Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-62
À Nemzetgyűlés 62. ülése 1920. ét igaza volt. limes ravaszabb, nincs biztosabb eszköz a társadalom mai alapjainak a felforgatására, mint a valuta lerontása. Ez a folyamat a gazdasági törvények minden rejtett erejét a destrukció szolgálatába állítja. Ha az árak folytonosan emelkednek, minden kereskedő, aki raktárra vásárol, minden gazda, aki földjét megműveli, kikerülhetetlenül nyer és gazdagszik.« (Mozgás.) Gaal Gaszton : Kivéve ha maximálják ! B. Szterényi József: Arra majd rátérek! íme, t. Nemzetgyűlés, miként kapcsolódik össze a külföld helyzete a magyar viszonyokkal. Speciális magyar ok, amelyre az előadó ur is rámutatott, a kereskedelemellenes irányzat. Igen szomorú tünete gazdasági életünknek ez az irányzat, amely még tetőzi a háborúban jelentkezett sajnálatos irányzatot. Értem ez alatt a központokkal való gazdálkodást, ami lehetett akkor egy kényszerhelyzet folyománya ; hibának tartottam akkor is, mert szerintem sokkal szabadabban fejlődött volna a gazdasági élet azok nélkül ; de lehetetlenségnek tartom ma, amikor arra semmi szükség nincs. (Egy hang a jobboldalon: Kormányon volt, miért nem szüntette meg?} A t. közbeszóló képviselő urnák megjegyzem, hogy amikor kormányon voltam, akkor, igenis, meg akartam szüntetni a központokat és megtettem az erre vonatkozó intézkedéseket. (Egy hang a jobboldalon : Ma is megvannak !) Ismétlem, amit egyszer már a háborúban megmondottam, hogy a legelemibb dolog az, ha valaki valamiről szól, hogy tudja, miről szól. Természetes, hogy ha 1918 nyarán intézkedések történtek a központok megszüntetésére és 1918 őszén felfordul a helyzet, hogy akkor azokat már nem lehetett végrehajtani. Méltóztassék ezt tudomásul venni. Nagy János (tamási) : A helyzet felfordult, de a központok nem fordultak fel. (Derültség.) B. Szterényi József : Erről is fogok beszélni, hogy a helyzet felfordult, de a központok nemcsak nem fordultak fel, hanem más alakban, sokkal rosszabb alakban születnek most. (ugy van!) Beszédem egyik része épen erre fog vonatkozni. Legyen azonban türelemmel a t. képviselő ur. Beszédem gondolatmenetét és okfejtését ugy épitem fel, ahogy én jónak látom. Előbb az okokat állapítom meg és a végén fogom megmondani az orvoslás módját. Akkor majd megkapja a képviselő ur a választ erre a helyes megjegyzésre is. T. Nemzetgyűlés! Nem. először hangoztatom azt a megGyőződésemet, amely szilárd és változhatatlan, amelyet a gazdasági életben szerzett tapasztalataim megerősitettek, hogy csak a kereskedelem szabad mozgása az, aini a gazdadasági élet nivellálására alkalmas. En a kereskedelem alatt mindig a tisztességes kereskedelmet értem, amely erkölcsi alapon áll, üldözöm a visszaélést és követelem a visszaélés üldözését a végletekig. Amikor tehát szabadkereskedeNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — III. KÖTET. n június hó 17-én, csütörtökön. 41? lemről beszélek, ne méltóztassék azt összetéveszteni a kereskedelem szabadosságával, amelyet megtörni, amelyet irtani a tisztességes kereskedelemnek áll legfőbb érdekében. (Ugy van! Ugy van!) Itt kell reflektálnom röviden Ereky t, képviselőtársam múltkor elhangzott beszédének némely részeire. Kezdem azon a részén, amelyben tökéletesen igaza is volt, azon az illegális befolyáson, azon a túlhatalmaskodáson, amelyet a kereskedelmi élet egyes ágazatainál igenis bőven volt alkalmunk tapasztalni, amely ellen minden komoly politikusnak, minden komoly gazdasági politikusnak küzdenie kell s amely ellen küzdöttünk is. Ertem alatta azt a politikai befolyásvindikálást, azt a hatalmi túltengést, amelybe egyes gazdasági körök a kereskedelem és az ipar terén az idők folyamán estek, a maguk érdekkörének kereteit mind jobban és jobban kitágítva és ezzel olyan befolyást akarva gyakorolni, mely befolyást a politikai életben nem gyakorolhatnak, mely befolyást, ha gyakoroltatik, minden rendelkezésre álló eszközzel le kell törni. Ertem alatta azt a bankbefolyást, egyes bankoknak — mert nem lehet általánosítani ebben sem — egyes túlságosan elhatalmasodott bankoknak azt a prepotenciáját, amelylyel indirekte politikai befolyást akartak gyakorolni. Értem alatta egyes iparvállalatok vezetőinek azt a prepotenciáját, melyet a legutóbbi nemzetgyűlési választások alkalmával is tapasz • taltunk, hogy kommittenseket, levelekkel árasztják el egyik vagy másik jelölt érdekében ós azzal rájuk erkölcsi pressziót akarnak gyakorolni. Értem alatta azt a tisztességtelenséget, mellyel volt vállalat, nem kutatva az erkölcsi alapot, fel egészen a legmagasabb körökig próbált férkőzni. Szomorú esetem volt ebben a tekintetben. A király palástjába akart egy vállalat belekapaszkodni, csak azért, hogy azt üzleti céljaira felhasználja. Igenis, ilyen és hasonló visszaéléseket akár a gazdaság körében, akár a kereskedelem, vagy az ipar körében jelentkeznek, ki kell irtani gyökeresen és azokkal szembe kell szállnunk. De általánosítani nem szabad. Minden foglalkozási ágban vannak visszaélések és minden foglalkozási ágban vannak becsületesek. IIa szövetkezünk abban, hogy a közélet tisztasága nem lehet pártkérdés, hogy minden visszaélést ostorozunk, akkor legyünk igazságosak és szövetkezzünk abban is, hogy minden tisztességet megmegvédjünk. Ez az egyedül helyes álláspont. De ne generalizáljunk egyes foglalkozási ágak tekintetében, mint ahogy t. képviselőtársam múltkori beszédében a magyar kereskedelem tekintetében generalizált, (Mozgás.) legyünk tisztában azzal, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy a földmivelés után, amelytől anyagi regenerálásunkat várjuk, a legfontosabb közgazdasági tényező a magyar kereskedelem lesz, a legfontosabb közgazdasági tényező, amely egyedül alkalmas bennünket egyrészt a 53
