Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-62

À Nemzetgyűlés 62. ülése 1920. mégis meg kell állapitanom egyidejűleg azt is, hogy nálunk a drágaság tekintetében, a drágaságnak elviselhetetlen volta ellenére is, még messze alatta vagyunk a valuta-paritásnak, nálunk sokkai olcsóbb az élelmiszerek kivételével minden közfogyasztási cikk és elsősorban az iparcikkek, mint a magas valutával biró államokban, és igy el lehetünk készülve arra, — amit iménti felszólalásában t. barátom is Emiltett — hogy árcsökkenés helyett áremelkedő irányzatra van kilátás, hacsak nem tudjuk megtenni azokat az intézkedéseket, amelyekre később, beszédem folyamán leszek bátor rámutatni. Ezzel, t. Nemzetgyűlés, eléggé röviden végezhettem első kérdésemmel, és áttérhetek a második kérdésre, hogy mi idézi elő a drágaságot és van-e benne speciális magyar ok ? Az általános okokat érintette már részben magas szárnyalású, költői lendületű beszédében a minap a tisztelt igazságügyminister ur, de egészen röviden leszek bátor azokra én is reátérni. Világszerte megegyeznek a szakkörök abban, hogy a drágaságnak első és legfőbb oka a pénzforgalmi eszközök bősége, második igen lényeges oka az egyéni jövedelmek aránytalan emelkedése és harmadik, a pénzbőség után legfőbb oka, a termelés aránytalan csökkenése. Nagyon természetes, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy van a drágaságnak mindezeken kivül még egy más oka is, amit ez a törvényjavaslat kivan eitávolitani, t. i. a visszaélések, amelyek nemzetközileg épugy érezhetők, mint speciálisan nálunk Magyarországon ; végül van három különleges magyar oka is annak, hogy nálunk a helyzet súlyosabb, s ezek között egyik, a mi valutánknak a külföldi valutákkal szemben való aránytalan leromlása, a másik az a kereskedelemellenes irányzat, amely nálunk az utóbbi időben gyökeret vert, és a harmadik, a jogbiztonságnak az a megingása, amely ugyancsak sajnálatos következményekkel jár ezen a téren is. Ami az első okot, a pénzeszközök bőségét illeti, erre nézve nemrég az osztrák pénzügyminister egy ugyancsak hasonló tárgyalás alkalmával az osztrák Nemzetgyűlésen egész nyiltan megmondotta, hogy a drágaság nem annyira az áruuzsora, mint inkább a rendidvüli papirpénzbőség folyománya. A papirpénzbőség tekintetében pedig igen érdekes aditok állanak rendelkezésünkre. Ezekből kitűnik az, hogy amig a háború kezdetekor a 15 hadviselő államban kerek összegben mindössze 40 milliárd frank volt a közforgalomban levő papirpénz összege, addig a háború végével 220 milliárdra emelkedett ez az összeg ebben a 15 országban, vagyis 180 milliárddal növekedett, nem számítva ide, minthogy teljes elzárkózottságánál fogva a világforgalomra semmiféle jelentősége vagy befolyása nem volt, az orosz papirpénz kibocsátását, amely az ottani bolseviki uralom 18 hónapja alatt 400 milliárd frankkal gyarapította az orosz papirpénzforgalmat. (Mozgás a baloldalon.) Félre-. évi június hó 17-én, csütörtökön. 415 értések elkerülése végett meg kell jegyeznem, hogy az összes államok pénzegysége át van számítva frankra. Ugyanezt, a pénzforgalmi eszközök kérdését, a mi viszonyainkra átszámítva, hogy állunk mi ? Az Osztrák-Magyar Bank bankjegyforgalma 1913. év végén a régi egész nagy monarchiára összesen kereken 2 és félmilliárd korona volt. 1920 május havában a kis Magyarországon 1.2 milliárd, tehát 1200 millió korona postapénz volt már forgalomban, és 10 milliárdra mint minimumra tehetjük azt az összeget, amely a kis Magyarországon Osztrák-Magyar Bank bankjegyei alakjában van. Ernst Sándor : Honnan származik ez a szám ? B. Szterényi József : Ez a szám részben a lebélyegzés, . . . Fangler Béla : Csak hét milliárdot bélyegeztek le ! B. Szterényi József: . . . részben a le nem bélyegzés becslése azon összeg alapján, amelyet az Osztrák-Magyar Bank az összes államok terhére kibocsátottnak jelez ; mert hiszen nem kell nagy pénzügyi szakértőnek lenni ezen kérdés megítélésénél, ha tudjuk azt, hogy mi a háboiu egész ideje alatt élelmiszereket szállítottunk papírért, bankjegyekért s most azok a bankjegyek itt vannak az országban, az élelmiszerek pedig kivándoroltak máshova. Már most ennek a helyzetnek a mérlegét felállítva, ez ugy áll, hogy mig a 15 hadviselő államban a papirpénzforgalom csak 5 és félszeresére emelkedett, Magyarországon meghaladja a tizszeresét. Nagyon természetes tehát,, hogy a mi pénzünk vásárló elejének nagyobb mértékben kellett csökkenni, mint azon államok pénzének, melyekben az infláció több mint felével kisebb. A második ok, amely nemzetközileg jelentkezik és amelyet külföldi szakértők a drágaság egyik jelentős okául felhoznak, az egyéni jövedelmek aránytalan emelkedése. E tekintetben bőven van alkalmunk itthon is tapasztalatok szerzésére, mert a fixfizetésü alkalmazottak fizetését illetőleg, a munkásság munkabéreit illetőleg látni azt, hogy akiknek régen 2—3000 korona jövedelme volt, annak a jövedelme ma annak hatszorosa, nyolcszorosa és annyiszorosa ; látjuk a magas munkabérek alakjában, amelyeknél természetesen mennél magasabb összeg jelentkezik mint jövedelem, annál nagyobb a kiadás a szükségletek fedezésénél, nem mintha e magasabb jövedelmek az illető társadalmi osztályok anyagi vagy gazdasági helyzetét javították volna, ellenkezőleg : akkor, amikor sokkal kisebb volt a jövedelemnek végösszege, az akkor életviszonyokhoz képest aránytalanul jobban élt az a társadalmi osztály, mint ahogy magas fizetései mellet ma él. (ugy van! Ugy van!) De a pénz értéke csökkent ; a pénz értékének érzete nincs benn a közönségben, aminthogy méltóztatnak látni a mindennapi életben, hogy emberek, akikről azt hinnők, hogy a takarékosság minden nemével csak azon gondolkoznak,