzett vagyonok, a könnyen szerzett vagyonok, mint nem kevésbé a háború után ugyanezen drágasági viszonyok folytán, ugyanezen szomorú gazdasági viszonyok folytán keletkezett közgazdasági bajok, amiből azután kialakultak a sokat szidott — és gyakran nem ok nélkül szidott — u. n. hadigazdagok. De mig általánosságban az a vélelem, hogy tulaj donképen a hadigazdagok okozzák a drágaságot, addig az a pénzügyi szakember, aki a versaillesi békekonferencián az angol pénzügyminister helyettese volt, Keynes, akinek könyvére leszek bátor visszatérni a bizonyitásaim során, megállapítja szinte apodiktikus pozitivitással, amely ellenmondást sem tür, hogy a hadigazdagok következményei és nem előidézői az árak emelkedésének. T. Nemzetgyűlés ! A drágaságnak harmadik oka világszerte a termelés csökkenése, amelyre az előadó ur a vitát bevezető objektív, a gazdasági életet megvilágító beszédében szintén rámutatott, amelyet illetőleg legyen szabad egész röviden utalnom arra, hogy igenis, az egész világon a munkafegyelem csökkenése és a háborúban bizonyos anyagok rendkívül nagymérvű felhasználódása folytán, de a háborúnak az emberekre gyakorolt erkölcsi leromlása folytán is oly nagymérvű termelési csökkenés állott be, amelynek szükségképen elő kellett idéznie azt a következményt, amely a háborúban már jelentkezett és ma a háború után fokozott mértékben érezteti hatását. Csak egyetlenegy adattal terhelem a t. Nemzetgyűlést: a cukortermeléssel. A cukor közfogyasztási cikk, amelyre minden háztartásnak szüksége van. Európa répacukortermelése az 1912/13. kampányban még nyolc és negyed millió tonna volt és az 1919/20-iki kampányban leszállott már 3'5 millió tonnára. Ez a szám beszél önmagáért. Ahol ilyen termeléscsökkenés, majdnem harmadára való csökkenés jelentkezik, érthető a következmény. Ernst Sándor : Oroszország ! B. Szterényi József: Oroszországot leszámítom, mert. az orosz forgalom, bocsánat, t. képviselőtársam, nem jön számításba, miután nem tud érvényesülni a forgalomban. Hiába van Oroszországban esetleg felhalmozva, nem tudom, hány millió tonna cukor, ha azt nem tudjuk az európai forgalomba hozni, £IZ <SJli áralakulásban nem fog tudni érvényesülni. De itt van egy másik adat : a széntermelés. Hiszen ismert tény, hogy Európaszerte, de már Amerikában is a széntermelés a béketermelésnek 30—40 százalékával csökkent. Miután pedig a fogyasztás nem csökkent, természetes, hogy^ez az áralakulásban kifejezésre jut. Hogy az áralakulás a termeléssel, illetőleg a kínálattal és fogyasztással minő viszonyban van, méltóztassanak megengedni, hogy egy igen érdekes tételt mutathassak a t. Nemzetgyűlésnek, az úgynevezett King-f éle ártörvényből, amely megállapítja azt, hogy az árukínálat csökkenése a kereslettel szemben nem abban az arányban emeli az árakat, amelyben a kínálat csökken, hanem annak sokszorosában. így pl. tiz lékos kinálatcsökkenés már legalább húsz százalékos, sőt ennél nagyobb áremelkedést idéz elő, mig húsz százalékos kinálatcsökkenésnek már legalább 50 százalékos áremelkedés a következménye. Ez az elv érvényesült a háborúban és a háború után az áralakulásban, ez az árszabálytörvény érvényesül most is : nem lévén termelés, csökkent a kínálat, csökkenvén a kínálat és emelkedvén bizonyos cikkekben a fogyasztás, természetszerűleg határozottabban érvényesül az árdrágulás. Végeztem azokkal az okokkal, amelyek általánosak az árdrágulás előidézésében. Áttérek most már a speciális magyar okokra. Bevezetésképen érintettem már, hogy a speciális magyar okok között elsősorban áll valutánknak teljes leromlása. Mig 1918 őszén még 30—32 centime volt a zürichi tőzsdén a mi koronánk addig most 3'15 centime, ami természetes oka annak az áralakulásnak, szemben a jobb valutával bíró egyes államokkal. Igen érdekes Keynes-nek, akire voltam bátor már az előbb hivatkozni, egy erre vonatkozó nyilatkozata, amely mintha teljesen a magyar viszonyokra lett volna irva. Azt mondja ugyanis : »Leninnek tulajdonítják azt a kijelentést, hogy a kapitalista rendszer elpusztításának legjobb módja a valuta lezüllesztése. A bankjegyinfláció folyamatának állandósításával a kormányok polgáraik vagyonának jelentékeny részét titokban és észrevétlenül elkobozhatják, de ezzel a módszerrel nemcsak elkoboznak, hanem önkényesen koboznak és miután ez a folyamat sok embert elszegényit, egyeseket okvetlenül gazdaggá tesz. A vagyonok ilyen önkényes átcsoportosítás sának látványa nemcsak a biztonság érzetét

5 hanem a vagyonelosztás fennálló rendjének pártatlanságába vetett hitet is megingatja. Akiknek ez a rendszer érdemeiken, sőt reményeiken és vágyaikon felüli mértékben szór ölébe ajándékokat, azokból hadi gazdagok válnak, akik az infláció folytán elszegényedett burzsoázia és proletariátus gyűlöletének egyaránt tárgyai. Mig az infláció előre halad és a papírpénz értéke hónapról-hónapra igy hullámzik, addig minden állandó viszony adós és hitelező között —- ami pedig a kapitalizmus végső alapja — annyira összekuszálódik, hogy elveszti minden jelentőségót. A vagyonszerzés folyamata pedig vakmerő játékká és lutrivá fajul. Leninnek kétségkívül